Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-54
216 54. országos ülés Í892. május 17-én, kedden. hogy az a bankbíróság Bécsben alakúi meg. Az összes ülésezés, mely évenkint történik, abból áll, hogy megneveztetvén a Curia elnöke által az illető három bíró és megneveztetvén az ottani legfőbb törvényszék elnöke által a másik három bíró, elnökválasztás végett ezek összegyűlnek. Egyéb dolga ennek a bankbíróságnak, mióta létezik, soha sem volt és összejönnek ott. a hol a törvényben van mondva, t. i. hogy összeülnek Bécsben. (Egy hang a szélső baloldalon: Es a rossz!) így van a törvényben. T. képviselőtársam azt mondja, hogy csak a perek eldöntésére van ez mondva. Polónyi Géza: ügy van! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én mégis azt gondolom, hogy nem lehet hibáztatni azt a bíróságot, ha alakulását is ott tartja, a hol a törvény szerint functioját végezni kell. Egyébiránt ezt az alakulást nem is volna szükséges összejövetel által tartani. Arra tehát, hogy miután a törvényben az van elrendelve, hogy Bécsben ül egybe a bíróság, tehát az alakulás szempontjából is ott ülnek egybe, valami nagy súlyt nem helyezek. De igenis súlyt helyezek arra és ez már a jövő dolga, hogy t. i. a mennyiben ez a bíróság marad és ebben a részben semmi nyilatkozattal lekötni sem magamat, sem eollegámat nem szándékozom, hanem egyszerűen nézetemet nyilvánítom, hogy nem látok abban semmi akadályt, hogy az megfontolás tárgyává tétessék, hogy ha ilyen bíróság marad, minden per eldöntésére ne ülj Ön- e össze ott, ne végezze-e ott azt a pert, a hol az elnöke van; {Helyeslés.) miután pedig az elnökség alternative egyszer ő Felségének Lajtán túli országai és királyságaiból, másszor pedig Magyarországból van, mondom, ilynemű megoldásnak valami nagy akadályát nem látom. (Helyeslés,) Ez azonban, t. ház, nem egyéb, mint egyszerű nézetnyilvánítás és e tekintetben én a kormányt — különben sem tartozik reám első sorban — kötni nem akarom. A mi a Curia épületét illeti, arra nézve méltóztattak talán látni az indokolásban, hogy mennyire haladtak a munkálatok. A telek ki van választva, annak megszerzése iránt a megállapodások nagy részben megtörténtek. A tervezet úgy van, hogy a Curia épülete egyszersmind magában foglalja a koronaügyészség helyiségeit, a Curia épületével együtt építtetnék a kir. tábla épülete és a kir. főügyészség is ott találna elhelyezést, mint a mely orgánumoknak az illető fő és legfőbb bíróságoknál állandó elfoglaltatásuk lesz. Nemsokára, remélem, a ház elé lépbetek egy törvényjavaslattal, a mely annak költségeiről fog szólni a tervezetek bemutatása mellett. Eészemről rajta vagyok, hogy ez minél hamarabb hajtassék végre. (Helyeslés.) A költségek valami nagyon azért nem fogják a budgetet terhelni, mert azon igen értékes telek, a hol jelenleg a Curia, illetőleg a budapesti királyi tábla van elhelyezve, az által, hogy itt felszabadul, igen jelentékeny áron értékesíthető lesz, a mi természetesen egyik fedezetét fogja képezni az új épület költségének. A mi a tanácsok beosztására vonatkozó reflexiót illeti, tudniillik különösen azt, hogy midőn akadályozva van egy bíró, a civilis osztályból más bírót kell bevinni oda és a felek nem tudván előre, ki jön, nem tehetnek érdekeltség szempontjából lépéseket, mert formaszerű kifogásokat úgy sem tehetnek, hanem legfeljebb az elnökhöz járulhatnak kérelemmel és figyelmeztetéssel; én azt gondolom, hogy miután minden fél előtt mégis mindenesetre ismeretesek azok a bírák, vagy az a bíró — mert gyakran nem fordul elő — a kit elfogultnak tartana az ilyen magas testületnél, mint a Curia és lépések tételét gondolja indokoltnak: azt előre az elnöknek bejelenti és mindenki, a ki tapasztalja, tudja azt, hogy e tekintetben alapos észrevétel ott mindig kellő méltánylásban részesül. (Helyeslés.) Végűi igen röviden óhajtanék a czím és a rendjel^ kérdéséről nyilatkozni. (Halljuk. 1 Halljuk!) Én azt tartom, hogy egészen hamis szempont alá veszszük megítélését annak a kérdésnek, ha összehasonlítjuk a monarchia másik államával, hogy a bírói karban mennyi kitüntetés történi és azt keresgéljük, hogyan áll ezzel arányban az, a mi Magyarországon történik; (Helyeslés.) és azt hiszem, hogy még helytelenebb volna a felfogás, ha abban a magyar önérzet sérelmét látnók, mert az csak akkor volna, ha a két bírói kar egy testűletet képezne, ha az egyik testület némely elemeivel máskép, némely elemeivel pedig nagyobb kitüntetéssel bánnának. A nélkül, hogy bármi tekintetben megengedném magamnak, hogy a monarchia másik államában fenforgó állapotokról ítéletet mondjak — a melyekről pontosan nem is vagyok értesülve — két tényt határozottan és örömmel constatálhatok Magyarországra nézve. Az egyik az, hogy a magyar bírói karban a törekvés — legyen az nyilt vagy leplezett — czímek és kitüntetések iránt nagyon kivételesen nyilvánul. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez a bírói karnak csak dicséretére szolgál és én kívánom is, hogy ennél továbbra is minél szilárdabban megmaradjon. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik tény pedig, a mit constatálnom kell, az, hogy a magyar bírói karban az érdemek megjutalmazásáról gondoskodva van oly hatályos módokról, a minők a Lajtán túl eddig nincsenek és csak akkor lesz-