Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-52

178 II országos ölés 189a. toájuä li-én, szoiabatöth mintha a t. mínisteí úr jelentésében kifejezésre juttatott törekvéseivel szemben bizalmatlanságot akarnánk tanúsítani, sőt ellenkezőleg képviseltjeink nevében is ezekért köszönetet szavazunk ós mély hálával tartozunk, de épen mert irányában bizalommal vagyunk, engedje meg a t. ministér úr, hogy felolvasott intézkedésére vonatkozólag megjegyzést engedjünk meg magunknak és ehhez egy kérést is fűzzünk. (Halljuk!) Számtalan volt azon feljajdulás, a mely az utolsó két évtized lefolyása alatt a Vág vidékéről felhangzott és úgy a kormányokhoz, valamint a törvényhozáshoz is magának utat is tört. Ennek folytán számos szakférfiú a folyó szabályozása kérdésének mikénti megoldásával foglalkozott is. De különös, hogy a hány szakférfiúd vélemény, annyi eltérő nézet. Valóságos circulus viciosus. A midőn tehát a t. minister úr jelentésében azt mondja, hogy ezen ügyet tanulmány tárgyává tette és hogy annak eredményéhez képest a tervek elkészülni fognak, attól tartunk, hogy a mennyiben ez több szakférfiúra bízatott volna, újból ily circulus viciosusba jutunk bele, a melyből a czélra vezető út vagy épen nem, vagy csak nagyon nehezen és nagyon késői időben fogna bekövetkezni, pedig a dolog égető, a mint ezt tárgyilagos és azt hiszem világos fejtegetéseimből látni minden bizony nyal méltóztatik. Nézetünk az, hogy a ministeriumnak a múltból elég bő anyag áll rendelkezésére. Bízzon meg tehát a t. minister úr egy szakférfiút azzal, hogy ebből ama rendszer választassék, a mely úgy a mi pénzügyi erőnknek, valamint a czél megközelítésének is leginkább megfelelne és készíttettesse el a t. minister úr ennek alapján mielőbb az egységes szabályozási tervet. (Helyeslés.) Mi, t. minister úr, az elismerésnek és bizalomnak azon hangulatához, a mely az egész vita folyamán a t. minister úr intentioval szemben a ház minden oldaláról hangoztatva lett, örömmel csatlakozunk, a miért is annak szükségét nem látjuk, hogy ezen előterjesztésünkhöz ^határozati javaslatot csatoljunk, a mi azonban azt ki nem zárhatja, hogy a t. ház minden tagját arra kérjük, miszerint ezen előterjesztésünket támogatni m éltóztassék (Helyeslés.) A czímet elfogadom (Helyeslés.) Lázár Árpád jegyző.' Márkus József! Márkus József: T. ház! A budget ezen részletének tárgyalása valóban oly hosszúra kezd nyúlni, hogy mindnyájunknak törekedni kell a minél gyorsabb lefolytatásra; ezen okból én iparkodom lehető rövidre szabni felszólalásomat. I Nem tudom, helyesen választottam-e meg az I időpontot, mert a czím, ;i mely tárgyalás alatt i van olyan vízműveket tartalmaz, a melyeket részint az állam tart fenn, részint pedig azok fentartásához nagyrészben hozzájárul; én azonban olyan vízmüvekről akarok beszélni, a melyeknek megszüntetését óhajtom és a melyek egyesek tulajdonát képezik.Ezelőtt még csak kilencz évtizeddel is rendkívüli virágzásnak örvendett a vizi-malom ipar, de nagyon természetesen, mint mindennek a világon, ennek is elérkeztek végső napjai: megjelent a catastropha a kőszénfüst alakjában, vagyis a gőzmalmok teljesen háttérbe szorították a vízimalmokat. Azonban néhány vízimalom a hegyes vidék lejtőin és a magyar alföldön még tengődik, de életük nem ér semmit, jövedelmük nagyon csekély, hanem annál több károkat okoznak. A vízimalmokkal össze van fűzve egy szerkezet, az u. n. zúgok. Ezen zugoknak kettős czéljuk van: egyik, hogy mikor a malomra nagy tömegekben jő a víz, az más felé levezettessék, a másik czélzatuk pedig az volt, hogy fentartsák némileg a vizet és idő folyamán elosztva bocsássák a malomra, hogy így annak üzemét hosszabb időre ki lehessen nyújtani. Ez nagyon kevés veszélylyel járt a múlt időkben azért, mert az időközi csapadék, vagy a tavaszi esőzések és áradások következtében fölgyülemlett fvíztömeg a tartályokban eloszlott és be lehetett szivárogtatni a malomra. Azonban újabb időben a vízszabályozások következtében a csatorna- és árokrendszer annyira keresztül szeli az alföldet, hogy ma már rendkívül rövid időközökben gyorsan dobatik az áradás minden pontra és ha már mostan csak egyetlen egy zúgó tartja is el ezt, a malom fölött levő községekre bekövetkezik a catastropha. Egyáltalában nem áll arányban ennek a jogosítványnak a gyakorlása, vagy azon jövedelem, a melyet egyesek ez által elérnek, azon károkkal, a melyeket miatta igen sokan szenvednek. Az ilyen malmoknak az értéke néha alig néhány ezer forintra rug, zúgószerkezet pedig csak néhány forint hozadékot tüntet fel; kérdem már most, hogy a helyes jogfogalmak szerint megengedhető-e az, hogy egyescdtnek ezen csekély értékű tulajdona és az abból származó kis jövedelem miatt egész községek veszélyeztetve legyenek ? És pedig nemcsak a földek évi termése, hanem maguk a községek állaga felől is. Tudok esetet, hogy ily zngószerkezetek miatt egyes községek kénytelenek voltak körsánczczal védekezni. Kérem tehát a t. minister urat, hogy akár törvényhozási úton, akár saját hatáskörében méltóztassék oda törekedni, hogy e zúgok eltöröltessenek. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha nem, a vitát ezennel bezárom.. Gr. Bethlen András föLlmíveléstigyi