Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-28
-V » ^8* országos ölés 1891. intézett, a melyben tudatja azt, hogy az osztrákmagyar bank főtanácsosa alkormányzóvá és az igazgatóság elnökévé Budapesten Hyeronymi Károly képviselő urat jelölte ki. Mielőtt ezen kijelölés felett a pénzügyminister úr határozatot hozott volna, nevezett képviselő úr nyilatkozatát kívánta, a ki oda nyilatkozott, hogy ezen állomást csakis azon esetben fogadná el, ha ez képviselői minőségével összeférőnek találtatik. Mielőtt tehát e kérdés elintéztetnék, a pénzügyminister úr felszólította az elnökséget, hogy az összeférhet]enségi bizottság részéről elvi határozatot provocáljon arra nézve, hogy vájjon ez az állás a képviselői minőséggel Összeférőnek találtatik-e vagy sem? A házszabályok 133. §-a értelmében, ha összeférhetlenségi eset jelentetik be az elnökségnél, az a ház tudomása nélkül, egyszerűen áttétetik a bizottsághoz; itt azonban ez az eset nem merült fel, mert összeférhetlenségi eset tényleg nem következett be, hanem csak egy elvi határozat provokálása vált szükségessé, melyet az elnökség a t. ház tudta nélkül elintézni nem tartotta helyesnek. (Helyeslés.) Ennélfogva bátor vagyok ajánlani a t. háznak, engedje meg határozati]ag, hogy ezen kérdés megbírálás végett az összeférhetlenségi bizottsáo*hoz utasíttassék. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: T. ház! Én nem erre a fenforgó concret esetre vonatkozólag, hanem olyan meghonosúlható gyakorlatra nézve kívánok nyilatkozni, a melyet a magam részéről semmi körülmények között sem fogadhatok el. Az összeférhetlenségi törvény értelmében, ha valaki valamely állást már tényleg elfoglalt és akkor merül fel bárhonnan is az a kérdés, hogy ez az állás összeférhető-e az illető képviselői állásával, csakis akkor következhetik be az az eset, hogy a kérdés az összeférhetlenségi bizottsághoz utasíttassék és pedig azért, hogy ez a már tényleg felmerült concret esettel szemben nyilatkozzék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha már most oly eljárást honosítunk meg, vagy akarunk meghonosítani, hogy midőn valaki valamely állást el akar foglalni, de még tényleg el nem foglalta, ezen elfoglalhatás érdekében az összeférhetlenségi bizottság és ennek folytán a képviselőház előzetesen hozzon határozatot, ez, azt gondolom, sem a törvény szellemével, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) sem pedig azon czéllal, mely a törvényhozás szemei előtt lebegett, midőn e törvényt megalkotta, össze nem egyeztethető. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A dolog practicuma ez esetben oda fog fejlődni, hogy minden egyes, bár legnyilvánvalóbban incompatibilis esetben is, a bizottság állásfoglalása és az ennek folytán bekövetkezhető házhatározat fog irányadó lenni arra április 4-én, hétfőn. ' 85 nézve, hogy egyes képviselőnek bizonyos állások elfoglalhatására előzetesen engedély adassék. (Igás! Úgy van! bal felől.) A törvény czélja az, hogy mindenki gondolja meg, mielőtt valami állást elfoglalna, azt, ho.üy ezen állás összeférhető-e a képviselői állással, vagy sem ? Ha az összeférhetetlenség tényleg bekövetkezett, a ház igenis intézkedhetik, de előzetesen akademicus és elvi határozatot hozni és ezzel az állást már előzetesen coinpatibilissá tenni, ellenkezik a törvény szellemével és azzal a czéllal, a mely a törvényhozás előtt a törvény megalkotásakor lebegett. Ha tehát tényleg bekövetkezik az az eset, hogy t. tagtársunk azon állást, a melynek elfoglalására felhívatott, el fogja foglalni: akkor igenis foglalkozhatunk a kérdéssel, de előzetesen nem. Én tehát azt gondolom, hogy ha másként járunk el, az esetben egyszerűen íélreteszszük az ineompatibilitási törvényt és annak többé értelme nem is lesz, ez pedig czél nem lehet. (Igazi TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok annak vitatásába bocsátkozni, vájjon az ineompatibilitási törvénynek ilyetén magyarázata, mint a milyet Horánszky Nándor t. képviselő úrtól hallottunk, helyt áll-e vagy sem? Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én azt hiszem, nyíltabban és az incompatibilitási törvény iránt nagyobb tisztelettel nem lehet eljárni, mintha ily kétes esetben a kormány a t. háznál tesz kérdést. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélsőbalon.) Ha azon eset forogna fenn, a melyre a képviselő úr tendál, hogy már incompatibilitási eset forog fenn, vagy incompatibilitási eset felmerülhet, nem lett volna szükséges ezt az egész kérdést a t. ház elé hozni; (Közbeszólás a baloldalon: Nem is volt!) hanem a ház elnöke saját hatáskörében s a házszabályoknak megfelelőleg egyszerűen az incompatibilitási bizottsághoz utasította volna az esetet. (Közbeszólások a baloldalon: Úgy is kellett volna !) A t. képviselő xírnak igazsága van abban, hogy nem czélszeríí ily praecedens eseteket alkotni, hogy a ház ily esetekben előzetesen határozatot hozzon; de nem követhetem a t. képviselő urat oda, hogy azon fontos kérdésben, vájjon ezélszerű-e ily kérdéseket előzetesen eldönteni: igen, vagy sem? most határozzon a ház; (Häyeslés jobb felől.) hanem határozzon a ház akkor, ha az incompatibilitási bizottság véleményét meghallgattuk, a mely bizottság véleménye nem arra terjed majd ki, hogy vájjon ezen állás összeférhetlen-e a képviselőséggel vagy sem, hanem kiterjed arra, vájjon ezen