Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-49

49. országos ülés 1892, május 9-én, hétfőn. j g-j erdők. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 2. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 1. czím. Pap Samu: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A földmívelési tárcza költségvetésének ezen tételénél bátor vagyok néhány perczre igénybe vermi a t. ház türelmét, mert szükségesnek tar­tom, hogy a magam részéről Í3 fűzzek néhány megjegyzést azon kérdéshez, melyet Münnich Aurél t barátom e házban felvetett s a melyre az igent, földmí\ elésügyi minister úr is csütörtöki nagyszabású és felséges beszédében röviden reíleetált, (Halljuk! Halljuk!) t. i. ä minister úr által létesített és még létesíteni szándékolt nyaraló-telepek kérdéséhez. Készséggel elisme­rem, hogy az igen t. minister urat a legjobb szándék vezérelte akkor, midőn az állami erdők területein ilyen nyaraló-telepek létesítését kez­deményezte. Nem lehet kifogásolni ezen törek­vés hasznosságát és czélszertíségét mindaddig, a míg az igen t. minister úr az állami erdők oly területeire vonatkozik, melyeknél már létező magánvállalatokkal szemben coneurrentiáról szó sem lehet. Ujabb időben azonban az a hír merült fel, hogy az igen t. földmívelési minister úr a magas Tátrában is szándékozik hasonló nyaraló-telepet felállítani és mivel az államnak a magas Tátrában birtoka nem volt, értesülésem szerint egy ottani birtokosnak meglehetősen nagy kiterjedésű birtokát erre a czélra meg­vásárolta. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy az igen t. föld­mívelésügyi minister úrral, a kinek működését és tevékenységét más téren, ennél sokkal foa­tosabb kérdésekben a legnagyobb készséggel támogatni hajlandó vagyok, mert meg vagyok győződve azok czélszerűségéről és helyességéről, ebien az egy, nagyon is alárendelt és helyi érdekű kérdésben egyet nem érthetek. Bátor leszek ezen ellenkező véleménynek, álláspontom­nak egész őszinteséggel és nyíltsággal kifejezést adni. (Halljuk! Halljuk!) Hazánk hegyvidékei közt a magas Tátra úgy fekvésénél — az ország északi szélén, közel a nagy Németországhoz, melylyel kitűnő vasúti összeköttetése van — mint a hely természeti szépségénél fogva is kétségtelenül első sorban van hivatva, hogy a par exeellence climaticus gyógyhelyek és nyaraló telepek között s általá­ban a touristaforgalmat illetőleg a fejlődés azon fokára emelkedjék, melyen a hely nagyszerűsé­géhez méltólag nemcsak a hazai, hanem a kül­földi közönségre is képes legyen vonzerőt gyakorolni. Ezen állítás igazságától — mentea minden előítélettől hazánk más hegyvidékeivel szemben — én részemről annyira át vagyok hatva, hogy én volnék az első, a ki ha a magas Tátra állami tulajdont képezne, az állam­tól megkövetelné, hogy ott egy minden tekin­KÉPVH. NAPLÓ 1892—97 III. KÖTET. tétben elsőrangú, európai színvonalon álló fürdőt és nyaraló telepet létesítsen, mert az állam az által nemcsak a gyógyulni és üdülni akaró, nemcsak a szórakozni vágyó közönség érdekét mozdítaná elő, hanem azon vidék lakosságának anyagi gyarapodását is elősegítené. De a dolog egészen másképen áll. A magas Tátra nem ké­pezi az állam tulajdonát,, továbbá az nem egy parlagon heverő, kiaknázatlan természeti kincs, a melyet az emberiség és a eültura számára cs k ezután kellene megnyitni, mert a magas Tátrában a fürdő- és nyaraló4elepeknek mond­hatni egész légiója áll fenn tényleg évek óta. Ezek nincsenek ugyan még a fejlődésnek azon a fokán, hogy az Összehasonlítást és a versenyt a külföldi nagyszabású, nemzetközi jelleggel bíró világfürdőkkel akár a kényelem, akár a berendezés tekintetében kiállhatnák; de azt határozottan állíthatom —- és abban igazat nekem adna mindenki, a ki a magas Tátrában az utolsó években megfordult — hogy bár nehéz viszo­nyokkal küzdenek, mégis évről-évre örvendete­sen fejlődnek. A magas Tátrában fennálló fürdő- és nyaraló­telepek közt mindenesetre első helyen áll a há­rom Tátra-Füred. A három Tátra-Füred, mint külön vállalatok, már eddig is tekintélyes tökét képviselnek, a közelfekvő falvak lakosságának nyáron át tisztességes keresetet biztosítanak, az erdőtulajdonos községeknek nagy bérösszeget fizetnek, mindeneseire olyan bérösszeget, a mely tetemesen felülhaladja azon erdőterületek egész értékét, a melyeken ezen fürdők állanak. Merültek fel ugyan panaszok az iránt, hogy Tátra-Füred környékén a kedvezőtlen birtok­viszonyok megnehezítik, vagy megakadályozzák azt, hogy ott egyesek akár szórakozás, akár üzlet szempontjából letelepedhessenek, mert tudni kell, hogy ezen erdőterületek, a melyeken a tatra füredi fürdők állanak, három község tulaj­donát képezik, a melyek mindeddig nem látván be és nem ismervén fel a s íját jól felfogott érdeküket, nem voltak reábírhatók arra, hogy r erdőterületüknek legalább egy részét örökáron eladják; igaz, hogy ez a nehézség fennáll, de ezen is segítve van azzal, hogy azou községek örökbérszerződések útján átengednek területeket nyaralók építésére. Tehát nem áll az, hogy a ki ott letelepedni akar, annak ezt a szándékát az ottani birtokviszonyok megakadályozzák. De lehet ezen az akadályon még másképen is segíteni, oly formán t. i., hogy ha egy nagyobb tőkével rendelkező és minden tekintetben meg­bízható egyénekből álló társaságnak megadatnék a kisajátítási jog. Ennek a kisajátítási jognak megadása igaz, hogy az illető községekre nézve első perczben az erőszak bizonyos jellegét viselné magán; de tulajdonképen ez maguknak 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom