Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

228 &*• országos älés 1892. mája* 17-éu, ketfen. Sőt tovább megyek. Egy bizonyos deeentralisatio a ministerium kebelében annyiban megtörtént, hogy némely agendák, melyek ép az ügyészségre nézve eddig összpontosítva voltak, kiadattak a ministerium köréből és a főügyész elintézési körébe utasíttattak. Teljesen igaz, hogy egyes administrativ rendeletek a ministerium részéről egyes esetekben közvetlenül az ügyészségekhez is intéztetnek, de téved t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy a deeentralisatio óta való gyakorlat ez, mert ez mindig úgy volt és ez kikertílhétlen némely esetben; természetesen szabályt nem képez, De kérdem, vájjon helyesebb volna-e, ha a vádnak kezelése a koronaügyészre bízatnék, a ki a kormánytól teljesen független egyén volna ? Feltűnő az, hogy sehol ezt az intézményt így Európában fel nem fogták, nem is kívánták, nem is követték. A koronaügyésznek megfelelő állások Franeziaországban Proeurear Général, a semmítő törvényszék mellett Ausztriában a Generalprocurator, vagy a Reichs-Gericht mellett levő Generalprocurator. Ezeknek semmi administrativ hatáskörük nincs, ezek nincsenek az ügyész és főügyész felé rendelve, ezek functiojának lényege abban áll, hogy a büntetőjog egységére ügyelnek, a büntetőjogi képviseletet gyakorolják a legfőbb bíróság előtt. De nem administrativ fejei az ügyészi szervezetnek, nem irányítják annak működését. De nem is volna ez helyén való, ha ily fímctio oly orgánum kezébe tétetnék le, a kik végeredményben nem felelősek, vagy !egfelebb fegyelmi bíróság útján vonhatók felelősségre. Mindig kell egy szálnak lenni, melylyel a vádló organismus összefügg egy oly orgánummal, mely a parlament ellenőrzése alatt áll és ez által felelősségre vonható. Másnemű feladat, mint a minőt érintettem, a büntető eljárási javaslatban sincs szánva a koronaügyésznek, különösen nincs neki szánva az a szerep, hogy az az ügyi szségi szervezetnek feje és vezetője legyen. (Helyeslés jobb felől.) Kétségkívül igen hasznos intézmény ez, de megvallom, a koronaügyészt ezekért a ritka, egyes esetekért kinevezni, a melyek egy évben talán egyszer, néha három évben egyszer, néha egyszer sem fordulnak elő, mondom, ezekért most felállítani indokolt nem volna. (Helyeslés jobb felől.) Azokat az elismerő szavakat, a miket t. képviselőtársam az ügyészekre, azok képzettségére és érdemeire nézve mondott, igazaknak tartom és megvallom, jól esett hallanom és örülök, hogy ez elismerés a képviselőházban nyilváníttatott. Én azt hiszem, hogy a deeentralisatio csak elő fogja mozdítani azt, hogy az ügyészségi intézmény és működése hatályosabb legyen. Az öt főügyész felállítása és ezáltal a vezetésnek -- nemcsak felügyeletnek, hanem a vezetésnek sokkal részletesebb és körültekintőbb volta csak biztosítani fogja, hogy abban az irányban, a melyet t. képviselő úr is megjelölt, az ügyészség ezentúl még hatályosabban fog működni. (Helyeslés jobb felöl.) Figyelemre méltónak tartom észrevételeinek azt a részét, melyet a képviselő úr a vizsgáló bírói intézménynek itt Budapesten a rendőrivel való összekötéséről mondott és én azt gondolom, hogy a büntető ügyviteli szabályokban ebben az irányban egyoldalról gondoskodni lehet. Áttérek a vizsgáló bírákra. Itt már Polónyi és Visontai t. képviselő urak észrevételeit összefogla lom. Ok számon kérték tőlem, hogy miért nem töltettek be eddig a vizsgálóbírói állások és a vizsgálóbírói állások leendő szervezetére nézve bizonyos aggályokat nyilvánítottak. (Halljuk! Halljuk!) A be nem töltésnek oka ugyanaz volt, a mely okból kértem a törvényh >zást akkor, a mikor a törvény megalkottatott, hogy ennek a szakasznak — mert egy rövid szakasz az egész — életbeléptetését az időpont megválasztása tekintetében az igazságügyministerre bízza. Miért, t. ház? Mert bár rövid e szakasz, annak végrehajtása számos és időt követelő előmunkálatokat kívánt meg. A járábíróságoknál eddig a vizsgálatot legtöbb helyen aljegyzők teljesítették. Ez a lehető leghelytelenebb vezetés. Még collégiumoknál is, a hol vizsgáló bíróul törvényszéki bíró volt kirendelve, úgynevezett kisebb vizsgálatokkal jegyzők és aljegyzők bízattak meg. Számba kellett venni, hogy minő előzetes változtatások szükségesek az egyes bíróságok összetételében, hogy a törvény végrehajtható legyen. A táblai elnökök útján felszólíttattak a. bíróságok, hogy vegyék számba a náluk levő személyzetet s az eddigi tapasztalat szerint a náluk előfordult vizsgálatok számát, hogy a személyzet megfelelő változtatás, illetőleg szaporítása iráat előterjesztést tegyenek. Ezen adatok beérkeztek a táblai elnökök észrevételeivel, feldolgoztattak, tehát most már elérkezett az időpont arra, hogy a vizsgáló bírák javaslatba hozassanak. Az illető rendeletek kimentek a törvényszékekhez, hogy a táblai elnökök útján a legalkalmasabb személyeket hozzák javaslatba. Ezzel egyidejűleg és párhuzamosan kidolgoztatott a bírói büntető ügyvitel, mely a vizsgáló bírók számára is utasítást foglal magában. Ez tehát a késedelem oka és magyarázata. (Helyeslés.) A mi már most azt illeti, hogy a budgetbe fel van véve 75 vizsgáló bíró, ez bizonyos számításon alapúi és nézetem szerint — legalább