Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-53

5S. orszrtgos ülés 1892. májas 16-án, hétfőn. 205 léptetett osztrák büntető perrendtartás van érvényben, a melyet, mint elavultat, mint a kor és a jogfejlődés igényeinek meg nem felelőt, a a kölcsönadó Ausztria rég eldobott; legyen szabad kiemelnem, hogy az egyéni és polgári jogok szempontjából oly lényeges kérdést képező vizsgálati fogság feltételei sem azonosak a Királyhágón inneni és a Királyhágón túli részekben, minek következtében az egyéni és polgári szabadság esélyei is máskép alakúinak ugyanazon állampolgárra nézve, ha a Királyhágón inneni vagy túli bíróságok által vétetik vizsgálat alá; legyen szabad kiemelnem, hogy még a védelem szempontjából is azon anomália áll fenn, hogy míg Erdélyben az osztrák büntető perrendtartás szerint minden bejegyzett ügyvédjelölt lehet védő; addig a királyi járásbíróságok hatáskörébe utalt vétségek és kihágások, tehát az enyhébb beszámítás alá eső bűncselekményeknél védőül csak jogtudor, vagy önálló ügyvéd járhat el. Legyen szabad ezek után azon meggyőződésemnek és reményemnak kifejezést adnom, bogy a t. igazságügyminister úr a ház minden utasítása nélkül is arra fog törekedni, hogy a bűnvádi eljárást minél előbb a ház asztalára letegye, mert maga sem akarhatja, hogy Gneistnak legyen igaza és hogy azért, mert Erdélyben a belkormányzat terén gyakran az ötvenes évek absolut uralma nyilatkozik, a bűnvádi eljárás terén is azon kornak szelleme tartassák érvényben. (Helyeslés bal felöl.) Az örökösödési és a hagyatéki eljárass ennek a gyakorlat terén mutatkozó hiányai annyira ismeretesek, hogy azok részletezése, egyes abnormis állapotok felemlítése is szükségtelen. Ezen eljárási szabályok tarthatatlanok, elismeri ezt nemcsak a jogász, de a laicus közönség is. Ezen közönség kívánja azt, bog}' ezen hagyatéki és örökösödési eljárás helyes alapon szabályoztassék és törvénykozásilag alapos rendezés alá vétessék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az ügyvédi rendtartás módosítását, a nemcsak társadalmi, de állami szempontból is hivatással bíró ügyvédi kar erkölcsi erejének és anyagi helyzetének javítását egy helyes igazságügyi politika szintén feladatának kell, hogy ismerje, főleg akkor, a midőn másnemű javaslataival az ügyvédi kar nagy részének eddigi megélhetési forrásait megszorítani törekszik. Hogyha ezen intézkedéseket, a melyek meg nem történtek, számba veszszük, azaz eddigi eredményekkel összehasonlítjuk; ha még hozzáadjuk, hogy a katonai büntető törvény még ma is függőben van; hogyha tekintetbe veszszük azon általános politikai irányt, a mely a politikai jogok, a közszabadság és az önkormányzat alapelvei iránti érzék teljes hiányát tünteti föl: akkor megalkothatjuk a mai helyzet képét, a mely szerint a t. igazságügyminister úr reformátori működésében egy pár novellaris intézkedésen kívül úgy az áltános, mint a szorosan vett igazságügyi politika keretében nagy eredménytelenségekkel állunk szemben. (Úgy van! bal felöl.) Nem akarom a t. ház türelmét tovább próbára tenni (Halljuk! Halljuk!) és így még csak egy oly körülményre vagyok bátor kiterjeszkedne a mely — habár egy helyes irányban vezetett igazságügyi politikának alapfeltételét képezi — a t. igazságügyminister úr által, legalább az eddigi tapasztalatok szerint, kellő méltánylásban nem részesült és ez a bírói kar anyagi helyzetének javítása, külső tekintélyének és az ebből folyó független bírói meggyőződésnek az emelése. (Helyeslés bal felöl.) És itt megelégszem, hogy messzebb menő példák helyett csakis a szomszédos Ausztria viszonyaival tegyek egy kis összehasonlítást. (Halljuk! Halljuk!) Első folyamodása bíráinknak fizetése nagyon csekély; akkora ma, mint volt ezelőtt 20 évvel; az annyira magasztalt 25 éves fejlődés után is csak annyi, mint a fejlődés kezdetén volt. Ezzel szemben látjuk, hogy a bírói kar tervbe vett fizetésfelemelése nem áll arányban az osztrák bírói kar javadalmazásával és az által, hogy első folyamodása bíráink javadalmazása kellő mértékben nem történik, ők az önképzéstől, a szellemi emelkedéstől és független bírói tekintélytől szintén elüttetnek. Még" a külső tekintélyre is azt a különbséget látjuk, hogy míg Ausztriában az első folyamodása bírák a Vlí-ik rangosztályban vannak: addig nálunk a VIII-ik rangosztályban hagyatnak meg. Felső bíráink nagy része is az anyagi gondoktól meg van törve és felfogásom szerint fizetésük és javadalmazásuk nem olyan, mint a minőt azon állami feladat, a melynek betöltésére hivatvák. azon külső tekintély, melynek a társadalomban is érvényt kellene szerezniük, megkövetel. De általánosságban véve talán elfogadható is azon ellenvetés, hogy felső bíráink — az anyagi gondoktól meg vannak óva s így nem akarok itt a felsőbb bírák anyagi helyzetével foglalkozni. De nem zárkózj hatom el egy különös jelenség elől, a melyet épen a felsőbb bírói karral szemben és épen a t. igazságügyminister úr kormányzati ideje alatt tapasztaltunk. (Halljuk! Halljuk!) Tapasztaltuk az érdemek elismerésének, a felsőbb kitüntetéseknek elmaradását, különösen j az ausztriai felsőbb bírákat ért ilynemű kitüntetésekkel szemben. Elismerem, t. ház. hogy a felsőbb bíráknak már a tudományuk, műveltségük oly magas fokon áll, hogy ők kötelességüket nem külső érdemekért, hanem kötelességérzetük s önérzetük és saját öntudatuk érdekéI ben teljesítik s nem is a felsőbb bíró érdekében,