Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-48

114 48. orsa&gOB ülés 1892. május 7-6n, szombaton. látunk futkosni itt a házban, itt a hazában és a külföldre Franeziaországba; egész mozgósítás volt az az állami szakértők részéről, a kik Franeziaországba mentek, tanulmányozták a bajt, azután hazajöttek és nagyhatású broehureket osztottak ki a gazdaközönség közt; tanácsokban nem volt hiány, hanem a segítségben meg volt a hiba folytonosan. (Ügy van! a szélső haloldalon,) Tapasztaltuk ezen szakértő uraknál —igen jól mondta t. barátom, Szalay Imre — hogy ezen szakértők között bizonyos antagonismus fejlődött ki. Az egyik kétségbe vonta a másiknak a szakértelmét és általában, mintegy két irány, két iskola fejlődött ki ebben a jdiylloxera-kérdésben. Az egyik irány ;\z volt, hogy a szőlőket meglehet és meg kell menteni szénkénegezéssel; a másik irány azt mondta, hogy ez nem ér semmit, ez szédelgés, ez haszontalan dolog, az amerikai vesszők ültetésével lehet csak a szőlőket megmenteni. Már most mi történt, t. képviselőház ? Ha a magyar szőlősgazda elment ahhoz a szakférfiúhoz és azt mondta neki: kérem magyarázza meg nekem, miért védekezzem szénkéneggel, a magyarázatot még megkapta; de ha azt kérdezte, hogy hol kaphatom meg azt a szénkéneget, azt mondta a szakértő: hja kérem, arra nézve nem adhatok felvilágosítást, tessék megkérdezni, talán-a kormány útján fog kapni, ha van éslia még maradt. Ha azonban, t. képviselőház, meggyőződött a szőlősgazda—a mint fájdalom, a magyar szőlősgazdák legnagyobb részének meg kellett róla győződnie — hogy a szénkénegezés czélra nem vezető, akkor az ember megpróbálta a másik tanácsot és elment a másik szakférfiúhoz a ki az amerikai szőlővesszőket ajánlotta s akkor felvetette a kérdést: mit csináljakPDirecttermőt ültessek-e vagy oltsak-e? És akkor tartott az a szakférfiú egy szakelőadást, a melyet vagy megértettem, vagy meg nem értettem, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de denique mikor elhatároztam magamat arra, hogy amerikai szőlőveszszöt fogok ültetni és ismét felvetettem a kérdést a szakértő előtt, hogy hol kapom hát meg azt az amerikai szőlővesszőt, azt mondja: Hja kérem, azzal nem szolgálhatok, az nincsen; méltóztassék a kormányhoz fordulni, talán már hozattak, vagy talán van még annyi, hogy uraságod is kaphasson. (Derültség. Ügy van! a szélső haloldalon.) Megtörténik sok szőlőtulajdonossal, megtörtént én velem is, hogy sok utána járás után én jutottam amerikai szőlővesszőhöz, — az igaz, hogy a tizedrészét kaptam annak, a mit kértem. (Derültség a szélső baloldalon.) De most méltóztassék egy olyan kisbirtokosnak, egy egyholdas vagy félholdas szőlősgazda ember helyzetét tekinteni, a kinek nincsen tájékozottsága, nincsen összkötettése arra, hogy azt az amerikai szőlővesszőt megszerezze. Hogy jut az azokhoz a szőlővesszőkhöz ? De még ha hozzá is jut, micsoda áron jut, ahhoz, t. képviselőház? Mert egy nagyobb birtokos, igenis, felfogva a helyzetet és számítva az évek múlva bekövetkező jövedelemre, talán képes azt a tőkét előteremteni és azt a befektetést megtenni, mely a szőlő új átalakítására szükséges; de miképen fogja a kisbirtokos, az a szegény zsellér ember a 80—100 forintot előteremteni ahhoz, hogy azokat az amerikai alanyokat magának megszerezze? (Úgy van! hal felől.) De erre természetesen a minister úr azt mondja, tárczáján belül nem képes arra, hogy ingyen vagy teljesen jutányos áron adja a szőlővesszőt. Épen ebben van a hiba, t. ház. Nézzük, mi történt Francziaországban ? Franciaországban is úgy lépett fel a phylloxera, mint Magyarországon, alig két évvel előbb s ha a francziaországi viszonyokat összehasonlíjuk a magyarországiakkal, azt fogjuk, látni, hogy még itt, Magyarországon ma, tizenöt esztendő multán szomorú kép tárul elénk pusztulást, kiveszett területeket találunk értékesítés nélkül; addig a ki már 15 esztendő multán Franeziaországba megy, virágzó területeket talál ott, újra beültették a szőlőket és a szőlőtermelés virágzásnak indult. Miért? Mert a franczia kormány birt érzékkel a nagy nemzeti vagyon iránt, mely veszendőbe volt menendő a phylloxera által és milliókat áldozott megmentésére. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) És Magyarországon ? Magyarországon van hátultöltő és milliméternyi különbségű fegyverekre és tudom is én még mire költség elég, de nem jut arra, ami a nemzetnek cardinalis érdekét képezi: a földmívelésre és első sorban a szőlőmívelésre (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Annál szomorúbb ez, t. ház, mert nem hiszem hogy a világon lehessen más ország, a mely, azon szerencsés helyzetben van, mint Magyarország, hogy bárhol tűzzük le a szőlővesszőt, az megered és jó kezelés mellett jó bort szolgáltat a közforgalomnak. Épen azért nagy hiba, hogy a magyar kormány a phylloxera kérdésében tájékozatlanságot, éveken át kapkodást és fejetlenséget tanúsított s midőn bekövetkezett az idő hogy határozott irányban működhetnénk, tanácscsal szolgálhatna, tényleges, valóságos segítséget ma sem tud adni. {Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van másod sorban a gazdaközönségnek egy cardinalis érdeke: a mezőgazdasági hitel kérdése: értem a személyi hitelt. (Halljuk! Halljuk !) Tudva levő, ismert tény, hogy a magyar gazdaközönségnek — értem alatta különösen a kisbirtokos közönséget — legnagyobb fogyatkozása az, hogy nem bír a gazdaság folytatásához szükséges úgynevezett Betriebs capitallal, a forgó tőkével. Alig van ma művelt gazda, a ki át ne látná annak a régi axiómának igazsä-