Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-54
224 ä4 * •rsKágos ilés ͧ*S, Májw« 17-én, kedden. hogy a szóbeliség behozatalával a vádhatóság képviselőjének nemcsak az első bíróságnál fog működési tér nyújtatni arra nézve, hogy a vádat képviselje, de bizonyára a kir. tábláknál, sőt a mennyiben a revisionalis eljárás a kir. Curiánál is behozatik, a mennyiben tehát a plaidoyer-nak ott is hely adatik, mi akadályozza az igazságügyi kormányt abban, hogy az ügyészi szervezet előmozdítása végett azok részére, a kik külön szakfoglalkozásnak tekintik ügyészi állásukat, ott is több rangfokozatot rendszeresítsen és hogy az alügyészre is kiterjedő helyi előléptetést ne csak a budapesti kir. ügyészségre szorítsa, hanem a vidéki Ügyészségekre is kiterjeszsze ? Én legalább jó hatást várok attól, ha mód van adva arra, hogy az ügyészi karnak azon tagjai, a kik a büntető jogszolgáltatás terén kellő szakértelmet tanúsítottak, állásukban maradjanak és ne legyenek kénytelenek azért, hogy előmenetelben részesülhessenek, bírói állásra pályázni, mert tudva van és ma már közmondássá vált, hogy jó ügyészből alig válik jó bíró, mert hosszú vádlói gyakorlatánál fogva a bírói functioba alig találja magát bele; ellenben igen jó szolgálatot tehet a büntető jogszolgáltatásnál, mint vádló. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezzel karöltve még egy körülményre bátorkodom az igazságügyi kormánynak figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvény az önálló vizsgáló bírói intézményt léptette életbe. Sajnálattal kell constatálnom, hogy daczára annak, hogy ez a törvény már hosszabb időn át van hatályban, vizsgáló bírói kinevezések tudtommal egészen a mai napig, legalább itt a fővárosban, nem történtek. Polónyi Géza: Sehol, másutt sem! Visontai Soma: Nem panaszolnám fel ezen tényt, ha oly rendkívül sanyarú viszonyok nem léteznének a budapesti kir. büntető törvényszéknél; ha nem kellene azt tapasztalnunk, hogy az egyes bűnügyi vizsgálatok hosszú időn át, mondhatnám éveken keresztül elintézetlenül ott hevernek; ha nem látnók, hogy talán tisztán a traditionak kedvezve, csődügyekben a bűnvizsgálatok csak nagyon hosszú idő múlva intéztetnek el, mert a régi hagyomány szerint csődügyeket nem is szabad rövid idő alatt elvégezni s végre ha nem tapasztalnák azt, hogy a törvényhozás amaz intentioja, hogy a kiváló szakerők épen a vizsgálatra alkalmaztassanak, a büntető jogszolgáltatás terén mellőztetik. Ugy tudom azonban, hogy az első lépést megtette a minister úr akkor, midőn néhány héttel ezelőtt a budapesti kir. büntető törvényszék elnökét jelentéstételre hívta fel ez ügyben és tudom, hogy a jelentés a büntető törvényszék elnökétől már be is érkezett. Ép azért megragadom az alkal' inat, hogy a t. minister úr figyelmét felhívjam arra, hogy ebben a budapesti viszonyok különböznek a vidékiektől és ha ez tisztán csak a törvény által előírt módon fog ereáltatni, alig hiszem, hogy a minister úr el fogja érni a kívánt sikert. Mielőtt ezt még behatóbban indokolnám, bátorkodom a t. minister úr figyelmét még a következőkre felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Már az 1872: XXXVI. tcz. 21. §-a, mely Budapest törvényhatóságának rendezéséről szól, utalást foglal magában arra, hogy Budapesten a rendőrségnél bizonyos bifureatio történjék, vagyis hogy a rendőri igazságszolgáltatás, a mennyiben bűnügyekre vonatkozik, vonassák ki a rendészet és a rendőri ténykedés keretéből. A törvényhozás intentioját legjobban az fejezi ki, hogy e törvény végrehajtásával nemcsak a bel-, hanem az igazságügyi minister is megbízatott és hogy a fővárosi rendőrségről szóló 1881: XXI. tcz. indokolásában ismét utalás van e bifurcatiora. Rá fogok térni, mennyiben függ ez össze a vizsgáló bírói intézmény helyes szervezetével. Meggyőződésem, hogy a fővárosban a vizsgáló bírák a rendőrség közreműködése nélkül nem működhetnek helyesen és hogy másrészt a bűnügyi rendőrség a vizsgáló bírák közreműködése nélkül nélkülözi azon garantiát, mely azt szakszerű és gyors eljárásra képesítené. Hogy a fővárosban kivált a bűnügyi előnyomozás, mely a helyes vizsgálat előfeltétele, gyorsan és a személyes szabadságot garantirozó módon történjék, ez csak úgy lehetséges, ha mindjárt, mihelyt az előnyomozási közegek valamely bűntény fenforgását coiistatálják, az előuyomozás, a helyszíni szemlék, a házkutatás, melyek csak bíró közreműködésével eszközölhetők, sürgősen hajtatik végre. Altalános a panasz a fővárosban, hogy addig, míg a rendőrség érintkezésbe helyezkedhetik egy, talán Buda legfélreesőbb utczájában lakó úgynevezett napos vizsgáló bíróval, nemcsak a bűntettek igen sok nyoma enyészik el és így meghiúsíttatik a vizsgálat sikere, hanem oly állapotok következnek be, melyek a vizsgálatot teljesen eredménytelenné tehetik, Az igazságügyi kormány igen nagy szolgálatot tehetne a büntető jogszolgáltatásnak, ha figyelme tárgyává tenné azt, hogy a rendőrség e bifurcatioja keresztül vitessék. Mert a bűnügyi rendőrséget külön kell választani azért is, mert azt az anomáliát tapasztaljuk, hogy a budapesti rendőrség kihágási ügyekben mint panaszos, mint tanú, mint bíró és vádlott egy személyben ítél, különösen ott, hol rendőrség elleni kihágásokról van szó, mint például csoportosulásoknál, oly ellenszegüléseknél, melyek nemcsak a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv, hanem a kihágási törvény alá tartoznak.
