Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-47
4í, oraágos Illés !S9§, tnájtts 8-án, pénteiett. 103 Vétkezhetik. Égy köd meglepi a gabonát és másnap a legjobb és legtisztább búzából is oesu lesz. Már most, t. ház, oly telepes, a kinek csak 10—12 holdja van s a kinek megtakarított tőkéje nincsen, ha két-három rossz esztendő következik egymásután, eladósodik s nemcsak hogy ;\ kincstárnak a járulékokat nem képes fizetni, de nem képes törleszteni azon kölcsönök kamatait sem, a melyeket a legközelebbi pénzintézetnél fölvett s így elszegényedvén, lassankint tönkre megy, elpusztul. Szolgáljon ez a tapasztalat tanulságul a jövőre. (Helyeslés a baloldalon.) Ha azt akarjuk, hogy a telepítés hasznos legyen magukra a telepesekre, hasznos és czélszerü az országra, akkor minél enyhébb feltételek mellett kell azt keresztülvinni. Ne tekintsük, mint eddig történt, a kincstárnak mai közvetlen érdekét, hanem keressük azt, a mi a jövőt biztosítja. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) A t. minister úr bizonyosan ismeri azon telepítések történetét, melyek Mária Theresia és II. József alatt létesíttettek. Érkövy Adolf, a pécsi uradalomnak sok éven keresztül igazgatója, a ki szakember volt, részletesen leírta ezen telepítések történetét. (Halljuk! Halljuk!) Ezekből megtanulhatjuk, hogy milyen áldozatokat hozott Mária, Theresia és II. József, hogy a török'ől visszahódított puszta területeket benépesítse. S a ki ismeri azon letelepített községek virágzó voltát, tudja, hogy azon áldozatok magának a kincstárnak is adó fejében bőven megtérültek. Én tehát arra kérem a t. minister urat, hogy a békés- és csanádmegyei munkásokat is, de természetesen azoknak csupán a feleslegét telepíteni méltóztassék, mert nem akarnám, hogy a békés- és csanádmegyei gazdák munkások nélkül maradjanak: csak azokat értem tehát, a kik ott már meg nem élhetnek s magukat áttelepíttetni kívánják. A t. ministerelnök urat pedig, mint belügyministert legyen szabad arra kérnem, hogy ha még eddig fentartotta is Békésmegyében a kormánybiztosi hivatalt, azt ezentúl inéi tóztassék megszüntetni, miután ott arra egyáltalában nincs szükség, ha netalán az ő meggyőződése szerint ez előtt egy évvel volt f is rá szükség. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ugyan nem tudom, milyen felhatalmazást adott a belügyminister úr a kormánybiztosnak, de arról meg vagyok győződve, hogy arra a czélra, a melyre kiküldetett, a főispán hatalma teljesen elégséges. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De mit is tett eddig a kormányiztos? Beutazta a megyét, meglátogatott minden községet, minden pusztát; tájékozta magát a helyzet felől; megvizsgálta az egyes községek, szolgabíróságok hivatalait: de hiszen mindezt maga a főispán is nemcsak megteheti, de tartozik is megtenni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Javaslatokat tett felteszem a belügyminister úrnak. Ez is kötelességéhez tartozik. De tegyük fel, a mit — megvallom — nem gondolok, hogy megtörténik, hogy ismét kiüt az a szomorú emlékezetű mozgalom, a minek tavaly tanúi voltunk, akkor is, mint mondám, nézetem szerint a fennálló törvények elég séges hatalmat biztosítanak a rendes közigazgatási tisztviselőknek arra, hogy a mozgalmat elnyomják, (hjaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha e mozgalom uetán akkora mérveket öltene is, hogy ily rendkívüli hatalomhoz kellene folyamodni, hiszen az esetben egy távírat elegendő, hogy akár egyik, akár másik főispánt kormánybiztosnak kinevezze. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Minek tehát csendőrökön keresztül fentartani a megyében egy rendkívüli hatalmat, a melyre szükség nincs, a, melyre szükség talán ezentiil sem lehet. (Igaz! Igaz! a széhöbaloldalon.) Ezeket akartam a t. ház figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök és belügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem a földmívelési tárcza, költségvetéséhez általában -és nem az ahhoz tartozó speciális kérdésekhez, mint a telepítési vagy a vízszabályozási kérdés stb. kívánok szólani. Ezekre nézve részint megadta már a választ a földmívelési minister úr, részint a mennyiben szükséges lesz, meg fogja adni később. A miért felszólalok, tisztán azon egy kérdés, a melyet az előttem szólott Irányi Dániel t. képviselő úr a békésmegyei főispán működésére, illetőleg annak egy részére, a kormánybiztosi működésre vonatkozólag felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve bátor vagyok megjegyezni azt, hogy a főispánnak, mint ilyen lek működése és a békésmegyei munkásviszonyokra vonatkozó kormánybiztosi működése közt csak az az egy különbség van, hogy főispáni teendőin kivűl fel van ruházva azon hatalommal és intézkedési körrel, hogy Békésmegyében a munkásügyeket ő vezesse és intézze. Máskülönben neki semmiféle politikai ügyekben rendkívüli hatalma és kivételes eljárásra felhatalmazása nincs. De, t. ház, hogy az a főispán úgy általában, mint különösen ezen munkásviszonyok tekintetében a neki adott missiot tekintve, mennyiben felelt meg feladatának és mennyiben ér el eredményeket, azt bizonyítják a tények; de tanúságot tehet erről az egész békésmegyei lakosság, minden rang- és foglalkozási különbség nélkül; tanújelét adhatják ennek, meggyőződésem szerint, maguk az illető munkások is, a kiknek érdekében a kormánybiztos ezen minőségé en igen sokat tett. Mert épen annálfogva, hogy rendeztettek a földbérleti viszonyok és ámbár a
