Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-48
48. országos ülés 1892. r n gát, hogy: hozzunk gazdaságunkba helyes arányokat és azt is fel fogja mindenki, hogy az extensiv gazdálkodásról át kell térnünk az intensivre és gazdálkodásunkat az újabb vívmányok szerint teljesen át kell alakítanunk. De arra nézve nem ad senki felvilágosítást, hogy az átalakítás foganatosítására szükséges anyagi esz- j közöket hol találhatjuk meg. Tán a földhitelintézet vagy egyéb jelzálogi hitelek útján? Fájdalom, a hitel e nemét úgy a közép, mint a kisbirtokosság igénybe vette már, sőt tán ki is merítette. Mire volna itt szükség? Rövidebb vagy hosszabb lejáratú, a bizalmon alapuló személyi hitelre. A mint megadatik az az iparnak és a kereskedelemnek, épen úgy meg kellene adni azt a földbirtoknak is, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon,) hogy ne kelljen kölcsönért a pénzintézetekhez fordulnia, különösen a vidéki intézetekhez, melyek legnagyobb része — tisztelet a kevés kivételnek — az uzsoránaki bizonyos nemét íízi épen a gazdaközönségge szemben; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hanem találja meg a közép- és kisbirt okos osztály az ő számára alkotott bankot, a hol a személyi hitel alapján kölcsönre tehet szert, melyet terménye betakarítása után kényelmesen visszafizet. (Helyeslés a bah és szélső baloldalon.) Ez volna az, a mire a t. minister úr figyelmét különösen felhívom, ha a gazdaközönség érdekein segíteni akar. Áttérek most arra, a mit a minister úr csütörtöki beszédében mintegy hozsannával említett fel, hogy a legutóbbi állatvásár alkalmából mily szép eredményekkel találkozott és hogy egy magyar bika e vásáron ezer forintért kelt el. Hát ezt én is igen szép dolognak tartom, de megvallom, hogy ezen én nem tudok úgy örülni, mint a t. minister úr és bennem ez egészen más meggyőződést kelt, mint a t. minister úrban. Azt a meggyőződést, hogy épen az ilyen egyedek száma igen kevés Magyarországon és ép azért kell oly óriási összeget adni érte, mert máskép nem lehet megszerezni. (Úgy van! bal felöl.) Megengedem, hogy azoknak, a kiknek vannak ily tenyészállataik, jó üzleteket fognak csinálni, de általános nemzetgazdasági szempontból ezt én valami nagy vívmánynak nem tekintem. (Helyeslés bal felöl.) Különösen a magyar szarvasmarka-tenyészés tekintetében van a magyar gazd:iközönségnek több év óta hangoztatott jogos panasza és pedig főképen az erdélyi szarvasmarha-tenyésztés tekintetében. Tapasztaljuk, hogy az erdélyi szarvasmarha évek óta fogy, úgy mennyiség, mint minőség tekintetében és hogy a gazda csak nagy drágán tudja ott szükségletét beszerezni azért, mert a szeszgyárak és hizlalók ájus 7-én, szombaton. \\t) minket megelőznek és a 4—5 éves szarvasmarhákat, a melyek pedig első sorban épen a gazdaságban lennének alkalmazandók, összeszedik hizlalási czélokra, mert így jobban és könnyebben lehet értékesíteni, a gazdaközönséget pedig elütik attól, hogy megszerezze magának a legjobb anyagot, mert a szeszgyárak és hizlalók már elvitték azokat. Ez is oly kérdés, t. ház, a melylyel a t. minister úrnak foglalkoznia kellene, mert az állapotok a mezőgazdaság érdekeivel teljes ellentétben állanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a nyugati fajú marhatenyésztést illeti, ott sem teljesítette a kormány azt, a mit meg kellett volna tennie, különösen mióta látjuk, hogy a nyugati fajú marha tenyésztése és annak kihasználása, mondhatom, csinos és elismerésre méltó lendületet kezdett venni és különösen mióta tejgazdaságok legnagyobb részt a főváros környékén kezdenek életre ébredni. Honnan veszi a gazdaközönség ezen nyugati fajú marhákat? Magyarországon csak egy ily hely van s ez Bonyhád vidéke, de sajnosán látjuk, hogy a Bonyhád vidéki faj marha kezd fogyni, ha nem is egészen kiveszni; úgy, hogy már csalni kezdenek vele, a mennyiben odaszállítanak faj marhákat és Bonyhád vidéki fajmarha czímén hozzák azokat forgalomba. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Maga Tolna vármegye és gazdaközönsége elismerésre méltó buzgóságot fejt ki a faj fentartäsa érdekében és épen a háznak egyik t. tagja Perczel Dezső t. képviselőtársam az, a kinek e téren szerzett érdemeit elvitatni nem lehet és nem szabad. Én azt hiszem, hogy a kormánynak kötelessége volna a nyugati fajmarha fentartása érdekében többet tenni, mint a mennyit tesz. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nézetem szerint épen az álladalmi birtokok azok, melyeknek feladata nyugati fajmartn, tenyésztése, hogy így azután a gazdaközönség onnét jutányos áron egyebeket megkaphasson. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vannak importeurök, a kik behozzák a nyugati fajmarhát, először irtózatos drága áron bocsátják árúba, de azután meg igen sokszor meg vagyunk csalva ezekkel. (Úgy van! bal felöl.) Néhány évvel ezelőtt a kormány azon üdvös intézkedést léptette életbe, hogy egyesek, különösen pedig községek számára vásároltatott nyugati fajú bikákat, a melyeket vagy egész olcsó áron, sőt szegény községeknek díjtalanul is engedett át. Ez nagyon üdvös intézksdés volt és hatását meg is lehetett érezni. De nem tartott sokáig, alig egy évig és ma már ez az intézkedés be van szüntetve. Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: Ma is folyamatban van!
