Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-56
56. országos ülés 1892. május 19-én, csütörtökön. 257 jelentésnek első lapján kitüntetett sommázat szerint a vallás- és közoktatásügyi ministerium 1892. évi költségvetése 707.132 írttal nagyobb az 1891-re megszavazott összegeknél. Ezzel szemben azonban 411.040 frtnyi bevételtöbblet mutatkozván, a közoktatásügyi tárcza az államháztartást csak 296.092 írttal terheli meg jobban, mint a megelőző évben. Ezen közel 300.000 forintnyi többlet a közoktatásügyi tárczának majdnem valamennyi tétele közt oszlik meg; ennélfogva természetes, hogy a közoktatás egyes intézményénél a kiadási többlet nagyon csekély. Mondhatjuk, hogy lassú, fokozatos haladással állunk itt szemben. Ez a lassú és fokozatos haladás megfelel közoktatásügyünk egyes intézményei igényeinek is, de különösen megfelel azoknak a követelményeknek, a melyet azon feladat szab élénkbe, hogy államháztartásunk imént helyreállított egyensúlyát megtartsuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Közoktatásügyünk csak egyetlen ágára nézve volna kívánatos a haladásnak nagyobb mérve és ez az elemi oktatás és a népnevelés. Igaz ugyan, t. ház, hogy az összes iskola-fentartók 15 és V 2 millió forintot költenek el évenkint a népnevelésre, a mely összegnek körülbelől Vio-ed része az állampénztárból kerül ki, de daczára ennek a nagy összegnek, a népnevelés ügye mégis sok kívánni valót hagy hátra. A közoktatásügyi ministerium jelentéséből látható, hogy 2.500.000 tanköteles gyermekből az 1890—91. tanévben 466 000 tanköteles gyermek nem részesült nyilvános oktatásban, a mi az összes tanköteles gyermekeknek 18°/°-át teszi. Abból a törvényjavaslatból, a melyet a közoktatásügyi ministerium a községi és hitfelekezeti iskolákban működő tanítók fizetésének rendezéséről a ház elé terjesztett és a ministeri jelentésből kitűnik, hogy közoktatásügyünk rendezése után annyi év múlva a tanítóknak még mindig mintegy ötöde nem részesül az amúgy is igen csekélyre szabott minimalis fizetésben. (Mozgás.) A közoktatásügyi minister jelentéséből kitűnik az is, hogy ama czál elérésére, hogy valamennyi tanköteles gyermek nyilvános oktatásban részesüljön, a most működő 25 ezer néptanító elégtelen s 31 ezer néptanítóra volna szükség, vagyis a néptanítók számát körülbelül 6 ezerrel kellene szaporítani. Azt hiszem, hogy ezek a tekintetek elégségesek arra, hogy mindenkiben felkeltsék azon kívánságot, hogy a népnevelés érdekében erélyes intézkedések történjenek. Hogy ez minő pénzügyi áldozatokat igényel, kitűnik az előttünk fekvő irományokból és a közoktatásügyi minister jelentéséből, mert ha a még szükséges hat ezer tanító alkalmazást nyerne, KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. 3,000.000 forinttal szaporodnának az évi kiadások. A községi és felekezeti iskolai tanítók fizetésének a minimumra emelése pedig évi 600.000 forinttal terheli a költségvetést. E két tétel már 3,600.000 forint évi költséget igényelne s ebbe nincs beleértve az a költség, melyet új iskolák felállítása és az iskolák körüli dologi kiadások igényelnének. Látjuk tehát, hogy jelentékeny állandó teherre] állunk szemben. Igaz, hogy a teher nem a maga összességében terhelné az államkincstárt, mert kétségtelen, hogy azok, a kik a törvény értelmében iskola-fentartók, e költséghez jelentékeny mértékben hozzájárulni kötelesek. De minthogy ez iskola-fentartók anyagi segélyforrásainak elégtelensége okozza a tanítók elégtelen számát, e költségek legnagyobb része mindenesetre az államot fogná terhelni. A dolog természete szerint a pénzügyi bizottság nincs arra hívatva, hogy a kormány által bemutatott költségvetés felemelését indítványozza, de hogy hű képét adjam a közoktatásügyi tárcza állásának, kötelességemnek tartottam rámutatni arra, hogy a népnevelés a közoktatásügyi tárczának azon ága, a mely minél nagyobb támogatást igényel és a melyen ha segíteni akarunk — a mely szándéknak a t. minister úr az említett törvényjavaslat előterjesztésével bizonyítékát adta — az állampénztárt tetemeden meg fogja terhelni. A mi az egyes tételeket illeti, a pénzügyi bizottság a minister úr által előterjesztett költségvetésen igen csekély változtatásokat tett. A jelentés végén ki van mutatva, hogy a pénzügyi bizottság a rendes kiadások czímén 7,605 000 forintot javasol megszavaztatni, a mi csak egy pár száz forinttal különbözik a minister úr előirányzatától. Változatlan megszavazását javasolja a bizottság a nyugdíjaknak és az átmeneti kiadásoknak, csak a beruházásoknál szállította le az összeget a ministerrel egyetértően és azt is csak egyetlen tételnél, a Beleznay-kertben épülő, a József műegyetem czéljaira szolgáló épületnél. Egyébként minden más tételt a bizottság a minister úr előterjesztése szerint fogadott el. Ezek után bátor vagyok a költségvetést ismételten elfogadásra ajánlani (Élénk helyeslés jobb felöl.) Molnár Antal jegyző : Fény vessy Ferencz, a közoktatásügyi bizottság előadója! Fenyvessy Ferencz, a közoktatásügyi bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a közoktatásügyi bizottság nevében és megbízásából a t. ház figyelmét felhívni azon bizottsági jelentésre, melyet a bizottság a vallás- és közoktatásügyi ministernek az ország közoktatásügyi állapotáról szerkesztett jelentéséről beterjesztett és a mely szintén a mai ülés napirend33
