Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

54. országos ülés 1892. május 17-én, kedden. 225 Ilyenkor maga a rendőrség sértett félként szerepel, mert egyik közege eljárása közben megsértetett, tehát panaszos is, koronatanú is, bíró és vádló is egy személyben. (Úgy van! a szels'dbalon.) Már ez a szempont is arra bírhatná a t. igazságügyi kormányt, hogy a bűnvádi rendőrséget különválaszsza, hogy a rendőrséggel egybekapcsolt vizsgáló bírák intézményét létesíteni lehessen. Ennek azután az a folyománya is lehetne, hogy a vizsgáló bírák egy, a központi rendőrségnél kijelölt helyen tartanák az inspeetiokat, hogy őket akkor, mikor erre szükség van, meg is találhassák, a mi minden esetre a speciális jellegű fővárosi bűnügyi nyomozások sikerét biztosítaná. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyancsak ezen tétellel kapcsolatban, minthogy az ügyészségek gyakorolják a felügyeletet a fogházak felett, az igazságügyi kormány becses figyelmét egy jelenségre kívánom felhívni. (Halljuk! Halljuk !) A büntető törvényhozás akkor, mikor az Agynevezett letartóztatási intézetekről — nálunk ezeket így hívják, habár nem helyes a kifejezés — egyik másik szabályát alkotta, a büntetés végrehajtásánál csak egy elvet tartott szem előtt: tudniillik a munka kötelezettségét. Akár a fegyház-, akár a börtönbüntetés végrehajtását szemléljük, azt látjuk, hogy abban a munka bizonyos kötelezettségével találkozunk, de kérdem: vájjon nem létezik-e egy másik irányelv is, a melyet a szabadságvesztés büntetésének végrehajtásánál figyelembe kell venni és ez a munkára való jog. ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Leszek bátor erre nézve is adatokkal szolgálni. Egy író, ki sokat foglalkozott a szibériai börtönökkel, nem rég megjelent könyvében a következőket írja, a mi igen érdekes világot vet minden ország állapotára (olvassa): ^Ötvennél több fogoly egybehangzó nyilatkozata szerint, kikkel Szibériában találkoztam, a Trubeczkój-bástya legrosszabb szenvedéseit a magány, a csönd és a foglalkozás hiánya okozzák. A testi fájdalmakat, éhséget, rossz levegőt, nedvességet és hideget el leket tűrni, de a teljes elszigeteltség szellemi és erkölcsi hiányai, a zavartalan csend és a kezeket, valamint szellemet igénybe vevő foglalkozás teljes hiánya mihamar tűrhetetlenné válik.« De, t. képviselőház, ezzel ő újat nem mondott, sőt mondhatom, hogy Magyarországon az egyes fogházfelügyelők a saját jóvoltukból is foglalkoztak ezzel a jelenséggel. Kövid idővel ezelőtt nekem is volt alkalmam személyesen látni, amidőn egy 8—10 hónapig vizsgálati fogságban levő rab térdre borúit a királyi ügyész előtt és úgy könyörgött neki, engedje meg, hogy valamivel foglalkozhassak, ha csak azt nem akarja, hogy megtébolyodjék, hogy teljesen BÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. *.% elveszítse szellemi világosságát. De ez nemcsak egyes jelenség, hanem általános a fogházbüntetés végrehajtásánál, azon a téren, hol a t. igazságügyi kormány nem gondoskodott vagy nem gondoskodhatott munkatermekről. Másrégzt a vizsgálati foglyoktól, akiknél csak az a czél, hogy a külvilágtól el legyenek különítve, valóságos kínzás azt követelni, hogy semmivel se foglalkozhassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E szempontból indult ki és lépett fel mint úttörő egy budapesti fogház felügyelője. 0 átlátta, hogy mily büntetést képez az a vizsgálati fogolyra — mert vizsgálati fogolynak tekintenek mindenkit addig, a míg a Curia fölötte végérvényes ítéletet nem hoz — ha semmiféle munkával nem foglalkozhatik s épen ezért munkatermeket létesített és nála a munka megvonása már fegyelmi büntetés számba megy, úgy, hogy maguk a vizsgálati foglyok önként jelentkeztek nála munkára. E munkateremben 5—6 hónap alatt a Budapesten levő három fogház rabjait az összes szükséglettel ellátták, készítettek közel 3000 darab fehérneműt. A t. igazságügyminister úr nagybecsű jelen tésében azt is olvassuk, hogy Budapesten egy letartóztató intézetet akar építtetni. Hogy ez milyen természetű lesz, kerületi börtön jellegével fog-e bírni, fogház lesz-e vagy fegyház, azt nem tudjuk. (Egy hang a jobboldalon: Fegyház!) Ha fegyház lesz, akkor szomorúan kell eonstatálnom, hogy az bizonyára diffamáló lesz a vizsgálati foglyokra, ha ott helyeztetnek el. Én úgy vagyok értesülve, hogy a t. kormány egyrészről azon vizsgálati foglyokat akarja ott elhelyezni, a kik az új fogházban elhelyezést nem találnak, másrészt pedig azt akarja, hogy a kórház, a melyben különbség nélkül helyeztetnek el a foglyok, szintén itt találjon elhelyezést. Előre is kijelentem, hogy igen szerencsétlen gondolatnak tartom, hogy akkor, midőn bizonyos liberális irányban Európában mindenütt arra törekednek, hogy a vizsgálati foglyok, a kik hosszú időn át úgyszólván csak a czélszeríí igazságszolgáltatás objeetumai, humánus bánásmódban részestíljenek; hogy akkor, midőn Bosznia és Herczegovina bűnvádi eljárásában a bűnügyi utasítások között olyféle utasítás is foglaltatik, miszerint figyelmeztetnek a fogházfelügyelők, hogy a vizsgálati fogoly csak azért van ott, hogy a külvilágtól el legyen zárva, de vagyoni és szellemi képességéhez mért foglalkozásban részesíttessék, hogy saját ellátásban részesüljön stb., mondom, midőn az occupált tartományokban már ma a vizsgálati foglyok tekintetében ily fontos intézkedések történnek, szomorú dolognak tartanám, ha a szóban levő letartóztatási intézet oly módon építtetnék, hogy az fegyház legyen és esetleg azután a vizsgálati foglyoknak bár29