Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-57
67. orszägo^ ülés 1892. május 21-én, szombaton. 275 családok kebelében a viszály magva hintetett volna el. (Helyeslések bal felől.) Es a t. minister ár engedje meg nekem, hogy ha én is elismerem ugyan azt, hogy különböző viszonyok közt különböző intézkedések szükségesek s es'k ott lehet ugyanazon intézkedéseket alkalmazni, a hol a viszonyok hasonlók — de azt kérdem: vájjon az a külömbség, melyet felemlíteni méltóztatott, olyan-e, mely a minister úr álláspontját támogatja s nem v olyan-e, mely inkább az ellenkező álláspont javára szolgál? Mert ne méltóztassék elfeledni, hogy ha ez országban a katholikusok mellett más felekeze tűek sokkal nagyobb számban vannak, mint Poroszországban, Bajorországban vagy az általa említett egyébo országokban, úgy ebből nem következik szükségkép, hogy a vallási béke fen tartására különböző jogi intézkedések szükségegesek, mert ebben a magyar államban épen azért, mert különböző vallásfelekezetek egymás mellett nagyobb számban élnek s mert azok egymással ép ezért folytonos társadalmi érintkezésben vannak, a vallási! éke iránti érzék s vallási türelmesség sokkal magasabb fokon is áll s állott állandóan s minden felz ivarás nélkül az 1890. február 2ti-iki rendeleti"-, mint azon országokban, a melyekre a t. minist, v úr hivatkozott, a melyekben pedig a szülők szabadsága, gyermekeik vallása meghatározás:! tekintetében elismerve van. És ha ez így van, akkor a tapasztalatok a mellett, szólnak, hogy Magyarországban ezen elvnek érvényre juttatási ez irányban semmi hátrányt, semmi veszélyt nera vonna maga után. Csakhogy, t ház, megjegyzem azt, hogy Magyorországon épen az igen t. cultusminiser úr úg\ nevezett elkeresztelési rendelete által a vul'ási súrlódások, a felekezetek közötti viszályok a tetőpontra hágtak, úgy hogy ma már nem állunk szembe azon nyugalmas viszonyokkal, a melyek ily fontos törvény czélszerű revisi ójának kedvezők volnának. (Helyeslések a baloldalon.) És mivel az 1868 : LIII. tez. I2.§ának ugyan a kifejtettem értelemben való módosítását óhajtandónak t irtom, (Helyeslések bal felől.) de óhajtom, hogy ez általános megnyugváss d legyen eszközölhető: azért tartózkodom t. ház, ezúttal indítványt vagy határozati javaslatot benyújtani az iránt, hogy ez a megváltoztatás, ez a módosítás már most haladéktalanul eszközöltessék, hanem igenis kötelességemnek tartom e részben nézeteimet nyíltan és leplezetlenül avval az ohjectivitással, melylyel e. házban mindig élni szoktam, előadni; hogy ez által is előkészítsem az eszmék tisztázását, egyengessem a jövőnek útját, mert nem hiszem, hogy messze legyen az az időpont, a midőn Magyarországon a szab delvüség követelménye elfugulatlauúl és minden felekezeti féltékenységtől menten fog elbíráltatni és megvalósításra jutni. Továbbá jelzek egy határvonalat, melyen túl nézetem szerint e törvény módosít sa nem fogna elhalasztható lenni, ez tudniillik az az időpont, melyet nem ugyan itt a házban, de legalább a f. kormánypártnak egyik conferentiáján már a t. igazságügyi minister úr is jelzett, midőn a cs iládi jog eodifieálása fog e ház asztalára kerülni. De épen azért szükséges egymás nézetének kölcsönös tisztelete mellett, meggyőződéseink leplezetlen kifejezése által is megkönnyíteni a törvénjdiozás feladatát azon időre, melynél tovább felfogásom szerint e törvény módosítási nem halasztható s a mikor legalább részemről annak módosítása iránt mindent, a mi csekély erőmtől telik, meg fogok tenni. (Helyeslések bal felől.) Egész más helyzetben vagyok azonban, t. ház, Irányi Dániel igen t. képviselőtársaim! ik tegnapelőtt benyújtott határozati javaslatával szemben. Ez, nézetem szerint, a leggyökeresebb megoldást involválja, mely az összes vallási kérdések gyö eres megoldását és így rövid id'ói a napirendről való levételét fogná eredményezni, még pedig- a szabadelvűségmek megfelelően a feleke zetek egyenlő szabadságát s a szülők szabadságát is gyermekeik vallásos nevelése tekintetében teljesen biztosítván. (Úgy van! bal felől). Azért részemről ezen határozati javaslatot igen szívesen támogatom, ahhoz hozzájárulok. (Helyeslés bal felöl.) Azon nehézségeket, melyeket a t. minister úr felemlített és a melyek ennek megvalósításával szemben ;ikad dyúl szolgálhatnának, épen nem tartom elháríthatatlanoknak. Megmondom az okát, hogy miért nem. Először is azért, mert hiszen az igen t cultusminister úr maga hivatkozott Észak-Amerika példájára, de meg mindannyian elismerjük azt, hogy e tekintetben is az állam legmagasabb érdekének kell döntőnek lennie, tehát ép azért a vallásszabadságból nem következik az, hogy oly tanok terjesztését, oly felekezetek alakulását megtűrjük ez országban, melyek az államra veszélyes tendentiákat követnek. (Helyeslés bal felöl.) Továbbá nem látom azt a másik veszélyt sem, melyet az igen t. minister úr bizonyos vallások és nemzetiségeknek egy irányban való haladásából, úgyszólván egybevágásából levezetett Hiszen, t. ház, ott van ismét az államnak minden eszköze, nemcsak a főfelügyeleti jog, melylyel a maga érdekét megvédheti, ha a vallás örve alatt nemzetiségi agitatiok folytattatnak. És egy bizonyos mértékig ma is megvan az egyházaknak ezen szabadsága. A görögkeleti egyház meglehetős szabadságot élvez; vagy ott vau az ágostai hitvallás, mely autonomicus szervezettel bír, a teljes vallásszabadság mellett is — felfogásom szerint — alig lehet sokkal szabadabb mozgást 35*
