Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-57
274 57. országos ülés IS92. a szülőknek elhatározására bízassék a vallásnak meghatározása. (Egy hang a szélső baloldalon: Úgy van!) Csak lia ily megegyezés nincs, lépjen be a törvény, szabjon korlátokat az u. n. természetes jogoknak. Mert megengedem és értem azt és egyetértek a t. eultusminister úrral, hogy ezeknek a jogoknak is lehet magasabb tekinteteknél fogva bizonyos korlátokat szabni, de csak addig, a meddig ez szükséges. És mintán ez nem szükséges, miután a szidok szabad megegyezése érvényesülését teljesen úgy sem lehet meggátolni, de ez a szabadelvűsig követelménye is, annálfogva ezen határig teljesen jogosult is azon követelmény, hogy a szülők elhatározásának szabadsága niegóvassék. Mert, t. ház, ez nem egy felekezet érdekében, nem privilégiumként kövefeltetik, hanem követeltetik a teljes jogegyenlőség^ és követeltetik a szabadelvűség alapján. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez felel meg nézetem szerint legjobban a felekezeti jellegét levetkőztetett állam álláspontjának is és a felekezeti békének is, mert Eötvös József nagy emlékezetű cultusministerünk az előbb említeti javaslatának beterjesztésénél igen szépen jelezte azt, hogy nagyobb biztosíték e részben a szabadság, mintsem a kényszer. És higyje meg a t. minisier úr, hogy azon bajok, a melyeket elismerek, hogy meg voltak az 1868 : LIII. tcz. meghozataláig, honnan származtak, nem lettek volna meg, ha elismerték volna már 1791-ben vagy legalább 1844-ben, hogy a szülőknek szabad az elhatározása, hanem épen abból, hogy akkor is kényszerítőleg volt előszabva, hogy a vegyes házasságbeli gyermekek mily vallást kövessenek, elő volt szabva, még pedig egy vallásfelekezet javára. (Egy hang a szélsőbalon: Úgy van!) Ezt megújítani nem tartanám helyesnek, mert a kényszernek szükség nélkül semmi körülmények közt barátja nem vagyok. És e mellett a bajokat és súrlódásokat még a reversalisok érvényességének állami elismerése és támogatása is idézte elő. Hogy ezeket megszüntette az 1868-iki LIII. tcz., sőt már elvileg az 1848 : XX. tez., ez helyes és fentartandó továbbra i«. De azt hiszem, túlment akkor a törvényhozás a kellő határon, midiin a felmerült aggályoknak engedve, de szintén a felekezeti béke magasabb szempontjából vezéreltetve, a szülők szabad elhatározása elvének elismerésétől és érvényesítésétől eltért. De arról is meg vagyok győződve, t. ház, hogy ez megfelel tökéletesen a felekezetek közötti jogegyenlőség követelményénekis és ezt sem fogja csorbítani, mert megvagyok győződve, hogy az elkeresztílések nagyobb számban e mellett sem, sőt még oly számban sem fognak a szülők akarata ellenére, még azon minimalis számban sem bekövetkezni, mint most ezen törvény fennállása ajns 21 én, szombatos. mellett, a melyek ma is leginkább azon házasságoknál fordulnak elő a katholikus lelkészek részéről, melyeknél a szülők katholikus vallásukat újabb házasság köthetése végett változtatják meg-, tehát nem annyira, meggyőződés, mint bizonyos érdek kielégítése szempontjából és azért kívánják gyermekeiket ellőbbi vallásukban kereszteltetni és neveltetni; s a mint a vallásfelekezetek számarányában legalább lényegesebb változást az elkeresztelések eddig nem idéztek elő, úgy a szülők szabad elhatározásának elismerése — eiős meggyőződésem — -zintén nem fogná a, felekezetek számarányát befolyásolni. De két érv szokott rendszerint felhozatni azon elvnek alkalmazása ellenében, a mely a vegyes házasságokból szár mázó gyermekek vallásának meghatározását eíső sorban a szülők megegyezésére óhajtja bízni. Az egyik érv az, és ez különösen az 1868: LIII. tcz. \i. §. rendelkezése mellett is szokott felhozatni, hogy a kisebbség a túlkapások és eln\ omá sok ellen védelemben részesíttessék. Én magam ezen elvet megtámadhatlan igazságnak s oly magas elvnek tekintem, melyet minden más szempont fölé kell helyezni, mert a, vallási békének az én felfogásom szerint is csak ez képezi biztosítékát; csakhogy itt ezen érv s tétel nagyon rossz helyt van alkalmazva. Mert kérdem a t. eultu-minister urat. vájjon a kisebbség elnyomása-e az, ha a szülők szabad elhatározásuk szerint határozzák meg gyermekeik vallását; vájjon a felekezet nélküli állam feladatáé az, hogy kényszer útján proselitákat csináljon egyik vagy másik felekezetnek? (Helyeslések bal felöl.) Nincs tehát itt túlkapásról és elnyomásról szó. A mi pedig a visszaéléseket bármely fele kezet ellen illeti, azok meggátolhatok a. szükséges garantiák megteremtése ált il. Mert, t. ház. ha a szabadságot perhorrescáljuk. mert az eset leg visszaélésekre vezethet, akkor szüntessük meg a sajtószabadságot; mert hiszen semmiféle szabadsággal sem lehet annyira visszaélni, mint épen a sajtószabadsággal. Es vájjon kinek jutna eszébe a sajtószabadságot eltörülni, kényszer eszközt alkalmazni azért, mert a sajtószabadsággal néha-néha visszaélnek '?! (Helyeslés bal felől.) A másik érv, t. ház, a melyet felhozni szoktak, az, hogy ez által a vallási viszály sokkal inkább bevitetnék a családi élet szentélyébe, mintsem az 1868: LIII. tcz. 12. §-ának változatlan fent.rtása által. T. ház! A nyugateurópai modern culturállamokban tett tapasztalatok fényesen megczáfolják ezen érvet; mert miként a t. culturminister úr is említette, Európa legtöbb államában első sorban a szülők elhatározásának van átengedve gyermekeik vallásának meghatározása, anélkül, hogy a családbéke ott felforgattatott; anélkül, hogy a
