Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-51

61. országos ölés 1892, !. május 18-än, pénteken. 159 idejében ellátni vesszővel, ojtással és karóval. Több helyen okozott ez idén is fennakadást, hogy nagyobb homokterületek beültetői nem bírtak karóhoz jutni, mert a fakereskedők majd mindenütt felhagytak e hálátlanná vált üzletággal. A minister úr gondoskodott, hogy e hiány valamennyire pótolva legyen az állami erdőségekből hivatali személyzet útján. Magara tehetek bizonyságot a mellett, hogy nagyobb homokteríílet beültetője, közbenjárás mellett, nagy mennyiségű karóhoz jutott. A közbenjárásra azonban szükség volt. Már pedig arra van szükség, hogy mindenki minden közbenjárás nélkül és idejében kaphasson ép oly biztosan karót, a hogy tűzifát kap az úgynevezett kincstári fáskertekben, mert a ki munkájában fennakad és e miatt kárt vall, nem igen serkenthet másokat példájának követésére. Szükség van tehát számos helyen karóraktárak állítására és idejében való gondoskodásra, hogy azokat az állami erdőkből kellőleg ellássák. A kezdemény megvan, csakhogy ezt az erdészeti új üzemet jelentékenyen kell még fokozni. Fokozva a kelendőség szintén fokozódik s akkor az ár is minden kincstári veszteség nélkül lesz még lejebb szállítható. (Helyeslés.) Kedvetlenséget okozott az új ültetők körében az az indítvány is, mely a regaleadó tárgyában összehívott szaktanácskozmányban merült föl, hogy tudniillik a termesztők fizessenek regaleadót ama sajáttermésű bor után is, melyet a maguk háztartásában fogyasztanak el. Nem hiszem ugyan, hogy ezt a szűkkeblű indítványt elfogadná a pénzügyminister úr, ki — magasabb nemzetgazdasági felfogástól vezetve — az elkopárúlt és újra beültetett szőlőföldeket bizonyos időre adómentesség kedvezményében azért részesítette, hogy ezzel a munkakedvet éleszsze. Más oldalról e kedvet lohasztani: valóságos Penelopemunka lenne. Megengedem, hogy a háztartásban elfogyasztott bor megadóztatása is hozhatna valamicskét a kincstárnak; de bizonyára több kárt okozna a jövőnek, mert ha a példaadók méltatlan vexaturának lennének kitéve, köztük nem egy hagyna fel azzal a caunkaággal, mely nemcsak] a költség és fáradság miatt terhes, hanem azért is, mert a befektetés gyümölesözésére több évig kell várni. A nem régen még nagy erőben díszlett szőlőgazdasági kedvet úgy illik most tekinteni., mint válságos, elgyöngítő betegségen átesett és szerfölött megvéznúlt lábbadozót: táplálni kell gondosan és félteni a fúvó széltől is, hogy mai vérszegénységéből kiépülve, majdan ismét lábra kaphasson. A míg a beültetett föld adómentességet élvez: addig a gazdát nem kell regaleadóval sem terhelni a háztartásában elfogyasztott borért. Hiszem is, hogyha ez az indítvány nem hangozott el végképen s valahol újra kísérteni fog: a mélyen tisztelt szakminister úr föl fogja emelni ellene szavát; hisz neki áll az főkép érdekében, hogy mikor egy terhes szekeret nehéz irton teljes erejével előre mozdít, ugyanakkor más kéz ne iparkodjék azt hátrafelé tolni, mert akkor nem lehet haladás. A czím alá foglalt tételeket különben elfogadom, (Élénk helyeslés a jobboldalon,) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Ha nem, a vitát bezárom. Minthogy a tétel nem támadtatott meg, kijelenthetem, hogy síz elfogadtatott. Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! Bátor leszek a felvetett kérdésekre vonatkozólag röviden nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) A szőlészet regenerálásának, de különösen a homok-terűleteken való telepítésnek egyik leghatályosabb módja az, hogy — a miben legnagyobb hiány van — a szőlőkarókról államilag történjék gondoskodás, a mi az állami erdészet részéről meg is történt, a mint ezt a felszólalt t. képviselő úr is szíves volt elismerni. Ez alkalommal csak azt kell megjegyeznem, hogy ott megint a Scylla és Charibdis közt evezem, a mennyiben ha az állam nagy mértékben bocsátkozik bele, hogy a gazdáknak olcsó áron adja a karókat, akkor az a nehézség merül fel, hogy a magánvállalatoknak csinál concurrentiát. Azt hiszem azonban, hogy megtalálom erre a középutat és ezért szándékozom a Tisza mentén egy pár erre alkalmas ponton karótelepeket felállítani. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő úrnak második kérdése, melyet tulajdonképen a pénzügyminister úrhoz kell intéznie, ha jól fogtam fel, arra vonatkozik, hogy a regale-törvényben lesz-e provisio arról, hogy a gazdák a saját termésű borukat adómentesen fogyaszthassák ? Azt hiszem, a t. képviselő úr erre megnyugtató választ fog kapni. (Helyeslés.) Széll Ákos jegyző: Gazdasági tanintézetek és gazdasági ismeretek terjesztése. Rendes kiadások: XVIÍ. fejezet. 11 czím. Rendes bevételek : VII. fejezet, 7. czím. Kiadás összesen 490.014 forint. Dániel Ernő előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság a kiadások XVIII. fejezetének 9., 10. és 11. czímei közt, tekintettel ezen intézetek rokon természetű rendeltetésére, másrészt pedig arra a körülményre, hogy az előirányzott kiadások a mezőgazdaság érdekében czélszerűen értékesíthetők és felhasználhatók legyenek, a minister úr részére, saját kezdeményezése folytán az átruházási jogot javaslatba hozta. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen három czím közt az átruházási jogot a minister urnak megadni. (Helyeslés.) Széll Ákos jegyző: B. Ambrózy Béla! B. Ambrózy Béla: Bátor vagyok ezen