Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-51
160 51. országos ülés 1892. május 13-án, pénteken. ezímnél felszólalni, kérve a t. ház becses figyelmét különösen a méhészeti tételre, a melyre vonatkozólag constatálni kívánom azon nagy haladást, melyet a méhészet nálunk különösen az utolsó években tett, mert míg 20 évvel azelőtt a külföld még nem is ismerte mézünk minőségét és e tekintetben a kivitel pangott, addig ma már, különösen az újabb rendszerek behozatala óta, mézünk jó hírben áll. Eddig, t. ház, csak kétháromszáz ezer forintért exportáltunk külföldre mézet, most hét-nyolezszáz ezer, tehát közel egy millió forintért szállítunk mézet a külföldre. Ezt az eredményt egyesek jóakaratának, de különösen az állami subventionak köszönhetjük, a mely habár esekély 5500 forintot tesz is, mégis sokban hozzájárult ahhoz, hogy a méhészet terén ezen vívmányt elértük. A szakoktatás és a vándortanítók intézménye is nagyban emelte méhészetünket, mert szakértelem és elméleti tudomány nélkül gyakorlati eredmény egyáltalában nem képzelhető. Egy költő azt mondja: (Balljuh! Halljuk!) »A méh a szegények legelő marhája.« Ez tény. Bárhova tekintsünk is, az Óceánon innen, vagy túl, mindenütt azt fogjuk látni, hogy a legszegényebb sorsú emberek foglalkoznak a méhészettel. így van ez nálunk is. Ha körültekintünk Magyarországon és keressük, hogy kik foglalkoznak a méhészettel: tapasztalni fogjuk, hogy a tanítók — hazánk e legrosszabbrtl díjazott szolgái — a földmívesek, szóval a legszegényebb módú emberek íízik ezt. (Igaz! Úgy van!) Ezek érdekében szólalok fel, a mikor kérem a t. házat, hogy kegyeskedjék a méhészet érdekében is figyelemmel lenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Végííl fogadja a t. minister úr amaz érdeklődésért, a melyet a méhészet iránt tanúsított, a magyarországi méhészek nevében legmelegebb köszönetemet. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen kérem a minister urat, hogy a jövő évi budget ben a méhészet keretét kibővíteni méltóztassék. A tételt különben elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Széll Ákos jegyző: Dégen Gusztáv! Dégen Gusztáv: T. ház! A gazdasági tanintézetek ezíraéhez akarok szólani és úgy hiszem, hogy miután a t. képviselőház a tanügyet mindig a legmelegebben szokta felkarolni, az általam mondandók irányában is fog érdeklődni. (Halljuk ! Halljuk !) A költségvetésben a gazdasági tanintézetek czéljaira 420.672 frt van felvéve. Ha szorosan veszszük a tételt, levonván azokat a kiadásokat, a melyek nem tisztán tanügyiek, e czélra 339.000 frtmarad. A gazdasági szakoktatás kérdében, miután osztozom Vojnits t. képviselőtársam azon nézetében, hogy ezen költségvetés tárgyalásanál ne hozzunk határozatot olyan irányban, hogy a földmívelési minister tárczája keretén túl még valamit követeljünk a háztól, (Helyeslés.) én is a költségvetés keretén belül óhajtok egy pár észrevételt tenni. {Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a t. minister úr figyelmébe kívánom ajánlani azt, hogy Ausztriában, tehát legközelebbi szomszédságunkban, a gazdasági szakoktatás kiadásai minő összegeket absorbeálnak? Itt a szakministerium a gazdasági szakoktatásra 380.000 forintot; a közoktatási ministerium gazdasági szakintézetekre 125.000 frtot; a tartományok 410.000 frtot, a magánosok pedig körülbelül 55.000 frtot fordítnak. Ebből tehát látszik az, hogy Ausztriában az elméleti szakoktatásra 971.000 frtot költenek. Ezenfelül, a gazdasági tanintézeteken kívül, a műegyetemeken is vannak gazdasági tanszékek és azokkal kapcsolatban kísérleti telepek, laboratóriumok. Ezek mellett még 42 tanítóképezde terjeszti a gazdasági ismereteket, a hol egyszersmind mintatelepek is vannak. Van 568 továbbképző intézet is, a hol 750 tanító 14000 tanulót tanít. Poroszország a gazdasági tanügyre 1,367.000, Bajorország 456.900 márkát költ. De a kis Bajorországban nemcsak a kormány költekezik e czélra, hanem az egyes községek és kerületek is költenek 327.000 márkát. Bajorországban a gazdasági tanintézetek is nagyban terjesztik a gazdasági ismereteket. Az 1888-iki gazdasági kimutatás szerint az ottani gazdasági egyesületeknek 56.000 tagja volt. A gazdasági egyletek mellett 1053 állattenyésztési, kertészeti és több efféle egylet működik, melyeknek 77.000 tagjuk van. Ez adatok arra buzdíthatnak minket, hogy e példákat kövessük. Francziaország csak az állatorvosi iskolákra 5,859.985 francot költ, a gazdasági szakoktatásra és kísérleti telepekre 1,615.000 frankot, összesen tehát mintegy 7,600.000 francot. Ezzel szemben Magyarországban csak tizennégy intézet oktatja a gazdaságot, melyek igaz, hogy mindannyian megfelelnek az ország várakozásának. Midőn tehát e számadatokat itt röviden előterjesztem, kérem a t. minister urat, méltóztassék ezeket consideratio tárgyává tenni. Nem kívánom a költségvetést legkevésbbé is alterálni, de mégis szabad legyen egy pár eszmét a gazdasági szakoktatás módosítására előadni. (Halljuk! Halljuk!) A magyar gazdák szeretnek tanulni, de nem annyira elméletileg, mint inkább gyakorlatilag. E szempontból tehát czélszerü volna kevés költséggel, de jó kezeléssel a gazdasági ismereteket népies módon terjeszteni, tehát gazdasági népies iskolákat állítani az egyes községekben, a hol ezeknek az iskoláknak felállítására és fenmaradhatására nézve meg vannak a localis yiszonyokban a természetes feltételek. Ezen népies szakiskolák
