Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-47

47. orfcKáros RÍ** Í892. tekintetben évről-évre javul, javulnak a viszo­nyok és látjuk azt is, hogy a takarékpénztárak milyen jótékony hatással vannak hazánk gazda­sági viszonyaira. Mert nálunk a takarékpénz­tárak nem olyan természetű intézetek, mint a külföldön, jelesül Németországban, hanem kisebb bankintézetek, olyanok, a melyek az ország legnagyobb részének hitelszükségleteit fedezik, például a fővárosi takarékpénztáraknál összegyűlt pénz, n;'gy hasznára van a főváros és környé­kének fejlődésére. Hogy az összes hazai takarék­pénztárakban mekkora az elhelyezett pénz mennyi sége, arról hiteles adataim most nincsenek kezem­nél, de azt tudom, hogy a betét csak a főváro­siaknál kél százmillióra tehető. T. képviselőtársamnak tehát a takarékpénz­tárakra vonatkozó vádja nem volt jogosult és az, nézetem szerint, nagyon is szerény mértékre redueálható. A másik a biztosító intézetek kérdése. Az az eszme, hogy állami intézmény legyen a biz­tosítás, tökéletesen áll theoriában és ez az eszme nem is új, sőt Németország egy részében élet­ben is van. Mindamellett nem terjedt el ez általánosságban, mert keresztülvitele sok nehéz­séggel jár. Hiszen látjuk, hogy a magánbiztosító intézeteknek is milyen a sorsa. Van egypár biztosító intézet, mely virul, de a legtöbb a nagy concurrentia folytán, a mely azt vonja maga után, hogy kevesebb díjakat szednek be, mint a mely szükséges, hogy fennállhassanak, rendre vagy megbukik, vagy rossz viszonyokban ten­gődik. De méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy ha a biztosítás állami kezelésbe jut és általánosan kötelezővé tétetik, a mint a t. kép­viselő úr ajánlja, akkor az egyenesadó természe­tével bir. És ha a becsléseket és kárfelvételeket állami tisztviselők fogják eszközölni, ezekről a padokról a legkevésbbé vagyok hívatva az állami tisztviselők pontos működése ellen nyilatkozni, de azt hiszem, hogy mindenesetre e téren nehéz­kesebb és költségesebb lesz az eljárás, mint a hogy azt a verseny kölcsönös hatása alatt a magánbiztosító intézetek ma végzik. Ezeket akartam röviden megjegyezni a t. képviselőtársamnak előadására. (Élénk helyes­lés jobb felől.) Szederkényi Nándor jegyző:irányiDániei! Irányi Dániel: T. ház! Mindnyájan emlé­kezünk azokra a sajnos eseményekre, melyek épen most esztendeje Békés és Csanádmegye némely községében történtek. A szegény tudat­lan munkásnép elámítva, lelketlen bujtogatok által felizgatva, erőszakhoz nyúlt a hatóságok ellen, a mely erőszakot karhatalommal kellett elnyomni. A bűnösök letartóztattatván, bíróság elé állíttattak. És midőn ez már megtörtént mftjns 6-án, pénteken. j[Ql midőn a rend már helyreállott, az igaz, hogy a békésmegyei gazdasági egyesület kérésére, a tisztelt belügyminister úr mégis indíttatva érezte magát kormánybiztosnak kinevezésére s mintán a megyei főispán vonakodott e rendkívüli tiszt elfogadásától, őt hivatalától felmentette és he­lyette Vasmegye alispánját nevezte ki főispán nak és egyúttal kormánybiztosnak. Megvallom, t. ház, a nélkül, hogy az ottani viszonyokat épen rózsás színben akarnám fel­tüntetni, kormánybiztos kirendelésének egyálta­lán fogva nem láttam szükségét. Miért ? Mert a fennálló törvények elegendő hatalmai biztosítanak a közigazgatási rendes tisztviselőknek, hogy a csendet és rendet fentartsák és ha megzavarta­tott, helyreállítsák, mint a hogy a jelen esetben is úgy történt Orosházán. Csabán és Battonyán is. A főispán-kormánybiztos, a ki ellen egyéb­iránt nekem a legkisebb kifogásom sincs, mert értelmes, szakértő, buzgó és esetleg erélyes tiszt­viselőnek bizonyult, még a nyár folyamán be­utazván a megyét, a mint magától tudom, meg­látogatván minden egyes községet, sőt még a pusztákat is, tájékoztatta magát a munkásmoz­galom kiterjedése és okai felől. Azt hiszem, hogy nem is késett a t. belügy­minister úrnak jelentést, talán több jelentést is tenni a tapasztaltakról és a t. ház — miután az ügy fontosságáról meg van győződve — csak köszönettel venné, ha a t. belügyminister úr a főispán-kormánybiztosnak a vizsgálatról közlött jelentését a házzal is tudatná. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt magam is fog­lalkoztam ezen mozgalommal és annak okaival, mivel mint Békésmegye egyik kerületének kép­viselője, én is érdekelve vagyok a dologban. Még május előtt, április hónapban, (Halljuk! Halljuk!) Békés város napszámosai levélben fordultak hoz­zám, előadva panaszaikat és kívánságaikat. E levélből arról győződtem meg, hogy az ő fő­bajuk a megélhetés nehézsége. Annyira meg­szaporodtak úgy ott, mint a megye egyéb köz­ségeiben, de Csanádmegyében is, hogy különösen, miután a vízszabályozási munkák már megszűn­tek, tisztességesen megélni, családjaikat fentar­tani nem képesek. Ha tehát a mozgalom kitöré­sének közvetlen oka a félrevezetés, az izgatás volt: nem lehet tagadni, hogy annak mélyebb és valódi oka is volt. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) A főpanasz, a melyet úgy ők, mint a megye többi községeiből azután nálam járt kül­döttség előterjesztettek, az, hogy a földbirtoko­sok a földeket feles és harmados használat alá csak úgynevezett nagy uzsora mellett adják ki. Megvallom, eleinte nem értettem, mit neveznek ők uzsorának. Megmagyarázták nekem. Értik ez alatt ők azon mellékszolgálmányokat, melyeket a földbirtokosnak járó termésmennyiségen kivtíl

Next

/
Oldalképek
Tartalom