Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-48
18. orsiágos Illés 189f,taáji»í i-éri s sJs©iKb*töfi. 128 Elnök: T. ház! kíván-e még valaki szólani ? Lits Gyula képviselő úr szavainak félremagyarázott értelmét kívánja helyreigazítani. Lits Gyula: T. képviselőház! Előbbi felszólalásomban fölemlítettem a tejfelügyeíői intézményt és a tejfelügyelő működését. E felszólalásom AmonEdét. képviselőtársamat arra indította, hogy a tejfelügyelő úr személyének védelmére[keljen és olybá tüntette fel felszólalásomat, mintha személyében támadtam volna őt meg. Bocsánatot kérek, t. ház, nekem általában nem természetem valakit személyesen megtámadni a parlamentben, annál kevésbbé a parlamenten kivfíl álló egyéniséget, a kinek nincs módja és alkalma ez irányban védekezni. Ily természetű támadás tehát nekem szándékomban nem volt, mert én a tejgazdasági felügyelő urat nem is ismerem s én csakis a tejfelügyelői intézményről és annak működéséről beszéltem, annyit jegyezvén meg, hogy az ő működésével a tejgazdaság terén sehol sem találkoztam. Ennélfogva Átnon Ede képviselő úrnak védelme felfogásom szerint legalább is felesleges volt. (Helyeslés a bal- és s#élső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki felszólalni? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat és Papp Elek képviselő urat, mint a határozati javaslatok benyuj'tóját. Dániel Ernő előadd: T. ház! (Halljuk / Halljuk!) Az a hosszú vita, melynek e tárcza tárgyalása alkalmával tanúi voltunk, valóban igen érdekes volt, de nekem, mint a pénzügyi bizottság előadójának alig nyújtott okot arra, hogy szólási jogommal éljek, mert magát az előirányzott tételt senki sem támadta meg; azok az érdekes eszmék pedig, a melyeket e vitában hangoztattak, sokkal nagyobb fontosságúak, semhogy azokat így incidentaliter, a központi igazgatás és személyi járandóságok költségeinek tárgyalása alkalmával el lehetne intézni. Ha ennek daczára mégis felszólalok, ez csak azért történik, mert előadói kötelességnek tartom reflectálni azon határozati javaslatokra, melyeket Papp Elek t. képviselőtársam benyújtott. Az egyik arra vonatkozik, hogy a földmívelési és pénzügy ministerek utasíttassanak, hogy kellő mennyiségű marhasó előállítására az illető lépéseket megtegyék és a mennyiben ez nem sikerülne, intézkedjenek oly módon, hogy a marhát nevelő gazdák között az egész országban egyenlő áron közönséges konyhasót árúsíttassanak el. (Halljuk! Halljuk !) A mi a marhasó előállítását illeti, t. ház, e tekintetben tapasztalatokkal birunk már az országban s e tapasztalat szomorú eredményeket tüntet fel. Feltünteti azt, hogy mindazon kísérletek, melyek erre czéloztak, nem vezettek eredményre. A mi pedig e határozati javaslat másik részét illeti, hogy t. i. a konyhasó olcsón és pedig az egész országban egyenlő áron árusíttassék, e tekintetben bátor vagyok rámutatni arra, hogy egy ilyen intézkedés nagyon mélyen érintené azon jövedelmeket, melyek a sójövedékből származnak s miután a sójövedék a pénzügy ministerium tárczájának egyik kiválóan fontos részét képezi, úgy gondolom, hogy e kérdés eldöntése legczélszerííbben akkor eszközölhető, a mikor a pénzügyminister tárczája lesz napirenden. (Helyeslés jobb felől.) Ezen szempontoknál fogva kérem a t. házat, hogy Papp Elek t. képviselő úrnak ezen határozati javaslatát elfogadni ne méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De nem ajánlhatom, t. ház, a másik határozati javaslat elfogadását sem, a mely oda czéloz, hogy a minister úr tegyen intézkedéseket a tekintetben, hogy a termények tekintetében dívó tőzsdei különbözeti játékok törvényhozásilag megszüntessenek. (Halljuk! Halljuk !) Ez igen fontos kérdés, t. ház. Bár a magam részéről elismerem, hogy vannak bizonyos kereskedelmi üzletek, a melyek az u. n. határidőüzlet elnevezés alatt fordulnak elő s a melyek bizonyos időkben a gabonaárak nyomására vezetnek ; de másrészről az sem tagadható, hogy épen ezen üzletek más alkalmakkor, a mikor a viszonyok erre kedvezőbbek, épen az árak emelkedésére hatnak jótékony befolyással. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen üzletek megszorítása, vagy pláne megszüntetése a legnagyobb veszedelemmel járna, mert ezt épen a producens közönségre nézve igen kétélű fegyvernek tartanám. Minden producensnek érdekében áll, hogy terményeire nézve igen élénk kereskedés fejlődjék, mert minél élénkebb ez a kereskedés, annál nagyobb ára van a terményeknek; míg viszont, ha a kereskedést megszólítjuk, ez okvetlenül az árakban is hanyatlást fog előidézni. Ha tehát gazdaközönségünknek az áll érdekében, hogy nagy ára legyen gabonájának, okvetlenül el kell fogadnia mindazt, a mi a gabnakereskedés előmozdítására van hivatva. Ilyen üzleti kötések, melyek a gabna kereskedést előmozdítják, az úgynevezett határidő-üzleti kötések. Hiszen e tekintetben már számos más államban is megindult bizonyos mozgalom, hogy a határidő-üzletet bizonyos mértékben megszorítsák, vagy megszüntessék ; de ott is arról kellett meggyőződniök, hogy minden olyan intézkedés, mely ezen határidő-üzlet megszorítására vagy megszüntetésére irányúit a legérzékenyebben épen a gazdaközönséget érintené. Ezekből a szempontokból kérem a t. házat, hogy ezt a határozati javaslatot se méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Minthogy pedig as előirányzott tétel egy 16*
