Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-49

49. országos ülés 1892. május 9-őn, hétfőn. 139 lehetős szépen vannak ellátva fával, még sem hajtanak annyit, mint a mennyit letarolt álla­potban hajtanának. Én tehát most is, mint a múltkor is tet­tem, azt ajánlom a t minister úrnak, hogy a vállalkozókat kerülje. Minthogy az állami erdő­ségeknek már van házi kezelőségük, a leg­veszélyesebb dolog a házi kezelést is folytatni és a mellett a vállalkozókkal is szövetkezni. Ha nem volna már házilag berendezett kezelé­sünk, nem mondanám; de minthogy már van, azt ajánlom a minister úrnak, hogy a házi keze­lést fejleszsze ki annyira, hogy az állami erdők területén egyetlen egy szál fát se lehessen el­adni vállalkozóknak és hogy az állam a maga szükségletét tisztán rz állami kezelőségektől fedezhesse. Ha ily módon lesz ez rendezve, meg vagyok róla győződve, hogy az állami erdŐ­kezelőség a jelenleginél több millióval nagyobb eredményt fog elérni. De ha ezen feltevésemben csalódnám is, mégis egész tisztelettel vagyok bátor kérni erre ; a minister urat, mert ezen esetben kétségen kívül igen sok állást kereső fiatal embernek adhatna kenyeret. De ezen kivül tekintettel még arra is, hogy nemzetünk minden kereskedelmi foglalkozástól, mintha önkénytelenül idegenked nék, ezen eljárás által a t. földmívelési minister úr alkalmat nyújtana arra is, hogy nemzetünk fiai ezen — hogy úgy mondjam — hivatalos úton az üzérkedésekkel megbarátkoznának és azt hiszem, ebből a nemzetnek nagy haszna lenne. A t. minister úr elődje Erdélyben egy iskolát állított fel, melyért ha egyéb érdemei nem volnának is, áldás illeti emlékét. Én azt hiszem, ha a minister úr megkísérelné ennek a kérdésnek tanulmányozását és egy lépést tenne előre ezen a téren, azaz, ha megalkotja a gyakorlati iskolát, az erdészet terén ő is hasonló babérokat fog tíízni homlokára. Ezt akartam előadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát be­zárom. A földmívelési minister úr kíván szólani. Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen sza­bad a hallottakra röviden reflectálnom. [Hall­juk! Halljuk!) Papp Samu t. képviselő úr fel­szólalása bizonyítéka annak, hogy mindenkinek eleget tenni a legjobb intentio mellett sem lehet és midőn azon nehéz feladatot tűzte maga elé, hogy azon községek monopolistícus törek­véseit igazolja és támogassa . . . Madarász József: Mindenkinek maga felé hajlik a keze! (Derültség.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: . . . megbocsásson, de ebben kényte­len vagyok vele szembeszállani. (Halljuk! Halljuk!) Azon községek, melyek ama kies vidék tulajdonosai, mondhatni, a vidékből, a levegőből monopóliumot csinálnak (Úgy van! a szélsőbalon.) s ha Molnár Józsiás t. képviselő úrtól hallottuk azt, hogy átlag milyen keveset jövedelmeznek a sokkal jobban kezelt állam erdők, csak meg­döbbenéssel láthatjuk azt, hogy ama községek azokat az erdészetileg igazán nem jól kezelt erdőket mint climaticus pontokat oly drágán akarják értékesíteni és hogy az ottani érdekel­tek ezt nemcsak, hogy helyeslik, hanem a mono­póliumot jövőre is feun akarnák tartani. (Úgy van! bal felől.) Madarász József: Ez ellen tenni kell! Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: Kell egy más dolog ellen is tenni és ez az, hogy oly vidékeken, a hol sem nagyobb uradalmak nincsenek, a melyek az észszerű erdő­kezelésben útmutatással szolgálnának, sem pelig ; ezt az állam nem teszi, czélszeríí, hogy az állam kopár terűleteket vásárolva, azokat befásítsa és az észszerű erdőkezelésnek mintegy példáját adja. (Általános helyeslés.) Erre nézve több oldal­ról egyenes felszólítást kaptam az ország észak­nyugati részéből. Az állam tehát vásárolt is a Tátrában egy nem túlságos nagy, részben kopár terűletet, melynek egyik czélja az, hogy ott a czélszerű erdőkezelésnck példáját nyújtsa. (Ál a­lános helyeslés.) Ezzel összeköthető egy más czél, t. i. az, hogy ott egyes alkalmas pontok megfelelő árért, azaz, hogy az állam ne veszítsen vele, a magá­nosoknak üdülő helyek létesítésére eladassanak. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az állam evvel concurrentiát azoü fejlődésre hívatott telepek­kel szemben nem gyakorol. (Egy hang a szélső­balról: Az sem baj, ha gyakorol!) Valóban azt gondolom én is. Nem arról van szó, hogy az állam nagy befektetésekkel fürdőtelepeket létesítsen, mert mint méltóztattak látni, költségvetésemben erre tétel egyáltalában nem fordul elő; hanem arról van szó, hogy egyeseknek ily területek kisebb parcellákban eladassanak (Helyeslés.) s azt hi­szem, ezzel a határt túl nem léptem. (Élénk helyeslés.) Molnár Józsiás képviselő úr okoskodására megjegyzem azt, hogy ha a 2,600.000 holdnyi állami erdőterületből egyes részeket kiszakítunk, igaza lehet, hogy ezt nemcsak 1 forint 50 kraj­ezárért, hanem drágábban is lehetne bérbeadni; hanem ha az egészet veszi, azt fogja látni, hogy azon átlagos jövedelem, a melyet ma felmutat­hatunk, nem túlságosan kicsiny, a mennyiben e területnek nagy része távoli fekvé-ű és a segregatio alkalmával a közelebb és kedvezőbb 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom