Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-53

204 5S- országos ülés 1892. májas 16-án hétfőn. Ezekkel ki is van merítve azon nagy tárház, mely a t. igazságügyminister úrnak három évet meghaladó kormányzata alatt berendeztetett. És itt önkéntelenül egy nagy probléma előtt állunk, (Halljuk! Halljuk!) midőn azt látjuk, hogy a bírói kar egyik kimagasló alakja s az ügyvédi kar egyik kitűnősége az államtitkár urak személyében egyesítik kipróbált munkaerejöket és nagy tehetségűket a t. minister úr köztevékenységével, kinek parlamenti szónoklataitól, az ezekben észlelt erős kritikai képességétol vártuk hazánk igazságügyének reformátorát s midőn látjuk, hogy e nagy ész és nagy ígéret a közvélemény erős bizalma által érvényesülése minden feltételének birtokában, nagy szabású, mélyreható és rendszeres reformok helyett novellaris és — bocsánatot meggyőződésem kijelentéseért — egymással ellentétes javaslatokat terjeszt be: akkor önkéntelenül is ki kell mondanom, hogy az eredmény nemcsak nem felelt meg a várakozásnak, hanem arról is meggyőzött, bogy a t. minister úrnak nagy tudása és nagy ígéreteiben kifejezett erős akarata daczára a közvélemény előlegezett bizalmának s daczára pártja nagy többségének, nem érvényesülhetett a lefolyt években és ezen nem érvényesülésnek consequentiái nem az ellenzék terhére róhatók, hanem vagy a kormány tagjainak az igazságügyminister úr reformtörekvésével szemben netalán elfoglalt ellentétes álláspontjának, vagy az igazságügyminister úr a nagy ígéretekben való kimerülésének. T. ház! A t. minister úr eddigi (Halljuk! Halljuk!) kormányzatában elért igazságügyi eredményekből kitűnik úgyszólván egész mőködésének eredménytelensége s még inkább kidomborodik ez, ha azon szükségleteket tekintjük, melyek miatt igazságügyünk a szó szoros értelmében szenved. Ha azon körülményeket tekintjük, melyek számbavétele egy helyes igazságügyi politikának feladata lett volna és ha azon nagy várakozásokat csak mérsékelten is megfigyeljük, melyekre a t. igazságügyminister úr kormányra lépésének bevallott indokai feljogosítottak. A család és öröklési jog, t. ház, már kész, a tervezet legalább is a szaktanácskozmányban már megfordult, erről tehát nem szólok ; ámde a magánjog körébe eső további jogelveknek a rendezéséről majd szó sincsen akkor, a mikor a Királyhágón inneni részekben codificált törvény absolute nincsen, a mikor a Királyhágón túli részekben egy idegen törvény áll érvényben (Úgy van! bal felöl) s így ugyanazon hazának a polgárai, a kik közjogi tekintetben ugyanazon kapcsolatban vannak, magánjogi viszonyaikban más-más elvek szerint bírálandók el. (Úg$ van! bal felöl.) Ugyanez a szempont követelte volna és követeli, hogy a bányatörvény, a mely a Királyhágón inneni részekben condificálva nincsen, a Királyhágón túli részekben pedig az 50-es évekbeli pátenssel van szabályozva, szintén érvénybe léptettessék. A büntető törvény revisioja, daczára annak, hogy egy novellaris javaslat már Fabiny igazságügyminister alatt készült, máig sem történt meg és így a bár egészében monumentális műnek elismerhető büntető törvénykönyvnek a gyakorlatban felmerült egyes nagy hiányai a helyes elvekkel máig sincsenek felcserélve. A büntető eljárás tekintetében a törvényhozási intézkedések, daczára annak, hogy már 1886 d^an és később 1888-ban a javaslatok elkészültek; daczára annak, hogy í 888-ban Fabiny akkori igazságügyminister úr egy ily javaslatot közzé is tett; daczára annak, hogy a jelenlegi t. igazságügyminister úr 1890. deczember 2-án tartott beszédében megígérte, hogy oda fog hatni, hogy a büntető perrendtartás még azon ülésszak alatt megalkottassék: máig sem tétettek s ily javaslat máig sem terjesztetett a ház elé. A bűnügyi eljárást, t. ház, én nagy fontosságú kérdésnek tartom s nemcsak az egyéni jogok tekintetében bír az jelentőséggel, de közjogi tekintetben is nagy értékkel bír. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) A büntető eljárástól én nemcsak azt várom, t. ház, hogy a bűncselekmények gyorsan kideríttessenek és alaposan elbíráltassanak, hanem várom azt is, hogy az egyéni és polgári jogok a büntető eljárás keretében helyesen meg is védelmeztessenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ha ezek mellett még tekintetbe méltóztatnak venni, hogy milyen helyzetben van hazánk a bűnvádi eljárás tekintetében: akkor bizonyára elismerni igénytelen nézetemet, hogy a közszabadságra, az alkotmányos és egyéni jogokra és hazánk reputatiojára tekintettel első és legfőbb feladata igazságügyi kormányunknak az lett volna, hogy ha az igazságügyminister iir 1890. deczember 2-án tartott beszédében tett igéretét azon ülésszak alatt nem is váltotta be, legalább a jelen országgyűlés kezdetén a törvényjavaslatot terjesztette volna a ház elé. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) Legyen szabad, t. ház, nekem itt Grneistnak a bűnvádi eljárásra vonatkozó azon tételét idéznem : »hogy egy nemzetnek bűnvádi eljárásából meg lehet ismerni annak alkotmányos fogalmait is«; legyen szabad ezután kiemelnem, hogy a Királyhágón inneni részekben bűnvádi eljárás, mint codificált törvény nem létezik: hogy Erdélyben ma is az 50-es években életbe-