Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-56

66. orsssftgos Ülés. 1892. május 19-fin, csütflrtSkihi. 259 hogy mihelyt nehézségek merülnek fel a végrehajtásban, a kormány előterjesztést fog tenni a törvényhozásnak. (Halljuk! Halljuk!) Már most az a kéidés, t. ház, hogy micsoda nehézségek merültek fel és hogy a felmerült nehézségek elégségesek-e arra és indokolják-e azt, hogy külön törvényhozási intézkedések létesíttessenek egy meglevő törvény végrehajtása iránt? En azt hiszem, t. ház, hogy az a körülmény, hogy egy statuált kihágást elkövetők találkoztak s hogy ennek folytán egyesek, mert ezen statuált kihágást elkövették, meg lettek büntetve, még magában véve nem elégséges arra, hogy egy külön törvényhozási intézkedés létesíttessék. Hiszen az nem is volt várható, hogy egyáltalában kihágás nem fog elkövettetni, mert az nem Szokott ^megtörténni, hogy kihágások statnálása már magában megszünteti ezen kihágások elkövetését. De másrészt, t. ház, nem is fordultak elő ily kihágási esetek nagy számban, legalább oly nagy számban nem, a mely a, külön törvényhozási intézkedést szükségessé vagy indokolta tette volna, mert 1890. óta, a mióta, a rendelet kibocsáttatott, mindössze csak 50 oly eset fordult elő, mely harmadfokú, t. i. beJü«yministeri elintézés alá került. Ez a. szám pedig nem oly nagy, mely motiválná, hogy e szempontból kellene külön törvényhozási intézkedést provocálni. De, t. ház, beállott egy másik helyzet, egy másik mozzanat, mely igenis eonstatálja, hogy a törvény ez úton való végrehajtása igen jelentékeny akadályokba kel; hogy ütközzék, Most már, t. ház, nem lehet kétségbe vonni azt, hogy a rendeletem folytán támadt situatio folyamán oly dolgok történtek, a melyek az anyakönyvvezető lelkészek egy részében a lelkiismereti eonílictus egy nemét idézték elő: ellentétbe jöttek önönmagukkal, a mennyiben mint lelkészek másféle rendelkezéseknek vannak alárendelve, semmint anyakönyvezetők s ennek folytán természetesen két különféle kötelesség között nem tudták a kellő egyensúlyt megtalálni. Constatálható tehát, hogy az illető anyakönyvvezető lelkészekben a lelkiismereti kötelességnek eonflictusa állott be. Már most azt gondolom, kétségbevonhatatlan az, hogy ha az állam a maga akaratát érvényesíteni akarja s annak érvényesítését az általános, a közérdek szempontjából szükségesnek tartja, egyes particularisticus- felfogások és nézetek kell, hogy háttérbe szoruljanak; (Élénk helyeslés.) okvetlenül szükséges, hogy az állam akarata minden esetben érvényesüljön. (Élénk helyeslés.) Mert ha ezen föltételt nem respectáljuk, akkor az állam egyáltalában nem képes feladatának kellően megfelelni. (Élénk helyeslés.) Kiváltképen áll ez a tétel ott, a hol az egyházi kérdésben oly különféle felfogások uralkodnak, mint hazánkban, mert okvetetlenül szükséges, hogy ezek felett aztán az államhatalom a maga akaratának kifejezést adjon és akaratának ezen kifejezését aztán életbe is léptesse. (Élénk helyeslés.) Ámde, t. ház, ha az "államnak más módja van a saját akaratát érvényesíteni, mint az, hogy a lelkiismereti eonílictus fentartása mellett vigye keresztül azt, a mit czéloz és szükségesnek talál, akkor szerintem megint kétségtelenné válik az, hogy helytelenül járna el, ha nem választaná azt a másik utat. (Élénk helyeslés.) Azért azon rendszernél fogva, mely hazánkban az állam és egyház közt létezik és melynél fogva az állam, a mennyire csak egyáltalában az ál lanii érdek megengedi, respectálni szokta az egyházak és felekezetek felfogását, ezt a, másik módot kell választani. (Élénk helyeslés.) Constatálva van tehát, t. ház, hogy ezen ügyben a lelkiismereti kötelességek eonflictusa az anyakönyvvezető lelkészek egy részénél beállott. Már most nézzük, van-e út és mód arra, hogy az állam a maga czéljait és feladatait teljesítse és érvényesíthesse más úton, mint azon, mely rendeletemben foglalva van? (Halljuk! Halljuk!) Azt gondolom, hogy van. (Igás! Úgy van!) Mindazokból, a miket most volt szerencsém előadni, méltóztattak megérteni azt, hogy az anyakönyvvezető lelkészek egy része nem képes mint lelkész eleget tenni az anyakönyvvezetés dolgában azon kívánalmaknak, melyeket az állam a törvény értelmében velük szemben támaszt. (Úgy van! Űgy van!) Ebből igen logicusan és igen természetesen következik az, hogy más közegeket kell az anyakönyvek vezetésével és kezelésével meghízni. Ha az a közeg, a ki e feladatot lelkészi minőségben eddig teljesítette, nem képes megfelelni az államtörvény rendelkezéseinek, akkor a közigazgatási közegeket kell megbízni ezen anyakönyvek vezetésével (Élénk helyeslés.) és akkor megszüntetjük a lelkiismereti conflictust, mely az illető lelkészben van, azonnal és minden további folyományaival. (Élénk helyeslés.) A polgári általános anyakönyvek létesítése által kétségkívül teljesen elég tétetik az állami törvény rendelkezésének ; kétségtelen továbbá az is, hogy ily intézkedés semmiben sem érinti az egyházi ügykört, semmiben sem tángálja a lelkészeknek vallási felfogását, (Igaz! Úgy van!) semmi oly ténykedésre nem kötelezi őket, a mely ellenkezésben állana papi felfogásukkal és ennek folytán egy ily intézkedés azonnal véget is vetne mindazon lelkiismereti serupülusoknak. melyek most tényleg fennállanak, (Igaz! Úgy van!) véget is vetne az egész elkeresztelési ügynek és a jelenlegi helyzet aeut jellegének az által. 33*