Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-57
ggg 57. orsíágos BléB 1882. teszem mindjárt azt is, hogy én ezt az akadályt komolynak még sem fogadhatom el. Miért? (Halljuk! Halljuk!) Ha az állam számára a vármegyék évezredes autonómiájának legnagyobb részét szabad és lehet lefoglalni, nem látom át, hogy a felekezetek fiatalabb autonómiáját miért ne lehetne igénybe venni a nemzeti állam számára is. (Élénk tetszés a szélső bálon.) Az pedig még nem eldöntött kérdés, t. ház, hogy vájjon a modern állam, feladatának az állami vagy az autonomieu* közigazgatás mellett fog-e jobban megfelelni; de nem lehet vitás kérdés közöttünk az, hogy a felekezeti oktatás akadálya a eulturai egységnek és így akadálya az állami eonsolidaíionvk is. (Úgy van! a széhőbalon.) Az oktatás államosításával tehát késnünk nem szabad; mert hiszen az állam az oktatás államosításával tulajdonképen csak azt veszi birtokába, a mi neki jogosult tulajdon;'.. A felekezeti oktatásnak volt létjogosultsága akkor, midőn az államot felekezetek és osztályok alkották s midőn az állam maga is egy államvallásnak volt a képviselője. Ekkor az iskolának csupán csak buzgó híveket kellett nevelnie, a mely feladatát az államvallást elismerő állam más vallásáakk;'.! szemben a dolog természeténél fogva nem oldhatta meg és így igen helyesen azt a felekezetekre kellett átruháznia. Ma azonban a helyzet lényegesen más. Ma az államot nemcsak osztályok ós felekezetek, hanem a nemzet egésze alkotják. Ma az iskolának nein csupán a buzgó vallásosságot kell ápolnia, hanem állampolgárokat is kell nevelnie. A nevelésnek ezt a részét az állam többé nem bízhatja azokra a felekezetekre, a melyek közül némelyeknek iskolái épen ezen polgári kötelmek elleni izgatást táplálják. (Élénk helyeslés. Úgy van!) Ellenben a felekezetek érdekeit az állami iskola egyáltalában nem sértheti. Mert az állami iskola szintén nem akarhat lemondani a valláserkölcsi nevelésről, mely felekezeti érdek és csak ez egyedül jogosult felekezeti érdek. Sőt az állami iskola készséggel nyitná meg a valláserkölcsi nevelés szempontjából a felekezetek előtt iskoláit és ott ezen nevelésben a felekezeteket hathatósan is támogatná. Vannak, a kik kételkednek ezen állításom valódiságában. Egy példával kívánom ezeket az urakat megnyugtatni. Nézzük hazánkban a zsidóságot. A zsidók felekezeti szempontból iskolákat állítani nem tartják szükségesnek ; elárasztják valamennyi más felekezet iskoláit. És ugyan kérdem önöket, meri-c valaki azt állítani, hogy ez a zsidó vallásos szellemnek ártott volna, vagy- azt gyöngítette volna? Meri-e azt állítani, hogy a zsidóság vallásos nevelése elhanyagolva volna? Ellenkezőleg azt hiszem, mindnyájan egyet május 21-én, szombaton. értünk abban, hogy épen a zsidóságnál vau a felekezeti jelleg és vallásos nevelés a legerősebben kifejlődve. Egyébiránt nálunk a közoktatás államosítása tényleg már kezdetét is vette. Vagy minek nevezzük azt a, tényt, hogy a katholikus középiskolákat és az egyetemet a kormány tartja a kezében és azokkal a katholikusok teljes kizárásával korlátlanul rendelkezik? A vád ebben nem az, hogy a kormány a kath. közép és felső iskolákat lefoglalta. Mert hiszen álláspontomnak, melyet a közoktatás kérdésében régen elfoglaltam és ezúttal részletesen kifejtettem, mely a modern állam eszméinek leginkább megfelel és megfelel az 1848: XX. tcz. szellemének is, mely a, nemzeti állam eszményét is közelebb hozza, ez felel meg leginkább; hanem a vád benne csupán az, hogy az állam miért nem bánik el az elemi oktatás tekintetében és valamennyi felekezettel hasonlóképen. Talán azért nem, mert a többi felekezeteknek van autonómiájuk, nekünk meg nincsen. T. ház ! Ha a felekezeti autonómia az állam és a, nemzet érdekei érvényesítésének bebizonyított akadályát képezi, akkor a nemzet a felekezetek hazafiságától méltán elvárhatja azt, hogy autonómiájuk azon részét, a melyre az államnak szüksége van, bocsássák az állam rendelkezésére, az államot abba a helyzetbe hozzák, hogy ne legyen kénytelen némely felekezetek kebelében az állam- és nemzetellenes üzelmeket tehetet lenül nézni. (Igás! Úgy van! a szélső laloldalon.) De, t. ház, fentartani minden felekezeti autonómiát ebben az országban és azokat alkotmányjogi biztosítékokkal körülvenni, hogy a felekezetek egyházi és iskolaügyének intézési szabadsága sértetlenül megmaradjon és biztosíttassék, de ugyanakkor, a mikor a többi felekezeteknek mindez megadatik: az ország legnagyobb felekezetét, a felekezetek leghazafiasabbikát mesterségesen elzárni az autonomicus szabadságtól: ez az eljárás a katholikus állampolgárokkal szemben sem nem alkotmányos, sem nem liberális, de nem is hazafias. (Zaj és mozgás. Halljuk/ Halljuk !) Nem mint katholikus, hanem mint az alkotI mányosság és a valódi ^zabadelvüségnek őszinte híve követelem saját egyházam számára az autonómiát; (Helyeslések.) követelem és velem együtt követelik még igen sokan annak daczára, hogy a hasonló törekvéseket nálunk az ultramontanismus és klerikalismus üres szólamaival szokták gyanúsítani, azon reményben, hogy megfélemlí í tenek. (Helyeslések.) A mily sajátszerű az ily gyanúsítás — és egyszer vele szembe kell állanunk — épen olyan sajátságos és jellemző is. Tudjuk, hogy 7 minduntalan ós minden oldalról a katholikus
