Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-27
82 27. országos fllós 1882. április 3-án, szombaton. ha nem érezzük is a szelet, valaminek mozgatnia kell. Ajánlom az ügyet a t. minister úr becses figyelőiébe. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Csak egészen röviden kell megjegyeznem, hogy előbbi felszólalásomban egy szóval sem rosszaltam a »Magyar Hírlap* közleményét, csupán azt mondtam, hogy a közlemény úgy van összeállítva, hogy abból az az impressio nyerhető, mintha a baj az egész megyére kiterjedne, pedig nincs úgy és ezt kötelességem volt Temesmegye érdekében kijelentéin. Ellenkezőleg szívesen veszem, ha a lapok foglalkoznak a közoktatás ügyével és figyelmessé teszik rá a ministert, mert mindent nem tudhat. A második panaszra vonatkozólag, a melyet a t. képviselő úr most hozott fel, azt mondhatom, hogy épen a tegnapi napon kérdést intéztem a tanfelügyelőhöz, az iránt, hogy miképen áll az ügy. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul ve szi-e a minister úr válaszát? (Felkiáltások: Tudomásul vessz ük!) Úg y hiszem, kimondhatom, hogy a ház a minister úr válaszát tudomásxíl veszi. Következik Polónyi Gréza képviselő úr interpellatioja. Polónyi Géza: T. képviselőház! Tekintettel leszek az idő előhaladott voltára és nagyon rövidre foglalom össze interpellatiomat. (Halljuk !) Habár sem házszabály, sem törvény nem tiltja a képviselőnek bármely ügyben, tehát olyanban is, a melyben közvetlenül van érdekelve az illető, a felszólalást, mégis tartózkodtunk eddig és tartózkodunk jövőre is, hogy a hol ily összeütközés forog fenn, felszólaljunk. Ma mégis egy oly esetben szólalok fel, mely ügyvédi állásomban jutott tudomásomra; de kötelességem megjegyezni, hogy e kérdés sem az Ugygyel, sem annak kimenetelével nincs összefüggésben, hanem közérdekű dolog és csak mint concrét példát akarom felhozni. A budapesti kir. ügyészségnél legújabban egy ferde és hiszem, hogy minden jogász által kárhoztatott eljárás kezdett divatba jönni. Nevezetesen — talán hozzá tehetném azt is, hogy bizonyos tendentiával, mint ez esetben is történik — az ügyészi indítványok, mielőtt azok a törvényszékhez benyujtatnának és mielőtt bírói határozat tárgyává tétetnének, a hírlapok útján közzétételnek. Minden jogállamban, hol büntető per rendtartás van, ez a lehető legszigorúbban meg van tiltva, sőt vannak esetek, hol ezekre concrét büntetés van kiszabva. Kern is lehet ez másként, t. ház, mert ha ily eljárás egy országban lábra kap, be fog következni az az eset, hogy az állampolgárok előzetes bírói határozat nélkül a rájuk nézve legszentebb ügyben, a becsület kérdésében úgy tönkretétetnek, hogy a reparatio úgyszólván lehetetlenné válik. Tartózkodom attól, hogy Magyarország törvényhozásában ezt bővebben indokoljam, csak egy concrét esetre hívom fel a t. ház figyelmét, hogy mire vezet az ily eljárás. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a budapesti görögkeleti egyház lelkésze, ki egy esetben a büntető vizsgálóbíró kihallgatása alá került. Megjelenik erre egy hírlapi közlemény, mely így szól: » Közokirat-, hamisító pap.« (Derültség.) Tehát már ebben az ítélet az egész világ előtt ki van mondva. (Olvassa) »Veszelka István, a kinek törvényes neje életben van, a múlt évben újabb házasságra lépett. A dolog büntető bíróság elé került s a megindult bünvizsgálat kiderítette, hogy az eskető lelkész, Koszties Simon a budapesti gör. keleti szerb egyház plébánosának is tudomása volt-arról, hogy ha a jegyeseket összeadja, kettős házasság létesül. Annyira tudomással birt a dolgok állásáról, hogy annak érdekében felette súlyos beszámítás alá eső büntettet követett el, Koszties ugyanis, hogy a szokásos templomi kihirdetést elkerülhesse, azt írta be az anyakönybe, hogy püspöke Veszelkáékat a kihirdetés alól dispensáltii és egy ily értelmű anyakönyvi kivonatot is kiszolgáltatott. A kir. ügyészség ezek alapján most azon felül, hogy Veszelkát és Koszties plébánost kettős házasság bűntettével vádolta, az utóbbit még a büntető törvénykönyv 394. §-ába ütköző kétrendbeli közokírathamisítás bűntette miatt is vád alá helyezni indítványozta. Mivel pedig ez a szakasz öt évtől tiz évig terjedő fegyházbüntetést ír elő, az ügyészség Koszties plébánost vizsgálati fogságba helyezését is kéri indítványában, a mely felett a törvényszék a napokban hoz h itározatot.« Ugyanez megjelent a német lapokban »Ein Pfarrer als Urkundenfälscher« czím alatt. Méltóztatnak látni, hogy a conrét eset teljesen alkalmas arra, hogy egyrészt egy társadalmilag is kiváló állásban levő polgár, Budapest egyik egyházának élén álló lelkész, oly módon állíttatik pellengérre, hogy rásüttetik nemcsak az okírathamisítás büntette, de még publicál tátik is nemcsak az ország igazságszolgáltatási czéljaival homlokegyenest ellenkezően, de a józan észszel ellenkezőleg is az, hogy az ügyész az elfogatási indítványozza. Több, mint nyilvánvaló, hogyha az ügyész komolyan hisz abban, hogy a törvényszék annak a lelkésznek letartóztatását fogja elrendelni, neki áll legininkább érdekében, hogy ez nyilvánosságra ne jusson, mert ha ez nyilvánosságra jut, figyelmeztetést képez arra, hogy jó lesz az illetőnek idejekorán kereket oldani; (Derültség.) de más-