Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

54. országos ülés 1892. május 17-én, kedden. g^5 akarom említeni, hogy milyen anomália fordul elő ez idő szerint a Curiánál. (Halljuk!) A Curia hét tagból álló tanácsokra van felosztva, a miből az következik, hogy olyan esetekben, a midőn egyes bíróságoktól fölterjesztett ügyek kerülnek a Curia elé, a hol ötös senatus van, az illető senatus két-két bírája vaeal és vesztegelni kénytelen, illetőleg nem vesz részt a tanácsülésben, holott ha több tanácsot combinálunk, az a két bíró parallel tanácsokban igen kedvezően fel lenne használható. Most pedig mivel helyiség nincs, a királyi Curiánál parallel tanácsok egyáltalában nem állíthatók. Ezen kivtíl előfordulnak olyan esetek is t. ház, hogy épen azért, mert a Curiánál hét bíró van tanácsba beosztva, egy-egy curiai bíró bejelentése csak harmadik vagy negyedik hétre kerülhet referáda alá, úgy, hogy az a bíró, a ki három héttel azelőtt tanulmányozta az actát, kénytelen azt újból áttanulmányozni, mire referálásra kerül a sor. Anomália még ezenkívül az is, hogy ez idő szerint megtörténhetik a királyi Curiánál, sőt igen gyakran meg is történik, hogy olyan bíró vesz részt egy senatusban, a ki abba beosztva nincs s a kivel szemben az ügyfeleknek a perrendtartás szerint őket megillető érdekeltségi kifogást már csak azért sem lehet érvényesíteni, mert az illető fél nemcsak hogy előlegesen, de még utólagosan sem tudja meg, melyik bíró vesz vagy vett részt ügyének eldöntésében. Coneret esettel így magyarázhatom ezt meg a t. minister úrnak. Egy tanácsnak van hét tagja. Ebből az egyik önmaga érdekeltségi kifogást jelent be vagy olyan természetű kifogást, hogy az alsó bíróságoknál résztvett az illető ügy eldöntésében, minél fogva az felsőbb fórumon nem vehet részt ezen senatusban. Ennek helyébe tehát mást rendelnek be, kit behívnak az ülés elején és részt vesz a tanácskozásban a nélkül, hogy az előzetes tanács beosztásából tudni lehetne, hogy az a bíró részt fog abban a senatusban venni. Ennélfogva a feleknek az a joga, hogy valamelyik bíró ellen érdekeltségi kifogásokat a törvény alapján megtehessék, egyszerűen illusiorussá válik s nem érvényesíthető. Minthogy pedig a Curiánál felsőbb fórum nincs, az ilyen módon elkövetett hiba, hogy egy senatusban pl. érdekeltségi kifogás alá eső bíró vett részt, teljesen inreparabilis. Csak azért hoztam fel ezeket, t. ház, hogy legyen szíves a minister úr ezen dolgokat gongoskodása tárgyává tenni. Különösen pedig, a mi az általam felemlített bankbíróságot illeti, legalább eszközölje ki végre valahára, hogy szűnjék meg az a szégyenletes állapot, hogy akkor, midőn Magyarországnak feltétlen és törvény által is biztosított joga áll fenn az önálló jegybank felállítására — én ugyan a magam részéről feltétlenül ennek vagyok híve, de ha a többség még nem találná elérkezettnek az időt ennek felállítására — legalább ne tartsa fenn azt a szégyenletes állapotot, hogy osztrák bíró Bécsben bíráskodjék a magyar kormány és a szabadalmazott bank közt fenmeitílhető peres kérdésekben. Addig is, míg ezen bírósági rendszert megváltoztatjuk, legalább szüntessük meg a Bécsbe való zarándokolást, melynek sem törvényes alapja nincs, (Helyeslés a szélső baloldalon.) sem pedig semmi coneret szükséglet nem indokolja. Ezeket voltam bátor a királyi Curia ezíménél felhozni s a minister úr figyelmébe ajánlani. (Elénk helyeslés bal felöl.) Szilágyi Dezső igazságiigyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen röviden akarok nyilatkozni a felvetett kérdésekről. A mi a tárgyalás sima menetét illeti, arra — gondolom — természetesnek fogja találni a t. ház, midőn azon véleményemet nyilvánítom, hogy ez csak örvendetes dolog, valamint egyáltalában örvendetes, ha bármely tárcza tárgyalásába az illető tárczától idegen, különösen polemicus természetű kérdések nem vonatnak be. (Helyeslés.) A mi már most a t. képviselő úrnak azt a nyilatkozatát illeti, hogy a most kezdődő alkotások terén örömmel üdvözlik az igazságügyi kormányt: nekem a »most kezdődő* szavak ellen van kifogásom és azt gondolom, hogy csak az ügy javára fog szolgálni, ha úgy a költségek tekintetében, mint a reformok gyorsítása tekintetében számíthatok az ellenzék támogatására, már t. i., a mely reformok alapelveire nézve egyetértenek velem. A mi már most a politikai kérdést illeti, a minister ugyan első sorban a saját tárczája, ügyeivel van legfőképen elfoglalva, de ez sohasem jelenti és sohasem jelentette azt, hogy általános politikai és egyéb kérdések is, melyek tárczájával vagy a cabinet politikájával összefüggnek, a minister által — természetesen nem a tárczája rovására — felkarolhatok ne legyenek. Én legalább részemről erről lemondani nem szándékozom; de valamint az igazságügyi tárczába én a magam részéről nem keverek idegenszerű dolgot, a magam részéről ezen tírcza körében úgy a politika, mint az intézmények megítélése szempontjából csak örömmel látom, ha azon határok közt maradhatunk, a melyek csak az eredményes munkálkodást fogják előmozdítani. (Úgy van! jobb felől.) A mi már most a t. képviselő úrnak a bankbíróságra nézve felhozott észrevételét illeti, az előttem szólt t. képviselő úrnak igaza van, a mennyiben előadta a törvénynek tartalmát,