Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

54. országos Bíés 1892. Nem hiszem, hogy a t. igazságügyi kormányzata mai kor szellemével megegyezhetőnek tartaná azt, hogy a munkácsi várban a vizet ilyen taposó malomkerék útján a fegyenczekkel emeltetik fel. De azután van ennek a munkácsi fégyintézeti ilyen módon való elbánásnak egy másik oldala is, hogy a munkácsi fegyencz a többi fegyházak fegyenczeivel szemben hátrányos helyzetbe jut, a mennyiben a többi fegyházakban ott a modern technikai viszonyokkal ellátott vízvezetékekkel — ha nem húzó kutakkal — találkozunk és csak a munkácsi fegyházban van az, hogy a ^ vizet ilyen taposó malomkerékkel emelik fel. Én, t. képviselőház, ezen törvénytelen állapotot, ezt az anachronismust és ezt a modern munkácsi speciális torturát szeretném egyszerűen kiküszöböltetni. A magyar államnak valósággal szégyenére válik az, ha külföldi szakember megfordul a munkácsi fegyházban és azt tapasztalja, hogy az ország annyira nyomorult és szegény, hogy a fegyházba még vizet sem tudnak emelőgépekkel beszerezni, hanem a régi századok óta hátramaradt taposó gépekkel szerezik be. Én ezzel a rövid felszólalással csak rá akartam utalni erre a szégyenletes állapotra és kérni a t. minister urat, hogy ezt az állapotot, mint merőben törvénytelent, haladéktalanul szüntesse be, mert a fegyenczet ilyen munkára szorítani nem lehet, de nem is illik a jelenlegi korszellem humánus tendentiáihoz. Ezt ajánlom a t. minister ár figyelmébe. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk!) Kapcsolatban ezzel a czímmel, számos kérdés intéztetett hozzám és minden kérdésre óhajtok röviden felelni, illetőleg felvilágosítást adni. (Malijuk!) Követem azonban azt a sorrendet, a melyet az előttem szólott t. képviselő urak követtek. Először is az a kérdés intéztetett hozzám, hogy miért nem töltetik be a koronaügyész állása, holott a törvényben annak functioi részben meg vannak szabva, mert hogy egyebet ne mondjak, a törvény szerint már a fegyelmi eljárásban is a legmagasabb fegyelmi bíróság előtt az ügyész teendőit a koronaügyésznek kell teljesíteni. Válaszom kettőben rejlik: először abban, hogy a koronaügyésznek hivatása nem az és nem lehet az, a mit az előttem szólott t. képviselőtársam képzel. (Igás! Úgy van! jobb felől.) Másodszor a felelet abban rejlik, hogyha hivatása nem az — a mint nem is lehet az — akkor ezt az állást betölteni ma azért nem helyes, mert semmi functioja nem volna azon ritka fegyelmi ügyeken kivfíl, midőn a legmagasabb fegyelmi bíróság előtt kell váddal fellépni. Ezt az álláspontot foglalta el a törvényáprílis 17-én, kedden. gg7 hozás akkor, midőn a koronaügyészi hivatal felállításáról 1872-ben rendelkezett s a melynek 28. §-a — gondolom, t. képviselőtársam is idézte — a következőleg hangzik: »Szóbeli, büntető és polgári eljárás behozataláig a koronaügyészi állomás nem töltetik be. Azon közvádlói teendőket, melyek a bírák és bírói hivatalnokok felelősségét tárgyazó törvényben a koronaügyészhez utalvák, a pesti királyi főügyész, akadályoztatás esetére pedig azon ügyészi tag teljesíti, a kit az igazságügyminister kijelöl.* Ebben a törvényben megvan a felelet arra, hogy az állás miért nem töltetik be. De az imént azt említettem, hogy az egyik t. képviselőtársam, a ki felszólalt, a koronaügyészi állásnak bizonyos működési kört tulajdonított és pedig tévesen. Azt mondta tudniillik : az összes ügyészi vezetés, különösen a vádfunctiokra nézve centralísalandó, egy független közegre bízandó és ez a független közeg korábban volt a budapesti királyi főügyész és a marosvásárhelyi királyi táblánál a királyi főügyész, most pedig lenne az ország összes területére a koronaügyész. A múltra nézve ez nem felel meg a való tényállásnak, jövő tekintetében pedig nem volna helyes és megbocsát a t. képviselőtárs úr, de ezt sehol eddig el sem fogadták. Ellenkezik ez nézetem szerint a vádló ranctio helyes szervezetével. Törvényeinkbe ütközik azért, mert törvényeink szerint a királyi ügyészi intézmény közvetlenül az igazságügyi kormányzatnak van alárendelve, tulaj dónk épeni feje az ügyészségnek mindig az igazságügyi ministerium. Es nagyban téved t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy most, mikor a királyi tábla együtt volt, akár a hudapesti, akár a marosvásárhelyi királyi főügyész önálló főnökei voltak ez intézménynek. Soha sem voltak, nem is lehettek, egyszerűen azért, mert a törvény másként rendelkezik. Ebből természetesen nem következik az, hogy az igazságügyi kormányzat minden egyes íünctiojukba beleavatkozzék. A dolog természete hozza magával, hogy bizonyos önállóságnak kell lennie oly magas hivataloknál, a melyek ily functiora vannak rendelve. Relatíve önállóság lehetett, de absolut önállóság lehetetlen és biztosítom az előttem szólott t. képviselő urat, hogy a főügyészségeknek ez az eljárása és ez a köre semmit sem változott a decentralisatio által, vagy csak annyiban változott, hogy öt főügyész rendeltetett kettő helyett. Ez által a felügyelet sokkal hatályosabbá vált, mert egy egyén annyit nehezen teljesíthetett és az ellenőrzése az ügyészségeknek úgy a vádindítványok, mint a megszüntetési indítványok megtételében és általában a bűnvád kezelésében hatályosabb, nagyobb. 29*