Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-56

258 56- országos ÖJés 1M>2. májns 19 én, csötörtökon. jére van kitűzve. Jól tudom, Logy a most meginduló vitát alkalmasint az úgynevezett egyházpolitikai kérdések fogják dominálni; (Felkiáltások a szélsőbalon: Kérdés! Hogy tudja!?) de nem kételkedem abban, hogy a t. ház bölcsessége a vita folyamában fog elég időt és alkalmat találni arra is, hogy hazánk közoktatásügyi állapotát, mint nemzeti létünk fenmaradásának, kulturmissionknak egyik leglényegesebb, factorát tárgyilagos "és jóakaratú elbírálás alá vegye. Midőn ismételve kikérem a bizottsági jelentés számára a t. ház ügyeimét, kérem, méltóztassék azt tudomásul venui. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Mélyen tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Valami különös jóslási tehetség nélkül oly proguostikont merek koczkáztatni, hogy tárezám költségvetésének tárgyalását az egyházpolitikai kérdések fogják dominálni. Módomban volna, t. ház, egész nyugodtan bevárni azt, míg azou t. képviselő urak, kik e kérdések iránt érdeklődnek, a maguk nézeteit elmondták és akkor azután mindenesetre a sokkal kényelmesebb és a sokkal könnyebb polémiában gyakorolhatnám magamat. Hanem, t. ház, nem választom ezt az utat és módot (Élénk helyeslés.) és pedig azért nem, mert régi tapasztalásom, hogy legjobb a kényes kérdésekkel egyenesen szembeszállni; [Élénk helyeslés.) legjobb a kényes kérdésekkel szemben határozottan és világosan kijelölni azt az álláspontot, melyen az illető áll; ez előre is sok aggályt megszüntet, félreértéseket lehetetlenné teszen és a mi fő a helyzetet mindenesetre tisztázza. (Általános élénk helyeslés.) Mielőtt magára az ügyre áttérnék, kénytelen vagyok valamit előrebocsátani. Az 1890. év óta történtek bizonyos tekintetben jelentékeny elégtételt szolgáltattak nekem. Ha méltóztatnak visszaemlékezni azokra, a mik 1890-ben történtek, akkor méltóztatnak tudni azt, hogy akkorában uz általam kibocsátott úgynevezett elkeresztelési rendelet képezte a vita központját, a támodásoknak czélpontját. Azóta megváltozott a situatio. Most már nem annyira a rendelettel foglalkoznak, de foglalkoznak az 1868: LIII. t-czikkel, a mi igazolja akkori állításomat, hogy az én rendeletem csak természetes és logicus kifolyása a törvénynek. A második elégtétel, mely nekem szolgáltattatott, abból áll, hogy nagyon illetékes egyházi oldalról nyilvánosan kijelentetett az, miszerint meggyőződést szerzett az illető magának a tekintetben, hogy én a rendelet kibocsátása, alkalmával jóhiszeműleg jártam el. (Igaz! Úgy van!) Igazolja ez megint azon állításomat, melyet annak idejében tettem, hogy soha sem volt nekem szándékom új háborút teremteni; ellenkezőleg az a szándékom volt, a régen fennálló differentiáknak, a régen fennálló háborúnak alkalmas módon véget vetni. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ez az utóbbi elégtétel, a melyet most említek, engem még azon örvendetes helyzetbe is hoz, hogy nem vagyok kénytelen bemutatni azon bizonyítékokat, melyek tényleg kezemben vannak az iránt, hogy állításom a valóságnak meg is felel, mert ennek bemutatása most a történt kijelentés után teljesen feleslegessé vált. (Helyeslés.) Ha tehát daczára annak, hogy mint előrebocsátottam, most inkább az 1868: LIII. tczikkről van szó, mint az általam kibocsátott úgynevezett elkeresztelési rendeletről, mégis első sorban ezen rendelettel kívánok foglalkozni, ennek magyarázata abban rejlik, hogy az általam ép vázolt és nekem szolgáltatott elégtételek talajdonképen csak a saját magam személyes álláspontjára bírnak értékkel és mégis csak a rendelet az, a mely a jelen situatiót teremtette és a melynek folytán az 1868 : LIII. törvényczikkel is foglalkozni kell. Hogy a rendeletre nézve a jelen állapotot a t. ház előtt jelezhessem, okvetetlenül szükséges, hogy a fonalat ott vegyem fel, a hol azt a t. ház 1890-ben elejtette. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni reá — hiszen nagyon fontos a kérdés és semmi kétséget sem szenved. hogy a t. képviselő urak mindegyikének még élénk emlékezetében él — hogy az 1890-ik évi közoktatásügyi budget vita igen kimerítő és igen hosszú volt és hogy az, egy határozati javaslatnak elfogadásával végződött. Ezen határozati javaslat magában foglalta: először, hogy az 1868: LIII. tcz. végrehajtása szükséges; másodszor kijelentette azt, hogy az a mód, a melyet a végrehajtás szempontjából és czéljából követtem, törvényes; harmadszor pedig helyeselte a t. ház a kormánynak azon kijelentett szándékát, hogy ha a végrehajtás menetében nehézségek merülnének fel, vagyis ha az 1868: LIII. tezikknek rendeleti úton való végrehajtása nehézségekbe ütköznék, a kormány kötelességének fogja tartani, hogy a ház elé javaslattal lépjen oly czéiból, hogy a törvényhozás a polgári anyakönyvek létesítése által vessen véget az 1868: LIII. tezikk végrehajtásajútjába gördülő akadályoknak. T. ház! Az akkori határozat két első pontjához részemről természetesen szó sem fér; nem fért volna akkor sem, ha a határozatnak két első pontja, nem is felelt volna meg teljesen az én meggyőződésemnek; még kevésbbé férhet tehát akkor, mikor ez a két pont az én felfogásommal teljesen megegyezik. De igenis kötelességem foglalkozni ezen határozat harmadik részével, a mely a kormánynak további eljárását helyezte kilátásba, azzal a ponttal, mely egyenesen kilátásba helyezte azt,