Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-54
220 54. nrwágos Blés 1892. május 17-én, kedden. Belejátszott ebbe a kérdésbe egy észrevétel : a socialis kérdés. (Halljuk! Bálijuk!) Igaz, t ház, ebben is annak a kérdésnek egyik következménye lüktet. De méltóztassék meghinni, nem megoldása, de csak enyhítése is ennek a kérdésnek ilyen f módon el nem érhető. (Úgy van! jobb felől.) Ám szavazzanak meg sokkal nagyobb napidíjat, azért mégis ;iz a betege* vonása az európai társadalomnak, hogy vannak széles körök minden országban, hogy vannak oly emberek, a kik bizonyos értelmiséggel és képzettséggel bírnak ugyan, de a kik eléggé gyümölcsöző, szükségleteiknek megfelelő foglalkozást nem űznek: ez a beteges vonás mindenféle segélydíj- és napidíj-emelés daczára is megvan és meglesz. Egészen más módok és egészen más viszonyok azok, a melyeket itt javítani és teremteni kell, hogy ennek nem kiirtása, de enyhítése bekövetkezzék. (Úgy vaun! jobb felől) ' Egészben véve azonban, t. ház, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. háznak még ezen subsidiumként tett indítványt is ajánlhassam. Kérem tehát, méltóztassék azt mellőzni s a tételt megszavazni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Latkóczy Imre előadó: T. ház! Habár a Kovács József képviselőtársam által ecsetelt állapotokat, némileg túlzottnak tartom is egyrészt azért, mert tudomásom szerint az egész országban 30—40 krajczár napidíjjal javadalmazott díjnokok nem léteznek; másrészt nincsenek is oly rendkívül elfoglalva, a mint azt a képviselő úr jelezte és csakis másolási munkák végzésére használtatnak, mindazonáltal igen méltányosnak tartanám azt, ha a díjnokok sorsa intelligenriájukhoz képest javíttatnék és javadalmazásuk emeltetnék. Minthogy azonban a képviselő úr által tervezett sanálási módot ezen előirányzat keretében végrehajthatónak nem tartom : kérem a t. házat, méltóztassék a határozati javaslat mellőzéséve! a tételt megszavazni. (Helyeslés jobbról.) Elnök: A tétel maga meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a dologi kiadás ezímén előirányzott 18.900 forint megszavaztatok. Következik a Kovács József által benyújtott határozati javaslat feletti döntés. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk a határozati javaslatot!) Szederkényi Nándor jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Azt hiszem, először a felett szükséges dönteni, hogy a határozati javaslat elfogadtatik-e vagy nem? (Felkiáltások a stélsőbalról: A pénzügyi bigottsághoz kérjük utasítani!) Horánszfey Nándor: A kérdéshez óhajtok szólni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Azt gondolom, hogy Polónyi Géza t. képviselő úr előzetes indítványt tett, a mely felett előzetesen kell szavazni. Ez előzetes indítvány pedig az, hogy a ház, mielőtt érdemben határozna a határozati javaslat felett, ezt a ház pénzügyi bizottságához utasítsa. Véleményem szerint először e felett kel] dönteni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e Polónyi Géza képviselő úr azon előzetes indítványát, hogy Kovács József határozati javaslata előzetesen a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák: igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik azt elfogadják, méltóztassanak felállam*. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el Polónyi Géza képviselő' úr előzetes indítványát s ezzel a határozati javaslat is elesett. Molnár Antal jegyző (olvassa): összesen 472.831 forint. Bevétel 70 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Királyi táblák. Rendes kiadások: XX. fejezet, 3 ezím. Rendes bevételek: IX. fejezet, 4. ezím. Kiadás. Személyi járandóságok 1,062.908 forint. Szederkényi Nándor jegyző: issekutz Győző! IssekutZ GyŐZŐ: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnapi felszólalásom rendjén nem az volt a ez élőm, hogy a felsőbírák részére elismeréseket, kitüntetéseket vagy rendjeleket kérjek a t. igazságügyminister úrtól. Az adatokat nem is azért hoztam fel, hogy, mint Polónyi Géza t. képviselőtársam magát kifejezte, quotaszerűleg követeljem a magyar főbírói karnak kitüntetését. (Halljuk! Halljuk!) Én tegnapi felszólalásom rendjén azt a különös helyzetet emeltem ki, hogy a bírói karral szemben egyáltalában mellőzés mutatkozik s hogy sem anyagi téren, sem a bírói kar tekintélyének emelése tekintetében az igazságügyi kormányzatnál nem tapasztalható azon felfogás, hogy a bírák anyagi helyzetét javítani vagy azok külső tekintélyét emelni szükségesnek tartaná. Ezen állításom bebizonyítására hivatkoztam statisztikai adatokra. De a t. ház előtt álló körülményekből is támogathatom ebbeli felfogásomat. (Halljuk! Halljuk!) Ott van a curiai bíráskodásról szóló tör vényjavaslat, a melyben a t. igazságügyi kormány nem meri a választási visszaélések megszüntetésére vonatkozó intézkedési jogkört mereven és kizárólag a legfőbb igazságügyi testületre bízni. Ott van a fegyelmi eljárás kérdése is. Itt az intézkedést szintén nem merik a legfőbb bírói testületre bízni. Ez a két körülmény is igazolja, hogy a legtöbb bírói testületnek kormányunk még azon