Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
20 41. országos ülés 185)2. május 3 án, kedden. földadó-hátralék fél, legfeljebb egy százalékot tett,, ki. //Még érdekesebbek azon számok, a melyek a kisbirtokosoknak a felszabadítás utáni rohamos eladósodását tüntetik fel. A míg 1868-ban az új terhek szaporítása nem több, mint 74.694 forint, úgy miután az osztrák kormány felszabadította a kisbirtokot a régi korlátok alól, milliókra megy az évi teherszaporúlat, annyira, hogy ez 1868-tól 1884-ig már 588,711.341 forintra emelkedett. E borzasztóan megdöbbentő adatok tisztán felderítették a helyzetet 5 s az osztrák kormány hozzáfogott, 1 hogy e kérdést minél alaposabban oldhassa meg. Az osztrák földmívelési minister tizenhét pontban állította össze a kérdőpontokat, a melyekben a míg egyrészről a baj okát kutatta, úgy másrészről felvilágosítást kért az 1874. évi június 2-án kibocsátott hannoveri, most már törvénynyé vált javaslatra, hasonlókép az Í795. évi october 9-én kibocsátott tiroli pátensre, úgy a rajna melléki és vestfáliai hason törvényjavaslatok által elért eredményekre, melyek mindannyian a kisbirtok védelmét és azok összetartozását czélozzák, hogy mondjanak véleményt az iránt, hogy az osztrák földmíves birtokot miként lehet a végleges elpusztulástól megmenteni. Ezen kérdőpontokat megküldötte a kormány az osztrák tartományok elnökeinek, a kerületi kapitányoknak, a városoknak, gazdasági egyesületeknek, felkérte a külföld nevezetesebb nemzetgazdászait s az erre érkezett vélemények és tanulmányokban nemcsak rendkívül becses anyagot gyűjtöttek össze e nehéz kérdés körül, de egyszersmind élőtükörben látja a kutató e véleményekben majdnem egész KözépEurópában folyó küzdelmet a pusztulásnak induló kisbirtok megmentése érdekében. A lajthántúli kormány igaz, hogy majdnem tíz évi tanulmányozás után törvényhozási úton intézkedett az úgynevezett »Höferecht« törvény meghozatalával. Nem foglalkozom ennek bírálatával, hogy sikerűl-e megoldani a kérdést az által, hogy a földmíves birtokra a régi ottani szokás által már szentesített alapokon külön öröklési jog és a kisbirtok fogalmának meghatározására törekszik és nem foglalkozom a porosz járadék birtokrendszer féle reformtörekvésekkel, annyi val inkább, mert e téren nem annyira az elvek, mint a földmíves osztály speciális helyzete, szokásai, hibái lehetnek csak. irányadók. Én azt hiszem, hogy ezen reformok, mert velők egyidejűleg nem lett megoldva azon fontos kérdés, hogy a kisbirtokos ne csak elzárassék a tökétől, de az adott viszonyoknak megfelelőleg hitelszükségletei fedezésére azzal közvetlen összeköttetésbe hozassék: gyökeresen a bajt nem orvosolják. Sokkal érdekesebb azonban azon reform, mely nemcsak merészsége, de genialis tervezete folytán is általános feltűnést keltett, melyet Anglia genialis földmívelós ügyrninistere Chaplin épen most foganatosítani óhajt. Engedje meg a t. ház, hogy erről is megemlékezhessem. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Angliában a viszonyok egészen mások, ott a nagybirtok absorbeálta a kisbirtokot s a földmíves vagy földmunkás helyzete mindinkább nehezebb lett, ennek az lett a következménye, hogy a falvakról s a nagybirtokokról valóságos népvándorlás volt észlelhető, főleg az utóbbi években a nagyobb városok felé, hol a föld munkásai a gyárosaknái kerestek alkalmazást. Anglia nagyiparosai örömmel fogadták ezen új emberanyagot, mely a régi munkás bérét lenyomni igen alkalmasnak mutatkozott. Kezdetben ez nem tűnik fel s csakis midőn a vidékről ez elemek a városba való tódulása oly mérvet ölt, hogy ott már a proletár elemet túlnyomólag megszaporította, azok megélni nem tudnak, kezdik veszélyeztetni a társadalmat. Viszont ugyanez arányban fogyott a nagybirtokon a föld munkásainak száma s ez az utolsó négy évben már oly rohamosan csökkent, hogy mint a hivatalos statisztikai adatok mutatják, hogy 1889-ben 114.646 ariel, vagyis holddal kevesebb volt a művelés alatti föld, mint 1888-ban, — 1890-ben újabban 63.253 volt a további csökkenés, 1891-ben 79.000 holddal kevesbedik újból a míveíés alatti föld, a mint az előző évben volt; sőt. 1891-ben a földmunkás kezek hiánya folytán oda jutottak a múlt őszön, hogy több helyen a termés betakarítható sem volt, hanem ott rohadt a mezőn. A munkás elem ezen sajátságos mozgalma, a míg egyrészről a városokban súlyos aggályokat teremt, úgy másrészről a mezei munkáselem kiveszése a termelő birtokos osztályra egy iszom ú crisist idéz elő. E súlyos bajok gyors és sikeres elhárítására Chaplin, Anglia genialis földmívelési ministere egy merész tervet gondolt ki, visszavezetni a városokba tódúlt volt felesleges munkaerőt a mezőgazdaságba, ezen földmíves osztályt megteremteni újból, biztosítani annak a nemcsak a megélhetését, de egyszersmind a szükségletnek megfelelő földmunkás nevelését. Ennek keresztülvitelére «Small Holdings Bill« czím alatt egy törvényjavaslatot készített s nyújtott be az angol parlament elé, mely szerint lehetővé akarja tenni a föld munkásainak a kisbirtok megszerzését s az ő és családjának ott a megélhetését. Erre nézve e javaslat felhatalmazta az
