Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

18 44. országos ülés 1892. májas 3 án, kedden. bizonyítása alul felmentve érzem magamat. (Úgy van! hal felől.) Hogy azonban ma már mivé lett e más­fél millió kisgazda, avagy mennyire szaporo­dott ezen koldusok száma, azt statisztikai ada­taink hiányában nem tudja senki; elég adatot nyújt mindennapi élet, talán azért is nem látták szükségét ezen téren a statisztikai adatok gyűj­téseinek. Azonban, t. ház, térjünk át a civili­satio másik tényezőjére: a tőkére s itt már enged­jék meg, hogy csupán 1875-től kezdve, a mely idő­től fogva szeretik hangoztatni a nemzeti vagyon szaporodását, a magyar birtokos osztálynak e vagyonosodásában mikénti partieipálását feltün­tessem. (Halljuk!) A statisztikai adatok megállapítják azt, hogy mennyi az új teherszaporúlat egy évben, levonva ebből azon összeget a melyből a régi terhek convertáltatnak; és akkor 1875-re nézve azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy az összes magyarországi birtokokra 88 millió 200.000 forint ú jteher kebeleztetett be, 1876-ban a szapo rúlat 73 millió 100.000 forint, 1877-ben 71 millió 600.000, 1878-ban 51,800.000, 1879 ben 61.500.000, 1880-ban 41,500.000, 1881-ben 54 millió, 1882-ben, a mikor jó termés volt, 167 millió 300.000, 1883-ban 17,300.000 összesen tehát esak e kilencz év alatt 626,900.000 forint volt azon új teherszaporúlat, a mely az összes magyar birtokokra bekebeleztetett; az évi átlag tehát hatvankilencz millió forint volt. Ez, t. ház, a magyar nemzet anyagi jólété­nek hanyatlását mutatja, a melyből constatál­hatjuk, hogy a földesurak, a magyar gazdák vagyona mennyire fogyott. (Helyeslés hál felől.) És e teher túlnyomó részben, sőt arányta­lan nagymértékben a kisbirtokokra nehezedik, ennyi volt azon dissipáló szer, mely a kisbirto­kost s földmívest kis otthonától s utóbb hazá­juktól megszabadította. Itt van az amerikai ki­vándorlás kulcsa. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Azonban nem fárasztom tovább a t. házat ily száraz statisztikai adatokkal, nagyon szomorú képek ezek. Van közöttük olyan is, a hol az utóbbi évek próbaszámítása szerint némely megyében az öt—harmincz holdas kisbirtokos min­den holdjára átlag száznyolez forint beke­belezett te^er esik, nyolcz százalék átlagos ka­mattal g be nem vallott négy százalék írás­díjjal. Csupán annyit legyen szabad felemlítenem, hogy 1882-ben a magyar birtokos bekebelezve levő terheket 1.463,522.718 forintra teszik sta­tisztikusaink, mely teher azonban, kerek számban e/előtt tíz ével másfél milliárdra rúgott s mely ma, ha a terhek előbb felsorolt fokozatos fejlődését s szaporodását esak minimál téte­lül fogadom is el, már két milliárdra bátran tehető. Azonban, t. ház, maradjunk meg azon itt hangoztatott elvnél, hogy a nemzet vagyonodá­sát nem szabad ily szempontból bírálnunk, a mi a nemzet egyik osztályánál teher, az a másik­nál vagyon s a mai uralkodó és virágzó man­chesteri tanok szerint ezen óriási teher az egész nemzet fejlődése szempontjából bírálható el. Fogadjuk el tehát, t. ház, ezt a tételt is, vegyük a nemzeti vagyon leltárát s írjuk ott a vagyon-mérlegbe a kétezer millió forint adóssá­got, melynek kamatait első sorban a magyar birtokos osztály fizeti, de akkor vegyük fel a passivumba azután annak árát is, a mibe a nem­zeti vagyon megszaporodása keríílt s akkor írjuk oda, hogy mennyivel tartozik a magyar birtokos osztály s constatálhatjuk a volt nemesi elem teljes elpusztulását, a kisbirtokos s a földmíves osztály túlnyomó nagy részének tönkrejutását. (Helyeslés hal felől.) És egyet azután ne feledjünk el, ha már a nemzeti vagyon leltárát így állítjuk össze, akkor ne zavarjuk össze a fogalmakat. A magyar föld, a nemzeti vagyon ide van kötve, de azon, általam kétezer milliárdra tett jelzálogi teher vagy értékben véve így liquidalt, magyar föld már nem nemzeti, hanem helyeseb­ben nemzetközi vagyon és végre, hogy e nemzeti vagyon szaporítási theoriáknak végett véssünk, az én szerény nézetem szerint a nemzeti vagyon s a nemzeti jólét csak úgy és akkor szaporodik, ha az a nemzet tagjai sorában, az egyesek között oly arányban oszlik meg, hogy itt a hazában a magyar nép minden egyes rétegének megélhetése s szorgalma mellett vagyonosodásának feltételei is meglegyenek. Ott azonban, a hol a nemzet kezében volt vagyon felbomlott, ezen előbb említett civilisatori tényezők közreműködése következtében ennek értéke ezek kezében torlódott meg, melynek következtében egyesek boldogulásának árán százak és százak jutnak koldusbotra: a nemzeti vagyon devastálását s a nemzeti erők pusztulását semmi­féle elmélettel eltagadni nem lehet. Nem akarok még arra sem utalni, hogy a kik oly szerencsések, hogy e mozgósított nemzeti vagyon részesei lehetnek, a kik annak fokozódó osztalékát élvezik s a nemzeti vagyon szaporo­dását hirdetik: ne feledjék el, hogy e talán néhány százezerre tehető szerencsés emberrel a nemzet milliókat tevő koldusai állanak szemben s a koldusokat első sorban az egykor oly erős magyar kisbirtokos és föld míves osztályban lát­juk s ne faledjék el végre, hogy a magyar föld további diluálása s ily nemzetközi vagyonná való átváltozása hová juttathatja a ma még

Next

/
Oldalképek
Tartalom