Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-56

56. országos ölés 1892. május 19 én, csütörtökön. 263 tudnának megegyezni, akkor a törvény döntsön és pedig úgy, mint dönt a mienk, hogy a fiúk az apa, a leányok az anya vallását tartoznak követni. Igen szívesen elfogadom a külföldnek pél­dáját akkor, mikor annak a külföldnek, vagy államnak, a melyről szó van, viszonyai meg­egyeznek a mieinkkel. De ha eltérnek azok a viszonyok, akkor azt gondolom, nem czélszeríí és nem helyes nekünk ezt a példát követnünk. Nézzük meg, miben térnek el tehát ezek a viszonyok? A legutóbbi népszámlálás szerint Magyarországon, Horvátországot ide nem szá­mítva, 15 millión felül volt a lakosság száma. Ebből a 15 millióból körülbelül 8 millió katho­licus, ezzel szemben áll 6 millió és körülbelül 800 ezer nem katholicus. Ausztriában, a hol az a törvény megvan, a melynek utánzására most bennünket buzdítanak, 22 millió lakos közt van 20 millió katholicus és egy millió 900 ezer nem katholikus. Poroszországban, hol szintén az az intézkedés létezik, mint Ausztriában, viszont a protestáns elem van túlnyomó többségben, épúgy, mint. Ausztriában a katholicus elem. Bajorországban, a hol szintén hasonló intézkedés van, megint a katholicus elem van igen nagy többségben a nem katholicus elemekkel szemben. Ebből az követ­kezik, hogy míg nálunk, hol a nem katholicus felekezetek igen nagy számmal vannak kép­viselve és a különböző felekezetek az országban vegyesen el vannak szórva, a vegyes házassá­gok nagy számmal fordulnak elő; addig Ausztriá­ban, Poroszországban, Bajorországban és Fran­cziaoiszágban igen ritkán fordulnak elő és ennek folytán ezen házasságoknak következményei sok­kal kevesebb súlylyal bírnak, mint nálunk, úgy, hogy ezen államokban kevesebb tekintettel kell lenni azokra, a kik vallási érdekeiket megsértve látják. (Helyeslés. Úgy van! a jobboldalon.) De ha a szülők akaratára bízatik az, hogy ok határozzák meg gyermekeik vallását, bátor vagyok azt a kérdést intézni, hogy ez által már vége vettetik-e az elkeresztelési eseteknek ? (Egy iang a szélsőbalon: Igen!) A t. képviselő úr azt mondja, hogy igen. Én azt merem állítani, hogy nem és erre példát fogok a t. ház elé állítani. (Halljuk! Halljuk!) Teszem fel: a 3zülék megegyeznek abban, hogy minden gyermeküket a protestáns vallásban nevelik. Teszem fel: a katholikus nő, mikor leánygyermeke születik, lelkiismereti, vallásos furdalásból, vagy talán családjának, testvérei­nek, anyjának befolyása folytán gyermekét mégis a katholicus plébánoshoz küldi megkeresz­teled végett. Nem hiszem, hogy az a katholicus lelkész meg fogná tagadni az elkeresztelést; tehát meg fogná keresztelni a gyermeket a tör­tént beleegyezés ellenére és az anyakönyvbe szintén be fogja vezetni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) íme, itt van az elkereszteiési eset! Vagy pedig azt mondják: ha megegyezés nem jön létre, hiszen ott van a törvény, az fog dön­teni. Ekkor megint ott leszünk, a hol most vagyunk. Most is a törvény dönt. De ha tör­vény ellenére elkeresztelés fog történni, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) ugyanaz az állapot fog fcnnállani, a mi most van, azzal a nagy különbséggel, hogy a szabad megegyezés megengedésével ismét feltámasztjuk a rever­salisoknak korszakát (Úgy van! Úgy van!) és ismét utat és kaput nyitunk azon különféle viszályoknak, a családi béke azon megzavará­sainak, a melyek a 30-as és 40-es évek végén Magyarországon oly rendkívüli izgatottságot szültek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Es, t. ház, mindenekfelett még két igen nagy fontosságú körülmény van, a melyet nem szabad szem elől téveszteni. Az egyik az, hogy a katholicus egyháznak felfogása szerint a vegyes házasság egyáltalában csak olyan feltétel alatt engedhető meg, ha ebből a házasságból szüle­tett összes gyermekek a katholicus vallást fog­ják követni. Már pedig ebből világosan és logi­cusan az következik, hogy csak oly törvény­hozási intézkedés elégítheti ki a katholicus egy­ház felfogását, a mely kimondja, hogy a vegyes házasságból született Összes gyermekek katho­licusok. Nem hiszem, hogy a mi viszonyaink között w.-iguk a katholicus lelkész urak ezt el­fogadhatónak tartják s meg vagyok győződve róla, hogy ők maguk sem képzelhetik, hogy a törvényhozás ez országban, szemben a lakos­ságnak azon nagy részével, a mely nem követi a katholicus vallást, ilyen rendelkezést tegyen. (Helyeslés.) A másik, szintén nagyfontosságú körül­mény, a melyre ez alkalommal a t. ház figyel­mét felhívni szerencsém van, az, hogy az annyira incriminált í868-ik évi LIIL tcz. még igen jelentékeny szabad tért enged a kizárólagos egyházi felfogásnak; mert ez a törvény igen nevezetesen eltér azon dispositiotól, melyet az 1791-iki erdélyi törvény kimond. Míg ugyanis az erdélyi törvény azt mondja ki, hogy a vegyes házasságból született gyermekek közül a fiúgyer* mekek az apa, a leánygyermekek pedig az anya vallásában kereszteltessenek meg; addig a mi 1868-iki törvényünk csak azt mondja ki, hogy a fiúgyermekek az apa, a leánygyermekek az anya vallását követik. Ebből, t. ház, az követ­kezik, hogy a meddig a szülő egymaga vezeti gyermekének vallási nevelését, senkinek nincsen joga őt befolyásolni és nincsen praejudicálva annak, hogy a szülő melyik vallás irányába terelje a maga gyermekét; sÖt ha tovább megyünk, t. ház, azt fogjuk találni, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom