Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-48
48. országos ülés 1892. májas J-én, szombaton. 113 nép nem termeszt ilyent, annak csak az az oka, mert szegény arra, hogy a jóminőségtí aímavagy körtecsemetéket beszerezze. Azt is tapasztalatból mondhatom, hogy nekem pl. minden egyes csemete egy forintomba kerül, míg az a földbe jut. Már pedig nem kívánhatjuk az ottani szegény néptől, hogy egy körte vagy almacsemetéért egy forintot fizessen, ha pedig a t. minister úr ott egy állami faiskolát létesítene — a mi nem kerülne olyan sokba, hogy létesíthető ne volna — akkor az az egész vidék, sőt Privigye tájéka és még tovább is elegendően ellátható volna olcsó, vagy esetleg ingyen csemetékkel is. És azt hiszem, t. ház, hogy az a vármegye, mely az állam költségeihez 1,700.000 frttal járul csak egyenes adóban és majdnem félannyival közvetett és más adókban, méltán elvárhatná, hogy legalább egy része annak a nagy jövedelemnek, melyet ő a kincstárba fizet, neki ilyen hasznos módon visszatérííljön. (Helyeslés.) Semmi kétségem sincs az iránt, hogy az igen t. minister úr, a kit én már privátim is megkértem e tekintetben, kegyes lesz oda szakembereit kiküldeni és megvizsgáltatni, hogy hol volna legalkalmasabb hely ilyen faiskola létesítésére s hogy azt a lehető legrövidebb idő alatt létesíteni is fogja. (Helyeslés) Ehhez még azon kérésem járul, hogy ezzel a faiskolával együttesen állíttassák fel olyau kis franczía aszalóház, mert, t. ház, szilva temérdek terem ott és alig van esztendő, melyben bő termés nem volna, de a termelők kénytelenek azt elpocsékolni. Szemem láttára történt, hogy egy pozsonyi mérő szilvát, a legjobb fajút, 30 krért adtak el. Miért? Mert nincs szárítóház. Ha ott ilyen szárítóház állíttatik fel és látni fogják az illető földbirtokosok, hogy mily módon kell ezt felállítani: követni fogják az állam példáját s szintén létesíteni fognak ilyeneket és akkor szilvánk ép oly kereskedelmi czikket fog képezni, mint a boszniai szilva s almánk ép oly jó lesz a piaczon, mint a franczía és legalább a mi vidékünkre is fog innen egy kis pénz beáradni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ez volt az, a miért felszólaltam s kérem a t. minister urat, hogy e tekintetben megnyugtató választ adni kegyeskedjék. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Szederkényi Nándor jegyző: Lits Gyula! Lits Gyula; T ház! Gondolom, mindazok, a kik a t. minister urnak csütörtöki nagyszabásil beszédét végighallgatták, osztozni fognak velem azon felfogásban, hogy a t. minister úr felszólalása a háznak, pártkülönbség nélkül, elismerését vívhatja ki magának (Úgy van ! Úgy vem!) s nem lehet a minister úrtól megtagadni azt, hogy igen sok szakértelemmel, ügybuzgósággal és nemes ambitioval karolja fel tárczáját és egy csomó új, szép és üdvös eszmét tárt elénk, KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. melynek kivitelére ő vállalkozni kíván. (Úgy van! Tetszés.) Csakhogy, t. ház, megvallom őszintén, nekem egy komoly és alapos aggodalmam van s ez az, hogy a t. minister úr is lígy jár, mint jártak elődei, kiktől szintén hallottunk nagyszabású szakbeszédeket, igeá szép és biztató ígéreteket és midőn arról volt szó, hogy ez ígéreteket és ideákat megvalósítsák, csütörtököt mondott az ígéretek beváltása és az ideák csak ideák maradtak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) S ennek meg is van az egyszerű oka. Ez az ok az, hogy ma egy hatalmas factor, egy férfiú, ki a t. minister úr intentioja ellenében mindig megmondja a vetőt, kivel körülbelül olyformán járunk, a mint Jókai Mór t. képviselőtársunk egy regényében a lengyel királyválasztó gyűlésekről olvassuk, hogy midőn az egész közönség egyértelmííleg egy jelöltben megállapodott, mindig akadt egy radicalis patrióta, a ki közbekiáltotta: Neposvolym! és a jelölés nem sikerült. Nálunk is van egy hatalmas férfiú a pénzügyminister személyében, ki azokra a szép ideákra mindig egyszerre csak rámondja a Neposvolymot és azok az ideák maradnak realisalatlanúl. (Úgy van!a szélső baloldalon.) Azt tapasztaltuk a múltban, ettől félek ezentúl is és ha nem lesz úgy, én leszek az első, a ki az elismerés pálmáját fogom a minister rtrnak nyújtani és mi leszünk mindnyájan azok, a kik a minister urat Messiásnak fogjuk tekinteni, a ki a magyar gazdaközönséget az ígéret földére be fogja vezetni és legyen meggyőződve, hogy azzal a nemzetnek teljes és osztatlan hálájára teszi magát érdemessé. A kellő költség nélkül, a mostani költségvetés keretében, megvallom őszintén, nem hiszem s nem remélem, hogy a t. minister úrnak ezeket az ideákat megvalósítani módjában lenne, sőt nem lesz módjában még azokat a hibákat, mulasztásokat és bűnöket sem helyrehozni, a melyek pedig nem annyira őt, mint elődeit, Magyarország közgazdaságának terén méltán terhelik. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Első sorban áll ezek közt az a kérdés, a melyet Szalay Imre t. barátom előttem felemlített, a phylloxera-kérdés ; ebben a magyar kormányt nagy mulasztás és bűn terheli. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A phylloseraügy Magyarországon nem egy-két éves, hanem körülbelül tizenöt évre vezethető vissza az az idő, mióta Magyarország szőlőterületét ez az irtóztató baj tönkretette. Ha arról volna szó, hogy egy-két évi baj teljesen ismeretlen s tájékozatlan helyzetben találta a kormányt, akkor lehetne a kormány mulasztását menteni s lehetne előállani azzal, hogy íme e védekezés terén még megállapodott elhatározás nincs, a kormány tehát nem vádolható mulasztással. De hiszen évek óta, körülbelül tiz éve, a mióta egy csomó szakértőt 15
