Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-48

iiá 48. omágos Rlét Í89S, ktájtts S-én, szombaton, Sporzon Ernő: T. képviselőház! Alig van már gazdasági ág, mely ezen költségvetés tárgyalása alatt megvilágítva ne lett volna. Én sem akarok újabb adatokkal előállani, mert hiszen alig van már adat, a mit még felhozni lehetne; ismétlésekbe bocsátkozni pedig nem akarok. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Felszólalásom a közgazdaságnak csakis egyes ágára, tudniillik a gyümölcstermelésre vonatkozik. (BaVjw! Halljuk!) Erre különösen a minister úr jelentése szolgáltatott nekem okot, a melyből látjuk, hogy ő is felismervén a gyümölcstermelés nagy fontosságát, annak hathatós emelésére bizonyos állami intézkedéseket kíván életbeléptetni. A t. minister úr, hogy megtudja, hol és melyik vidékén kell a gyümölcstermelést előmozdítani: kiküldötte egyik szakközegét, utazza be az országot és tapasztalatairól tegyen jelentést. Ebből a jelentésből látjuk, hogy Erdély szegényebb vidékei és a kárpáti zónába eső községek legalkalmasabbak gyümölcstermelésre, ott a gyümölcstermelés fölötte nagy fontosságú, sőt fontosság tekintetében mindjárt a marhatenyésztés után következik. Hogy tehát a gyümölcstermelést előmozdíthassa, bizonyos helyeken állami faiskolák berendezését határozza el. Miután az eddig itt Budapesten berendezett állami faiskola nem képes elegendő csemetét szállítani, hogy azok segélyével a gyümölcstermelés rohamosabban emeltessék; minthogy a községi faiskolák, a miként mindnyájan tudjuk, teljesen el vannak hagyagolva, a minek oka az indolentia. Ezt tapasztalásból mondhatom, mert magam is 40 községben vittem keresztül a tagosítást és a községekben mindenütt kijelöltem a faiskolákra a terűletet. A 40 község közül, úgy tudom, csak háromban használtattak tényleg azon terűletek faiskolák czéljaira, a többi helyeken leginkább a néptanítók vagy más községi alkalmazottak ültetnek azokba krumplit, babot vagy hasonló növényeket, de gyümölcsfacsemetéket nem. Természetes tehát, hogy a gyümölcstermelés sem haladhat előre ott, a hol annak előföltétele, a csemete nincs meg. (Igaz! Úgy van! Általános helyeslés.) Itt tekintetbe kell még azt is venni, hogy az 1882/83 és 1891/92-dik években a kemény télen majdnem az összes gyümölcsfákat elpusztította a fagy. így tehát ma sem régi, sem új anyag nincs. Hogy azonban a csemeték hiányát pótolni lehessen, a minister úr Kolozsvárott, Szent-Imrén, Tordán és esetleg Lúgoson ily állami faiskolák létesítését határozta el. Én ezt a magam részéről helyeslem, de sajnálattal nélkülözöm azok között Nyitra vármegye felső vidékét, a mely nemcsak hogy igen alkalmas gyümölcstermelésre, hanem ott sok község már is évek óta foglalkozik gyümölcstermeléssel. Természetes, hogy ez a gyümölcskereskedés nagyon primitív, mert úgy köz veti ttetik, hogy egy pár község lakossága a Vesztiniez völgyből összevásárolja a gyümölcsöt, felrakatja a kocsikra, leviszi Komáromba és vidékére s ott azzal cserekereskedést űz. Nem is pénzért adja el, hanem kukoriczáért, búzáért, árpáért s e terményeket ugyanazon szekereken visszahozza a felvidékekre Privigyére s ott értékesíti. El lehet gondolni, hogy az ily értékesítésből minő hasznot lát, a midőn útja Komáromba és vissza négy napig tart s hogy mennyit fogyaszt el keresetéből, illetőleg azon haszonból, a mi ebből a közvetítésből neki jut (Igaz! Úgy van! Általános helyeslés.) Én tehát igen kérem a t. minister urat, minthogy e házban annyiszor el volt már mondva, a felvidék szegénysége, hogy midőn valamely állami intézkedés contempl ál tátik, arra a felső vidéki szegénységre is legyen tekintettel. (Helyeslés.) Eddig, t. ház, csupán nagyszabású tervektt hallottunk. A t. minister úr igen bőven meg van termékenyítve a legnagyobb szabású tervekkel, de hogy azoknak ő nem fog tudni egyhamar életet adni, hogy azokat nem fogja egy hamar megvalósíthatni, az igen természetes. Ezek a nagy tervek mindig soká készülnek és sokba kerülnek. Én pedig olyan kisebb intézkedést kívánnék létesíttetni, mely már a mostani költségvetés keretén belfíí eszközölhető s melyre nézve az előföltételek, a mint mondám, már meg vannak, mert a talaj jó, a climaticus viszonyok kedvezők, a gyümölcstermelést igen jól lehet ott behozni. (Helyeslés.) Én tapasztalatból mondhatom, hogy az ottani gyümölcs vetélkedik jóságra nézve avval, a melyet mi most drága pénzen fizetünk meg. A napokban volt alkalmam itt egy franczia kereskedő boltjába betérni, hogy ott almát vásároljak és ott 25 kajezárt kértek egy almáért; sot tudjuk, hogy a nemzeti kaszinóban egy franczia köite egy forint. Ugron Gábor: Egy forint 60 krajezár! (Derültség.) Sporzon Ernő: És én, t. ház, jót mernék állani azért, hogy az a gyümölcs, a mely Nyitra megye felső vidékén terem, legalább is olyan jó, mint az a franczia, gyümölcs, a melynek darabját én 25 krajezárért vettem. Kérdem, t. ház, miért engedjük mi, hogy az a, franczia kereskedő vigye el a hasznot, mikor mi azt magyar embereknek, (Helyeslés a szélső baloldalon.) annak a felvidéki szegény népnek juttathatnék % (Élénk helyeslés.) Beöthy Ákos: Ki kell tiltani a külföldi körtét! (Derültség.) Sporzon Ernő: Ott, a hol az illető földbirtokosok képesek jobb minőségű csemetét szerezni, a legjobb gyümölcsöt termeszük és ha a