Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

64. ©rszAgos Hég 189S. májas 17-éit, kedden. 229 az eddigi adatok arra mutatnak — elegendő is lesz. A fővárosra határozottan többet kell számítani, de a vidéken rendszerint elegendő egy vizsgálóbíró egy törvényszékhez. Miért? Mert a törvény egyik szakasza — az 189i-iki törvény 33. §-a — feljogosítja, sőt kötelezi a törvényszéki elnököt arra, hogy a vizsgáló bíró segítségére egy vagy több albírót, törvényszéki jegyzőt vagy aljegyzőt rendelhessen ki. Az albírák, a kik ki vannak rendelve, egyes vizsgálatok teljesítésével vagy egyes vizsgálati cselekményekkel meg is bízhatok. A jegyzők természetesen csak egyes vizsgálati cselekményeket végezhetnek, mindig a vizsgáló bíró vezetése aiatt. Azt hiszem, t. ház, örülhetünk rajta, ha minden bírósághoz tudunk egy igazán jó vizsgálóbírót kapni. Jobb is eleinte kisebb számban kinevezni, mert minél nagyobb a szám, annál problematicusabb, hogy megfelelő egyének akadnak-e ? (Helyeslés.) Most még Visontai Soma t. képviselő úrnak egy aggodalmát kell teljesen eloszlatnom. (Halljuk!) A t. képviselő ár ugyanis, midőn az ügyészi intézményt megérdemlett méltánylásban részesítette, azt kérdezte az igazságügyministertől, mi oka annak, hogy az ügyészekre a helyben való előléptetés kedvezménye nincs kiterjesztve, mint ez a járásbírákra és a törvényszéki bírákra nézve biztosítva van. Ha a t. képviselő úr a budgetet megnézi, abban már föl van véve, hogy négy ügyész főügyészi helyettessé úgy mozdíttatik elő, hogy ügyészi functioit megtartja, még pedig a tör vénynek ugyanazon szakasza alapján, a mely a bírákra nézve megszabja a helyi előléptetést. Azt gondolom, most az a ritka eset történt, hogy a t. ellenzéki képviselő urak, különösen a kérdést intéző t. képviselő úr meg van nyugtatva, mert az, a mit ő kíván, a törvénybe is, a budgetbe is fel van véve. (Derültség jobb felől.) És e részben az ügyészi és bírói kar között a teljes egyenlőség megvan. (Helyeslés a jobboldalon.) Most végre áttérek a taposó malom kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Igen furcsán vagyunk ezekkel a börtönökkel. Egyik t. képviselőtársam, a ki — különben elismerem, némely gyakorlati észrevételeket is tett — tegnap úgy nyilatkozott, hogy valami gyöngyélete van a magyarországi fogházakban elzártaknak. Olyan jól tartják őket, úgy mond — hogy számosan vannak, a kik, a mint a tél közeledik és a mint a t. képviselő úr magát kifejezte, a bokor már többé szállást nem ad, csak azért követnek el bűncselekményt, hogy a börtönbe bejuthassanak, a hol kellemes életet élnek, míg az erdő zöld lombja ki nem fakad. Ha ezt még versben mondta volna a t. képviselő úr, meglehet, hogy némi hatással volna reám, (Derültség a jobboldalon.) de megvallom, kötve hiszem azt a gyöngyéletet és ha elég komoly dolog volna, mernék egy próbát tétetni és azt mondanám, hogy midőn nagy tél van és így zöld bokorról szó sem lehet, hagyjuk csak egyszer nyitva minden börtön ajtaját Magyarországon, hadd lássuk, hány Önkéntes fogoly marad odabent a börtönökben, (Derültség. Úgy van!) Hallottam róla, hogy az európai óriási városokban történnek ilyen esetek, nálunk egyetlen egy esetet sem tudtam kinyomoztatni, pedig törekedtem reá. Még egy bezárt czigánynyal sem merte volna az ügyész e kísérletet megkoczkáztatni, pedig e fogoly azon gyanú alatt állott, hogy szándékosan került a börtönbe — mégis mindenki azt hitte — hogyha teheti, megszökik. (Derültség.) Lehetséges ez a külföldön a nagy világvárosokban, a hol időszakonkint oly viszonyok állnak elő, hogy tömegek végletekig menő nélkülözésbe jutnak, a kik éjjel utczákon éhezve hajléktalanul bolyonganak vagy hidak ívei alatt húzzák meg magokat és e kétségbeesés nem egyet oda visz, hogy az éhhalál elől a börtönökbe menekülnek ; de ott is csak elvétve fordul elő. Mindenesetre gondolkozás tárgyát képezi azoknak, a kik socialis dolgokkal foglalkoznak; szép tárgy lehet a regényíróknak is, hanem Magyarországon különösen azon vidéki fogházakban, a melyekre t. képviselő úr czéloz, tudtomra nem fordult elő. Másrészt Polónyi t. képviselő úr felemlíti azt, hogy a munkácsi fegyházat vízzel taposó malom útján látják el, melyre fegyenczek alkalmaztatnak. Erre azt mondja, ez törvénytelen, egy neme a torturának és könnyen kimondja, hogy ez szégyen Magyarországra és természetesen mindig a külföldtől kell szégyelnünk magunkat .... Polónyi Géza: Hiszen magunk előtt csak nem fogjuk szégyelni magunkat! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én azt hiszem, az volna legegészségesebb, ha magunk előtt szegyeinénk magunkat. (Helyeslés jobb felöl.) Ezen általános reflexióból térjünk át a taposó malom kérdésére. Hallottam valamit, bár magam nem láttam, a munkácsi taposó malomról. Bővebb informatio hiányában ennek czélszeröségéről e pillanatban szólni nem akarok, de hogy ez törvényellenes volna —• és még most fog a képviselő úr inkább csodálkozni—hogyez a külföld előtt olyan nagy szégyenünkre válnék: az iránt kételyeim vannak. Nem törvényellenes, mert a törvény azt mondja, hogy a kik börtönre, fegyházra vannak ítélve, egyszersmind kényszermunkát is végez-