Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-47
102 41, ers>ngos ttlés 1891, mäjtis 8*än s pénteken. a földmívesek adni tartoznak és a mely mellékszolgálmányok hol majorságból, csirkéből, hol napszámból, hol pedig egyenesen készpénzből állanak. E mellékszolgálmányok, miután e mezei munkások egyre szaporodnak és egymásra verik fel, olyan mértéket értek el, hogy különösen, ha a termés be nem üt, nem hogy haszna lenne a felesek-, illetve harmadosoknak, hanem még reá is fizetnek, ha pénzben számítják a maguk munkáját. Ez e helyzet az említett két megyében körülbelül általános. Ebből azt a meggyőződést merítettem, hogy azok a munkások, bár a legnagyobb szorgalom és takarékosság mellett is, nem kereshetnek a nyári, illetőleg a mezei mun kára alkalmas időben annyit, hogy abból egész esztendőn át, bár szegényesen, fentarthassák magukat. Gondoskodni kell tehát módokról, hogy azok az életnek, a hazának megmentedének. A folyammunka a Kőrösöknél megszűnt. Hála Istennek e vizek oly gátak közé vannak szorítva, hogy azoknak legfeljebb néha-néha igazításra van szükségük. De legközelebb, a mint tudjuk, a Tisza medrének megigazítása van tervbe véve. Azok a munkások, a kik a kubikoláslioz kitűnően értenek, a kik úgyszólván abban nőttek fel a csongrádiakkal együtt, remélik, hogy ezen Tisza-szabályozási munkálatoknál munkát, keresetet fognak találni; de miután sajnosán azt tapasztalják, hogy a vállalkozók kizsákmányolják őket, arra kérik a t, minister urat, hogy engedje meg, miszerint maguk azok a becsületes, tapasztalt, begyakorlott emberek szövetkezetté alakul hassanak, hogy azt a hasznot, a melyet különben azok az élelmes vállalkozók tesznek zsebre, maguk takaríthassák meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. minister úr — ezt kénytelen vagyok elismerni — midőn e kívánságot vele közlöttem, azt elvben nem ellenezte, föltéve, hogy olyan biztosítékokat fognak nyújtani, hogy a folyam szabályozása veszélyeztetve nem lesz. De azon kivííl a munkásoknak mindenesetre szükségük lesz, hogy a téli ideiben részint maguk. részint családjaik a házi ipar űzése által a maguk keresetét szaporítsák. Ez iránt is beszéltem az illető szakminister árral, a ki — kétszeresen sajnálom, hogy nincs jelen, mert betegség akadályozza az itt léteiben — felfogván ennek az ügynek a fontosságát, megígérte, hogy azon a vidéken a házi ipar meghonosítását fel fogja karolni, síit megígérte még azt is, hogy maga fog leutazni a helyszínére, tanulmányozandó, mely iparágak lennének ott legezélszerííbben meghonosítandók. Sajnálom, hogy a mint később tőle magától megtudtam, egyéb bokros dolgai miatt ezt eddig nem tehette; azonban, a mint egy hírlapból olvastam, egy iparfelügyelőt csakugyan leküldött, a ki — azt gondolom — neki jelentést tett, a melynek alapján talán e tekintetben is meg fog indulni a cselekvés. De, t. ház, bármint igyekezzenek is a munkások, a hatóság, maga a kormány, miután kétséget nem szenved, hogy ott a meglevő munkához képest túlságos már az ilyen napszámos népesség, más módról is kell gondoskodni, hogy ezek a becsületes, munkás, takarékos, hazafias magyar emberek a hazának megtartassanak. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ok nem gondolnak arra, mint felföldi s egy darab idő óta dunántúli atyánkfiai is, hogy Amerikába vándoroljanak. Ok itt a hazában és a hazáért akarnak élni továbbra is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva folyamodványt nyújtottak be a t. minister úrhoz az iránt, hogy őket a kincstárnak még meglevő pusztáira telepítse le. Fájdalom, annyi birtokot adtunk már el, hogy a kincstár már nem sok földterülettel rendelkezik, de a mi még rendelkezésre áll, azt h szem, ezélszedíbben, hasznosabb és hazafiasb ezélra nem használhatja fel a t. minister úr, mintha ezt a szegény, de becsületes magyar népet ott földhöz juttatja. (Élénk helyeslés a szébőbalon.) Ez által nemcsak az ő nyomorukon segít, hanem tekintetbe véve azon nemzetiségeket, a melyek közé őket ékelni lehet, hazafias, haza védelmi szempontból is hasznos és üdvös munkát fog végezni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De midőn erre kérem, egyúttal engedje meg a t. minister úr, hogy arra figyelmeztessem, hogy az eldigieknél előnyösebb feltételeket szabjon a telepítvényeseknek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Előnyösebb feltételek alatt először is azt értem, hogy ne a vizáradásoknak kitett földre, vagy egészségtelen vidékekre telepítsen, hanem száraz és egészséges vidékeket válaszszon ki erre a ezélra. Azután akkora telkeket engedjen a telepeseknek átal, a melynek megmívelése mellett egy család tisztességesen megélhet (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ne szabjon nagy árt a földekért, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a melyeket így elad. Ne kívánjon azon kivííl magas kamatot, hanem vegye tekintetbe a kamat mostani alacsony voltát. Különösen ne adja a földeket rövid törlesztésre, hanem minél hosszabb illőre szerződjék velők. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azok a telepítvények, a melyek a 70-es években keletkeztek, szomorú tanúságul szolgálhatnak a jövendő telepítéseknél. Tudjuk, a kik az alföldet ismerjük, hogy az ottani égalji viszonyok nem oly kedvezőek bizonyos tekintetben, mint a hegyi vidéken. Megtörténik ott, hogy igen dús termés jutalmazza a földmívelő szorgalmát egymásután talán több éven keresz I tűi, de viszont két-három rossz esztendő is, kö-
