Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-52

62. orsí.tgos ttlés 1892. májas 14-én, szombaton. I77 egy része és pedig a vízjogi törvény 46-ik szakasza értelmében az államkincstárt megilletné, míg más része a közvetett érdekeltség bevonásával az érdekeltségre hárulna és reája, a mennyiben a meder fisirozása után egyszer s mindenkorra hozandó nagyobb áldozatot feltételezhetni engedné, anyagi fogyatékossága és kimerültsége daczára is, még elviselhető terhet repräsentálna. Igen világos, hogy a terv és költség-előirányzat elkészítése és a hozzájárulási arány megállapítása után nyomban törvényhozói intéz kedés javaslatba hozatala utján oda kellene hatni, hogy a munkálatok, a melyek különben is több évtized tartalmát vennék igénybe, azon • nal megkezdhetők és úgy a mű sikerének biztosítása, valamint olesóbbítása szempontjából meg nem szakított folytonosságban végrehajthatók is legyenek. (Helyeslés.) Tudjuk, tisztelt képviselőház, hogy ily nagyobb egységes alkotás nagyobb anyagi áldozatokat is igényel, de ha tekintetbe veszszük, hogy úgy az államkincstár, mint még inkább az érdekeltség által mindeddig felhasznált és évtizedeken keresztül tetemes magasságra felszaporodott összeg majdnem kárba veszett, egy még ennél is nagyobb összegnek részletekbeni rendelkezésre bocsátása, a midőn felhasználása által állandó és minden igényeknek megfelelő míí létesítése tétetnék lehetővé, már takarékossági szempontokból is indokoltnak és ezért ajánlatosnak látszik. Attól tartok, hogy ezen tárgyilagos fejtegetéseimmel a tisztelt ház becses türelmét már is szerfeletti módon igénybe vettem és ezért még csak rövid megjegyzésre kérek engedelmet. (Halljuk! Halljuk!) Vízügyeik rendezésében előrehaladottabb culturállamok által azon elv követtetett, hogy első sorban a legnagyobb és csak azután a kisebb folyókat vonták szabályozás alá; e mellett azonban azok pusztító és romboló természetére is kiváló tekintettel valának. Ha már most mi folyóink pusztítása mérvének figyelmen kívül hagyásával a külföld által szolgáltatott példát követnők, akkor FelsőMagyarország folyóinak rendszeres szabályozás alá vonása ma még megközelítőleg is meg nem határozható időtávolságba odáztatnék el és a Vág, a mely a felvidék nemcsak legnagyobb, de azt mondhatni hazánk legpusztítóbb folyóinak egyike, rendezésének kezdeményezését talán csak unokáink vagy épenséggel csak dédunokáink tudnák megérni. Pedig hát e folyó szabályozását nem tekinthetjük oly alkotásnak, a melyről, hogy a mélyen tisztelt pénzügyminister árnak a 92-ik költségvetés beterjesztése alkalmával megtartott exposéKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. jának egyik kitételével éljek, azt lehetne mondani, hogy csak kivinne, de nem hozna be semmit; mert eltekintve attól, hogy tetemes mennyiségű és felette értékes föld megmentetnék, eltekintve attól, hogy nagy területek, a melyek ez idő szerint, az is csak kivételesen, legelőnek használhatók, cultura alá vonhatása által értékükben lényegesen emelkednének; eltekintve attól, hogy a hajózás fejlesztésével épen a Vágvidék legproductivabb része olcsó szállítási utat nyerne és hogy a tutajozás biztosításával az erdőgazdaság és faipar fejlődhetesére kiváló, sőt döntő kedvező hatás gyakoroltatnék ; mindezektől eltekintve magának a folyónak nagy esésénél fogva rendezett viszonyok között, olcsó motorként ipari és egyéb czélokra kihasználhatásának az ipar íokozódottabb meghonosodására űt volna nyitva, a mi a népes, de szegény felvidék közgazdasági viszonyainak jobbra fordítására, ma már általán elismert egyedül helyes iránynak elismertetik. (Úgy van! jobb felől.) De különben is nem tekinthetjük méltányosnak, sőt egy culturállamban és ezért Magyar országon is nem tekinthetjük tűrhetőnek, sőt nemzetpolitikailag kárhoztatandóuak kell tartanunk, hogy a magyar államiság mindinkábbi megerősbödéséhez, a nemzeti egység mindinkábbi megszilárdulásához híven ragaszkodó, hazafias felvidéki közönségnek egy része, akár egy töredéke is megélhetésének feltételeit itt meg ne találhassa, hanem vándorbothoz nyúlva, új hazát keresni kényszerüljön; (Helyeslés.) de ellenkezőleg igenis méltán támasztható követelésnek tekint jük azt, hogy a mennyiben a felvidék az állam fentartásának szügségleteihez épen úgy, mint az ország bármely más vidéke, hozzájárul: viszont azon előnyök részesévé is váljék, a melyeknek az állami szervezetből kifolyólag az ország minden vidékére egyaránt érvényesülniük kell, mi alatt a megélhetési feltételeknek megadását, legalább megközelítését, megkönnyíílését értjük. Tisztelt képviselőház! A mélyen tisztelt földmívelésügyi minister úr közzétett jelentésében a Vág folyóra vonatkozólag a többiek között azt mondja: »tekintettel azokra a nagy érdekekre, melyek a folyó völgyéhez fűződnek, a Vág folyóra vonatkozó előtanulmányokat elrendeltem s azok eredményéhez képest az egységes szabályozási tervek is foganatba vétetni fognak«. Hát, tisztelt képviselőház, sem én, sem ama képviselőtársaim, a kiknek megbízásából ezúttal felszólaltam, azt nem óhajthatják, hogy azon nyilatkozatom, mely szerint ha bizonyos irányt követnénk a Vág folyó szabályozásának kezdeményezését, csak unokáink vagy épenséggel csak dédunokáink tudnák megérni, úgy tűnjék fel, 28