Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-56
56. országos ölés 1892. május 19 én, csütörtökön. 263 tudnának megegyezni, akkor a törvény döntsön és pedig úgy, mint dönt a mienk, hogy a fiúk az apa, a leányok az anya vallását tartoznak követni. Igen szívesen elfogadom a külföldnek példáját akkor, mikor annak a külföldnek, vagy államnak, a melyről szó van, viszonyai megegyeznek a mieinkkel. De ha eltérnek azok a viszonyok, akkor azt gondolom, nem czélszeríí és nem helyes nekünk ezt a példát követnünk. Nézzük meg, miben térnek el tehát ezek a viszonyok? A legutóbbi népszámlálás szerint Magyarországon, Horvátországot ide nem számítva, 15 millión felül volt a lakosság száma. Ebből a 15 millióból körülbelül 8 millió katholicus, ezzel szemben áll 6 millió és körülbelül 800 ezer nem katholicus. Ausztriában, a hol az a törvény megvan, a melynek utánzására most bennünket buzdítanak, 22 millió lakos közt van 20 millió katholicus és egy millió 900 ezer nem katholikus. Poroszországban, hol szintén az az intézkedés létezik, mint Ausztriában, viszont a protestáns elem van túlnyomó többségben, épúgy, mint. Ausztriában a katholicus elem. Bajorországban, a hol szintén hasonló intézkedés van, megint a katholicus elem van igen nagy többségben a nem katholicus elemekkel szemben. Ebből az következik, hogy míg nálunk, hol a nem katholicus felekezetek igen nagy számmal vannak képviselve és a különböző felekezetek az országban vegyesen el vannak szórva, a vegyes házasságok nagy számmal fordulnak elő; addig Ausztriában, Poroszországban, Bajorországban és Francziaoiszágban igen ritkán fordulnak elő és ennek folytán ezen házasságoknak következményei sokkal kevesebb súlylyal bírnak, mint nálunk, úgy, hogy ezen államokban kevesebb tekintettel kell lenni azokra, a kik vallási érdekeiket megsértve látják. (Helyeslés. Úgy van! a jobboldalon.) De ha a szülők akaratára bízatik az, hogy ok határozzák meg gyermekeik vallását, bátor vagyok azt a kérdést intézni, hogy ez által már vége vettetik-e az elkeresztelési eseteknek ? (Egy iang a szélsőbalon: Igen!) A t. képviselő úr azt mondja, hogy igen. Én azt merem állítani, hogy nem és erre példát fogok a t. ház elé állítani. (Halljuk! Halljuk!) Teszem fel: a 3zülék megegyeznek abban, hogy minden gyermeküket a protestáns vallásban nevelik. Teszem fel: a katholikus nő, mikor leánygyermeke születik, lelkiismereti, vallásos furdalásból, vagy talán családjának, testvéreinek, anyjának befolyása folytán gyermekét mégis a katholicus plébánoshoz küldi megkereszteled végett. Nem hiszem, hogy az a katholicus lelkész meg fogná tagadni az elkeresztelést; tehát meg fogná keresztelni a gyermeket a történt beleegyezés ellenére és az anyakönyvbe szintén be fogja vezetni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) íme, itt van az elkereszteiési eset! Vagy pedig azt mondják: ha megegyezés nem jön létre, hiszen ott van a törvény, az fog dönteni. Ekkor megint ott leszünk, a hol most vagyunk. Most is a törvény dönt. De ha törvény ellenére elkeresztelés fog történni, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) ugyanaz az állapot fog fcnnállani, a mi most van, azzal a nagy különbséggel, hogy a szabad megegyezés megengedésével ismét feltámasztjuk a reversalisoknak korszakát (Úgy van! Úgy van!) és ismét utat és kaput nyitunk azon különféle viszályoknak, a családi béke azon megzavarásainak, a melyek a 30-as és 40-es évek végén Magyarországon oly rendkívüli izgatottságot szültek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Es, t. ház, mindenekfelett még két igen nagy fontosságú körülmény van, a melyet nem szabad szem elől téveszteni. Az egyik az, hogy a katholicus egyháznak felfogása szerint a vegyes házasság egyáltalában csak olyan feltétel alatt engedhető meg, ha ebből a házasságból született összes gyermekek a katholicus vallást fogják követni. Már pedig ebből világosan és logicusan az következik, hogy csak oly törvényhozási intézkedés elégítheti ki a katholicus egyház felfogását, a mely kimondja, hogy a vegyes házasságból született Összes gyermekek katholicusok. Nem hiszem, hogy a mi viszonyaink között w.-iguk a katholicus lelkész urak ezt elfogadhatónak tartják s meg vagyok győződve róla, hogy ők maguk sem képzelhetik, hogy a törvényhozás ez országban, szemben a lakosságnak azon nagy részével, a mely nem követi a katholicus vallást, ilyen rendelkezést tegyen. (Helyeslés.) A másik, szintén nagyfontosságú körülmény, a melyre ez alkalommal a t. ház figyelmét felhívni szerencsém van, az, hogy az annyira incriminált í868-ik évi LIIL tcz. még igen jelentékeny szabad tért enged a kizárólagos egyházi felfogásnak; mert ez a törvény igen nevezetesen eltér azon dispositiotól, melyet az 1791-iki erdélyi törvény kimond. Míg ugyanis az erdélyi törvény azt mondja ki, hogy a vegyes házasságból született gyermekek közül a fiúgyer* mekek az apa, a leánygyermekek pedig az anya vallásában kereszteltessenek meg; addig a mi 1868-iki törvényünk csak azt mondja ki, hogy a fiúgyermekek az apa, a leánygyermekek az anya vallását követik. Ebből, t. ház, az következik, hogy a meddig a szülő egymaga vezeti gyermekének vallási nevelését, senkinek nincsen joga őt befolyásolni és nincsen praejudicálva annak, hogy a szülő melyik vallás irányába terelje a maga gyermekét; sÖt ha tovább megyünk, t. ház, azt fogjuk találni, hogy az