Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

54. ©rsz&gos tilos lüii'2. május, 11-én. kedden. 219 t. minister úr figyelmét felhívni. Van a minister úr bndgetjében »segélyezések és jutalmazások* czímén egy rendelkezési alap, ez nagy részben a központ által lett kimerítve. Szilágyi Dezső igazságügyi minister: Csak csekély részben! Polónyi Géza: Legnagyobb részben, de mindenesetre nagyobb javadalmazása tisztviselőknek jutott és nem jutott belőle semmi az alsóbb fokúaknak. Hát miért nem méltóztatik a t. minister úr legalább ezt az alapot felhasználni arra, hogy ezek a szerencsétlen díjnokok segélyeztessenek és jutalmaztassanak '? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Látom, hogy a minister úr kifogásolni akarja azt, hogy a központ emészti fel az említett alapot. Én nem nézhettem utána a minister úr számadásaiban, de jól tudom, hogy közvetlen elődjének s különösen Pauler ministerségének idejében valóságos rendszer volt az, hogy az alsóbb fokon semmiféle tisztviselő egy krajczárnyi jutalmat vagy segélyt nem látott, hanem teljesen absorbeáltatott az a központ által. így van-e ez idő szerint, nem tudom. De ha valaki belátja annak szükségességét, hogy az államban ilyen problematicus existentiák ne legyeuek, a kik kényszerülve vannak arra, hogy görbe utakon keressék meg napi megélhetésük eszközeit: akkor gondoskodni kell arról s annak rendje és módja szerint oda kell törekedni, hogy .-innak lehetővé tétele ezéljából utasíttassék ezen javaslat a pénzügyi bizottsághoz. Hallgassuk meg annak a véleményét s annak alapján gondoskodjék a kormány e kérdés megoldásáról. Ha ily kérdés fölvettetik, azt egyszerűen napirendről leterelni nem lehet, nem szabad ; (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert különben szaporítjuk a társadalmat fenyegető veszélyes existentiák számát, a kik megélni nem tudnak. Ennélfogva leghelyesebb, ha a javaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kovács József: T. ház! Szem előtt tartva a t. igazságügyminister úr nemes intentioit, hozzájárulok Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványához, mely szerint határozati javaslatom utasíttassék a pénzügyi bizottsághoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nagyon sajnálom, t. ház, hogy nem lehetek abban a helyzetben, hogy az utóbbi indítványhoz hozzájárulhassak. Először is nincs a napirendről levéve, ha ezen budget keretében ezen indítvány nem is döntethetik el érdemlegesen. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Másodszor azt tartom, lényeges dolog az, hogy minden költségemelés a kormány részéről kezdeményeztessék ; nagyon lényeges dolog az, hogy a kormány részéről úgy kezdeményeztessék, hogy annak összes elemei, mielőtt az emelés megszavaztatnék vagy fölötte a ház döntene, a ház előtt álljon minden elágazásban. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem tagadom azt, a mit előttem szólott képviselőtársam mondott, hogy azok a díjnokok, a kik mégis az intelligentia osztályához tartoznak, rosszul vannak fizetve, de azt kérdem: csak ők azok ebben az országban, a kik ily helyzetben vannak? Hát az intézeteknél, magánosoknál és sok más helyen alkalmazottak hasonlókép nem épen ily helyzetben vannak-e ? Polónyi Géza: A tanítók meg a díjnokok! Ezek leginkább! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha ez betegség, balállapot, a mint kétségkívül az, kérdem én: ment-e e^től valamely ország és vájjon ez-e a módja annak, hogy ezen segítsünk? Különben, a mi azt illeti, hogy a fizetésemelésről szóló törvényjavaslat a magasabb állásokról szól, a kisebbeket pedig érintetlenül hagyja jelen állapotukban, t. képviselőtársam téved erre nézve. A VI-ik díjosztályon felül semminemű javítás még proponálva sincs és magánál ennél a javaslatnál a pénzügyi bíróság kebelében is egyenesen az a tendentia érvénye sült s maga a pénzügyminister is azt az irányt fogadta el, hogy ép a legapróbb állások illetményein történjenek a lehető javítások. (Úgy van! jobb felől.) A mi illeti a második észrevételét, a jutalmazások és segélyek rovatára vonatkozólag, ha méltóztatik a költségvetést megnézni, úgy az ügyészségeknél, mint a törvényszékeknél, Curiánál, kir. táblánál, ministeriumnál, szóval minden hivatalnál fel van véve egy bizonyos összeg jutalmakra és segélyekre. Nem a centrumban emésztik azt fel. Egyáltalán nem. Méltóztassék megnézni, hogy ez nem is lehetséges, mert hiszen nem a centrumnak van megszavazva, hanem az egész országban minden hivatalnál igénybe vétetik ezen, különben meglehetős szerény Összeg. S azután arra hívom fel a t. képviselő úr figyelmét, hogy ebből a magasabb állású hivatalnokok nem is kaphatnak semmit, mert ez kizárólag csak a segéd- és különösen a kezelőszemélyzet, szóval az apróbb állású alkalmazottak illetményeinek némi javítására szolgál. Díjnokok —- igaz — ritkán és kivételesen kapnak belőle; de már magam is voltam abban a helyzetben, hogy utalványoztam nekik, természetesen csekély öszszegeket. Ezen jutalmak és segélyek összege általában oly czélra van rendelve s oly módon van felhasználva, a mely tökéletesen összhangban áll azzal az elvvel, hogy az ily czímen beállított összegek az apró állású és csekély javadalmazása érdemes egyének segélyezésére fordíttassanak. (Helyeslés jobb felöl.) 28*