Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

* g 44. országos ülés 1892. Tagadhatatlan, hogy az oly alapokra fektetett gazdasági életre, melyet hazánkban látunk, a melynek az őstermelés még hosszú időkön át a leglényegesebb elemét fogja képezni: csakis azon tényezők fejlődése fog üdvös hatást gyakorolni, melyek a hazai mezőgazdaságnak szolgálatában állanak és csak ennek fejlődése útján juthatnak életerőhöz. (Úgy van! jobb felöl.) Midőn azt halljuk, hogy mezőgazdasági életünk egyoldalúsága következtében hazánk iparilag szegény s liogy e téren még annyi a tenni való : nem zárkózhatom el annak kijelentése elől, hogy közgazdaságunk épen a mezőgazdaság fejletlensége következtében egyoldalú és ezzel szemben a minden áron való iparfejlesztés egészségtelen irányba tereltetnék akkor, ha annak létalapját nem a mezőgazdaság képezné. Évek óta hangoztatják az országban jelszóként ismeretessé vált azt az óhajt, hogy az ipart minden áron meg kell teremteni. Hogy egy ország közgazdasági fejlődésére az ipar fejlesztése mennyire üdvös hatással van: ezt vitatnunk teljesen fölösleges. Azok azonban, a kikazipari alkotások terén tapasztalatokkal birnak s a kik hazánk viszonyait az ország különböző vidékeinek természete szerint ismerik: teljesen igazat fognak nekem adni abban, hogy az iparnak minden áron való fejlesztése nemcsak üdvös, hanem egyszersmind káros következményeket is vonhat maga után. (Úgy van! jobb felől.) Itt van például a szepességi szövőipar kérdése, mely itt szóba hozatott! Hiszen ennek hanyatlását épen a mezőgazdasági cultura elmaradottsága okozta, nem lévén képes e vidék a megkívántató lent termelni. (Úgy van! Úgy van!) Nem akarok, t. ház, ez alkalommal iparpolitikai kérdésekkel és azoknak részleteivel foglalkozni, hanem csak azt jegyzem meg, hogy Magyarországon első sorban csakis amaz iparágak meghonosítását tartom jogosultnak, a melyeknek életfeltételei a hazai mezőgazdaságban rejlenek, mert a hazai mezőgazdaságnak kell ama háttérnek lennie, a mely az országban indikált iparágat védheti, fejlesztheti és táplálhatja. (Élénk helyeslés. Éljenzés.) A minden áron való iparteremtést tehát veszedelmes jelszónak tartom és ildomtalanságot követnék el, ha azon tevékenységgel szemben, melyet hazánk kormánya az ipar fejlesztése, a kereskedelmi érdek előmozdítása és a helyes közgazdasági politika érvényesítése czéljából közgazdaságunk érdekében az egyes kormányzati ágakban kifejt, dicséretekkel halmoznám el az egyes kormányférfiakat, mert az általuk e téren kifejtett nagyfokú tevékenység ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy úgy általában, mint pedig az ország felvidékének érdekében, minden lehető megtörténik, a csak némi inííjns 8-án, kedden. jogosultsággal is bíró iparágak meghonosítása és istápolására. Mert közgazdasági szempontból veszedelmesnek, sőt megengedhetetlennek tartom, hogy csak azért létesíttessenek a felvidéken ipari alkotások, hogy a népnek foglalkozást adjanak, mert ha az ily gyáraknak jogosultságuk különben nincsen — úgy azoknak megalkotása csak nagyobb társadalmi bajoknak lehet majdan kútforrása. Itt, t. ház, előtérbe tolul az a kérdés, hogy miképen vagyunk azzal az állítással hogy hazánk felvidékének népe megélni képtelen, mert annak mezőgazdasági munkája nem hozza meg a megélhetés legszükségesebb eszközeit sem, hogy a kényszerűség hazánk felvidéki polgárait a kivándorlásra készteti. Midőn ezt így általánosságban felhozzák s a kivándorlással, mint rémmel, azt kötik össze. hogy hazánk közgazdasági nyomora a kivándorlásban nyer leginkább kifejezést: kötelességem a t. ház előtt a kivándorlás kérdését saját egyéni tapasztalataimmal kissé megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) A kik figyelemmel kisérik az ország egyes vidékeit; a kik a kivándorlásnak, mely körülbelül másfél évtized előtt hozatott először szóba a"képviselőházban, egyes phasisait, melyek 'európai jelleget öltöttek, nyomról nyomra észlelték; a kik figyelemmel kisérték a kivándorlási utat, a melyen az állampolgárok Európából Amerikába jutnak: tudják igen jól, hogy ez épen európai jellegénél fogva nem egyes vidékek vagy országok elszegényedett gazdasági állapotának kifolyása, hanem egy rendszeresen űzött — ha szabad magamat ekkép kifejeznem — fehér rabszolgakereskedés, melynek az általánosan felhozott indokoknál fogva mélyebben gyökerező okai vannak. Nem mulaszthatom el, t. ház, hogy amerikai utam alkalmával e tekintetben szerzett tapasztalataimat fel ne említsem. Midőn anew-yorki kivándorlási telep központján a »Castle-G-arden«-ban honosaim és polgártársaim egy részét megpillantottam és viszonyaik felől magamat tájékoztam: felháborodással láttam azt az üzérkedést, melyet nemcsak polgártársaimmal, de általában akivándorlottakkal szemben gyakorolnak. Mélyebben kutatván e kérdést, azt tapasztaltam s erre a meggyőződésre jutottak azok a barátaim is, kik Amerikában jártak, hogy egy egész Európára kiterjedő oly ügynöki hálózat van meghonosnlva, mely rendszeres kereskedést tíz Európa muükahiányban szenvedő területeinek lakóival, a munkást nélkülöző, vagy csak csekélyebb népességű amerikai gazdaság érdekében. Ez ügynöki irodák részéről, a melyeknek központja Amerika, számítások tétettek arra