Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

M. orssiAgos ülés 1892. május 3-én, kedden. 17 a helyett, hogy e váltságösszeg — mely épúgy tartozéka volt e földnek, mint a minő volt a régi jobbágyi szolgálmány, hogy jövőben is a váltság összege birtokhoz köttetett volna, a melynek csupán

1 kamatai szolgáljanak az elveszett; szolgálmányok helyett — kiadatik az is a volt földesúrnak, honnét az csakhamar a börzére kerti 1. A volt földesúrnak már előbb elfogyott a jobbágya, most csakhamar elfogyott az érte kapott összeg is, a megmaradt birtok kellő fundus instructus nélkül átalakul úgy a pénzgazdasági rendszerben, hogy csakhamar elfogy a vplt nemesi birtok is, annyira, hogy ma már a magyar birtokosok számarányában alig szerepel öt százalékkal azon osztály, melynek itt egy erős középosztályíyá átalaknlni kellett volna. A volt jobbágy, a midőn felszabadult s korlátlan ura lett saját kis telkének, még eleinte csak boldogult, de már a^következő generatio megkezdette az átalakulást és itt kezdődik azon három tényező szereplése, mely nemcsak nálunk, de egész Európában oly döntő szereppel játszik a birtokos osztály átalakulásában s mely okozója volt részben azon társadalmi bajok és veszélyeknek, a melyekkel az egész nyugoti Európa ma oly kétségbeesett küzdelmet folytat. (Halljuk! Halluk!) E három tényező: Először: A minden korlátozástól felszabadult magyar földre elhelyezést kereső tőke. Másodszor. A magyar nép, mely eddig századokon át úgyszólván gyámság alatt állott, most minden előkészület nélkül az új viszonyokkal ismeretlenül, magára hagyatva, a magyar gazda azon tapasztalatlansága: hogy a productiv és inproductiv hitel közötti különbséget s annak következményeit nem ismerte és az ezen gyengeséget oly lelkiismeretlenül kiaknázó harmadik tényező az elhelyezést kereső tőke s a hitelt kereső magyar gazda közé furakodott azon közvetítő intézmények és egyesek serege, melyek óriási nagy kamattal fizettették meg a mi birtokos országunkkal a közvetítés díját. (Úgy van! bal felöl.) Nézzük most már e három tényező közreműködését, a melyekkel kezdetét vette nálunk a terménygazdaságból a pénzgazdaságban való átalakulás. (Halljuk! Halljuk!) A tőke örömmel kereste fel a szüzföldet, mely ezentúl nem a birtokosnak, hanem a drága kölcsön fejében már neki terem. Előáll a harmadik tényező, a gazda és tőke közötti közvetítő, a vidéken mindenütt gomba módra szaporodó takarékpénztár, mely tíz-tizenöt százalék mellett közvetíti a kölcsönöket s nyomába lép az uzsorás, mely havonta külön számíKÉPVE. NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. tott hat százalékra dolgozik; s ezek a mi gazdasági életünkben a közelmúlt évtizedek alatt a civilisatio előharczosai, népünk gazdasági rendszerét rohamosan alakítják át az előtérbe lépett pénzgazdasággá. De ennek a magyar gazda adta meg az árát. (Úgy van! a baloldalon.) Hogy e három tényező alig egy negyedszázados munkájának minő eredménye lett, engedjék meg, hogy most már ezt is feltárhassam. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik tényezőről, a vidéki s uzsorás pénzintézetek s takarékpénztárak sikerdús működéséhez nincs szükségünk statistikai adatokra. Ezekre nézve csak a t. ház tagjai emlékező tehetségéhez fordulok. Azt hiszem vannak e t. háznak tagjai között sokan a kik emlékeznek még az ötvenes évek végére a hatvanas évek elejére, tehát azon időre, a midőn negyvenötven vagy száz forint részvénybefizetéssel takarékpénztárak alakultak. Nézzék meg ma ugyanezen takarékpénztárak részvényeinek árfolyamát az ötven-száz forintos részvények ma öt, néhol tízezer forintnak megfelelő tőke kamatjait juttatják a szerencsés tulajdonosnak osztalékául, mondják meg miből származott ez óriási értéknövekvés? (Halljuk! Halljuk !) Nem csalódom, ha azt állítom, hogy a magyar föld zsírjából, melyet a tizenkét-húsz százalékos uzsora-kamatok szedésével kiszipolyoztak s nem túlzok, ha azt állítom, hogy a magyar föld vagy első sorban a kisgazdák földjét liquidálták, mozgósították s annak értékét lassan kint saját tárczájukba átvarázsolták, (úgy van! a baloldalon.) felesleges is lenne talán utalnom arra, hogy ezen átalakulási proceäsus miként történt és történik. A földmíves vagy kis gazda, miután a föld termőképességével arányban nem álló óriási kamatokat, még ha maga mívelte is földjeit, beteremteni nem tudta, hogy feje felett össze ne csapjon az ár, mint a viharban a hajós terheit egymásután dobálja a hullámok közé, e kisgazda is földjeit darabonkint adogatja el, gondoskodván 1871-ben a magyar törvényhozás, hogy az addig fel nem darabolható egyi_egyed telek is szétosztassák s ezen eljárásnak eredménye lett az, hogy a magyar gazda lábai alatt fogyott a föld oly mérvben, mint a hogy az adósság szaporodott s ezen eljárásnak lett eredménye az is, hogy az egykori magyar gazdák közül 1884-ik évi statisztikai adatok szerint 1,444.400-ra rúgott már azon gazdák száma a kiknek vagyona egy holdtól már csak öt holdig terjedt; már pedig hogy öt hold birtokból, a mely szintén túl van terhelve, nemcsak a munkás, de családja annál kevésbé élhet meg, annak 3