Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-27

27. országos flíés 1892. április 2-án, szombaton. síi mondva, hogy a tanítók nem tudnak magyarul, hanem hogy nem kellő credménynyel és buzgósággal tanítják a magyar nyelvet. Végííl van még az interpellationak egy pontja, a mely egész általánosságban szól és a melyet szintén reetifieálnom kell. Az állíttatik ugyanis, hogy a tanítók nagy részének nincsen oklevele és tanítási készültsége. Ez is mindössze csak 9 községben volt constatálható, a mint azt a tanfelügyelő jelentésében elmondja. Nem akarom kicsinyelni a bajt, t. képviselőház, mert hogy ily bajok még egyáltalában léteznek, az már magában véve is elég nagy baj. De mégis azt gondoltam, hogy Temesmegye közoktatási reputatioja érdekében kötelességem eonstatálni, hogy a baj nem olyan, mint a minőnek az a hírlapi közlés nyomán, vagy impressioja alatt elképzelhető. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Még csak egyet kívánok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Azon jelentésből, melyet van szerencsém évenkint a t. háznak bemutatni, azon tény constatálható, hogy évrőlévre apadnak azon bajok s évről évre javulás mutatkozik. Másrészről azonban kénytelen vagyok beismerni, hogy a haladás Magyarország délvidékén nem olyan gyors, mint a minőnek lenni kellene s épen e végett már a múlt év folyamában kiküldöttem a vezetésem alatti ministeiium egy főtisztviselőjét, hogy a hely színén személyesen győződjék meg: hol van annak a tulajdonképeni oka, hogy a haladás nem olyan gyors, mint a minő lehetne? Az előttem fekvő jelentésből azon meggyőződésre jutottam, hogy első sorban nagy baj az, hogy sok községben a tanító, főkép a felekezeti iskolákban igen rossz anyagi helyzetben van, soknak fizetése a 300 frt minimumon alul van. De ezen bajon, t. ház, remélem segíteni fog azon törvényjavaslat, melyet már régebben bemutattam a törvényhozásnak s a mely remélhetőleg a közelebbi időben tárgyaltatni és törvényerőre is fog emeltetni. (Általános helyeslés.) A második baj az, t. ház, hogy nincs elég olyan tanítónk azon a vidéken, a ki a nemzetiségi nyelveket is ludná s ennélfogva egyes iskolákban sikerrel alkalmazható is volna. E körülmény engem azon tervre késztetett, hogy újabban egy állami tanítóképezdét állítsak fel Dél-Magyarországon, különös speciális tekintettel a vidék szükségleteire. (Általános élénk helyeslés.) Annak idején leszek bátor a t. háznak e tekintetben előterjesztést tenni. (Általános helyeslés.) Végűi van még egy baj, t. ház és ez az, hogy mindaddig, míg az állami tanítóképző intézetekben képesített tanitók nem fognak egyszersmind kántori képesítéssel is birni, ezek alkalmazása a felekezeti iskolákban igen nagy nehézséggel fog járni. E szempontból kiindulva a KÉPVH. NAPLÓ. 1892- 97. II. KÖTET. tatiítóképesítésnek elnyerhetéséhez a kántori ké" pesítés megszerzését is kívánnám kötői. Már készítettem is erre vonatkozólag tantervet; azt a közoktatási tanács által meg is bíráltattam és most folynak az iránt az értekezések az egyházmegyei hatóságokkal. (Általános helyeslés.) Ez az, mit az ügyre vonatkozólag előterjeszthettem. Miután a fenforgó egész ügyben az illető tanfelügyelő teljes buzgósággal járt el; miután másrészt a közigazgatási bizottság is, teljesen felismerve a maga feladatát, intézkedett s miután részemről sem merült fel mulasztás: kérem a, t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Madarász József: A minister úr válaszát örömmel veszem tudomásul, hanem a t. ház meg fogja engedni, hogy — habár nem azonosítom magamat a »Magyar Hírlap«-pal, mert ha a, temesmegyei tanügyi állapotok a valóságban csakugyan jobbak, mint a hogy azt az előadottak után hinnem is kell, ezt nem is tehetem: — mégis ki kell jelentenem, hogy a »Magyar Hírlap* jó szolgálatot tett az által, hogy a temesmegyei állapotokat köztudomásra hozta. Természetes, csak örülhetünk azon, hogy Temesmegyében, melyet e lap a legsötétebb megyének mondott — miután a tanfelügyelő jelentését időközben én is elolvastam s tudom, hogy ott a kellő mértékben kívánnak a tanügyi állapotokon javítani — csakis 61 tanodában találtatott kifogás; de maga az is, hogy a vallás- és közoktatási minister í\r önmaga is azt tapasztalván, hogy az 1879. évi törvény és általában az 1868. évi XXXVIII. törvényezikk végrehajtása is bizonyos akadályokba ütközik, ezek elhárítására javaslattal fog a t. ház elé járulni s hogy Dél-Magyarországon tanítóképezdét óhajt felállítani: oly vívmány, mely — úgy hiszem — megérdemelte azt, hogy a »Magyar Hírlap« az ügyet a nyilvánosság elé hozza s én azt a képviselőház elé interpellatio alakjában hozzam. Ennek következtében tudomásul veszem a t. minister úr válaszát, de hogy ismét ez ügyben iuterpellatiot ne kelljen a t. minister úrhoz intéznem, azt vártam, meg fogja engedni, hogy felhozzam azt, hogy ugyanabban a »Magyar Hírlap«-ban a napokban, tán két-három napja ismét azt olvastam, hogy Vratísineczen 1890. évi október óta be van zárva az iskola s azóta 200 tanköteles gyermek semmi oktatásban nem részesül ; panaszkodnak, hogy a tanfelügyelőhöz többször felírtak, de onnan panaszukra semmi választ nem nyertek. Én nem kívánom azt újabb interpellatio tárgyává tenni, de kérem a t. közoktatásügyminister úr nyilatkozatát. Vajha ne legyen ez is ily szomorú dolog, de valaminek lennie kell benne, mert mikor a nád suhog, azt, 11