Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-49

138 49. orsaásos ttlés 1892. május 9-én, hétfőn. azon községeknek érdekében történnék leginkább, mert ezek a községek volnának azok, a melyek ebből a legnagyobb kasmot búznák. De nem akarok a kérdésnek ezzel az oldalával tovább foglalkozni; mert ez alkalommal nincs más ezélom, mint kimutatni azt, bogy a magas Tátrában sem hygienicus, sem közgazdasági szempontból új nyaraló-telepek felállítása nem smkséges. Annál kevésbbé lehetne azt indokolni, hogy maga az állam vegye kezébe ezt az ügyet és csináljon concurrentíát a már ott fennálló társaságoknak. A t. minister úr azt méltóztatott mondani, hogy ezen új nyaraló-telepet oly módon szándékozik felállítani, hogy e tekintetben ne csináljon concurrentíát. Ezt a nyilatkozatot köszönettel veszem tudomásul, de őszintén megvallom, hogy unnak értelmét felfogni képes'nem vagyok. Mert a dolog természetében fekszik, hogy egy új vállalat létesítése bizonyos mértékben mindig a többiek rovására történik. Szeretném tudni, mi indokolja az állam részéről, hogy mint közvetítő lépjen fel és szerepeljen, esetleg áldozatokat hozzon ott, a hol az által a culturának semmiféle szolgálatot nem teljesít. A fenyegető coucurrentia már is mutatja kellemetlen hatását, mert a mint értesülve vagyok a, tátra-füredi tulajdonosok elhatározták, hogy egyelőre várakozó álláspontra helyezkednek és tartózkodnak minden további befektetéstől. Én fel tudom fogni ezen vállalatok helyzetét, mert nem egy közönséges vállalatról van szó, hanem olyan vállalatról, a melynek létesítéséért és sikeréért maga az állam vállal felelősséget, a melylyel a magánvállalatnak nehéz kiállani a versenyt. Mert minden magánvállalat nyereségre dolgozik, de az állam nem néz nyereségre, megelégszik, ha rá nem fizet, de ha a köríílmények úgy alakúinak, hogy esetleg ráfizet, az állam abba sem bukik bele. Érvelésemnek sarkpontját az képezi, hogy ha annyira szükséges, annyira jövedelmező egy új nyaraló-telep létesítése, kérdem, miért nem léte siti azt egy magántársaság, vagy miért nem létesítette korábban az előbbi tulajdonos, a mi ellen senkinek kifogása nem lehetne ; de hogy miért kelljen az államnak létesíteni és miért kelljen az államnak a magántársulatokkal szemben eoneurrentiát csinálni, midőn nem elhagyatott árvákról, vagy szegény emberekről van szó, mely esetben én is szívesen megszavaznám a szükséges költséget, hanem előkelő és gazdag emberekről: azt megérteni, felfogni képes nem vagyok. A t. minister urat arra vagyok bátor fölkérni, méltóztassék ezen kérdést még egyszer minden oldalról megfontolni; méltóztassék a magas Tátra viszonyait alaposan tanulmányozni és én hiszem, hogy a t. minister úr maga is arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a magas Tátrában ez idő szerint, egy új nyaraló-telep felállítása nem képez oly szükséget, a melynek érdekében az állam actioját kellene igénybe venni. Ezeket voltam bátor egészen nyíltan előadni. A tételt megszavazom. (Helyeslés a jobboldalon.) Lázár Árpád jegyző: Molnár Józsiás! ! Molnár Józsiás: T. ház ! Miután már az általános tárgyalás alkalmával bátor voltam szerény nézeteimet az állami erdőkezelésre vonatkozólag kifejteni, ez alkalommal egyáltalában nem tartottam volna szükségesnek a t. ház nagybecsű figyelmét igénybe venni, ha nem lennék arról meggyőződve, hogy úgy a napisajtó, mint a gyorsírói feljegyzések olyképen adták vissza szavaimat, hogy egy-két állításom félre lett értve. (Halljuk.

1 Halljuk!) T. ház! Én az állami erdőségeket olyan kincses bányának tartom, a melyből okos és jó kezelés mellett gazdasági szükségleteinket úgy a jelenben, mint a jövőben bizonyos éveken keresztül, legalább részben fedezni lehetne. Az állami erdőkezelésre vonatkozólag a múlt alkalommal—a mikor t. i. azt voltam bátor fölemlíteni, hogy a rengeteg erdőkezelési kiadásokkal a jövedelem egyáltalában nem áll arányban — azt mondottam és mondom ma is, hogy az a két millió és egynéhány ezer forintnyi jövedelem csak akkor volna kielégítő, ha pl. az erdőkezelőság az erdőterületeket valamely uradalomtól bérbevette volna és haszonbért is fizetne. Tekintettel arra, hogy most országszerte a fának oly nagy az ára: ez idő szerint, mint magán értesülésekből tudom, jóval kisebb vállalatok is hasonló eredményt értek el. Ezt mondtam, de ezt a napi sajtó és a gyorsiroda is úgy tüntette fel, mintha én azt mondtam volna, hogy nagyobb eredményt érnénk el a mostaninál akkor, ha az erdőket haszonbérbe adnók. Ily jámbor állítás tőlem, azt hiszem, még sem telhetnék ki, mert én jói tudom, hogy ilyen úton a jövő nemzedéket megfosztanók a fától. De ha már ez állítást nekem tulajdonították, legyen szabad ez oldalról is a kérdést megvilágítanom. Ha az állam az erdőket jelenleg bérbeadná, sokkal nagyobb összeget venne be haszonbérül, mint a mennyit bevesz ma. Sőt ha az összes állami erdőket letarolnák és aztán azt a 2,500.000 hold erdőt bérbeadnák: holdjáért 1 frt 50 kr. ' haszonbért számítva, legalább 3,450.000 forintot vennénk be. De hisz az állami erdők ma sokkal többet érnek, mint a mennyit letárolás után érnének. Ép azért keresni kell mi az oka annak, hogy ma, midőn erdőink meg-