Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-27

fto ti. orssságos Illés 189S, április -SS-án, szombaton. ben olyan visszás helyzetek forognak fenn egyes törvényhatóságokban, a melyek orvoslást igényel­nek, a kérvény a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnöknek adandó ki és pe­dig azért, mert a községi számvitel feletti ellen­őrködés fi belügyminister hatásköréhez tartozik. A mennyiben azonban az elől elzárkózni nem lehet, liogy ezzel összefüggésben vannak oly ügyek, melyek a vallás- és közoktatásügyi minis­terium hatásköréhez tartoznak, a magam és a kérvényi bizottság részéről elfogadom azt a módosítványt, hogy a kérvény adassék ki a bel­ügyministerium vezetésével megbízott minister­elnöknek és a vallás- és közoktatásügyi minis­ternek (Belyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Gon­dolom, hogy határozatikig kimondhatom, mi­szerint a kérvény kiadatik a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnöknek és a vallás- és közoktatásügyi ministernek. (Helyeslés.) T. ház! Napiread szerint következik a vallás és közoktatásügyi minister válasza Madarász József képviselő úr interpellatiojáia. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Immár elodáztiatlan kötelességemmé lett a vá­laszt azon interpellatiora megadni, a melyet Madarász József képviselő úr f. é. febr. 27-én Temesmegye közoktatási állapota ügyében inté­zett hozzám. A t. képviselő úr a »Magyar Hír­lap* egy közleménye nyomán, a melyre inter­pellatiojában hivatkozik is, és a mely közlemény­ben Temesmegye közoktatási állapota a leg­elszomorítóbb oldalról van bemutatva, két kér­* dést intézett hozzám: először azon kérdést, haj­landó vagyok-e ezen állapotokat megvizsgálni, a tényállást felderíttötni; másodszor, ha igen és ha, constatáiom, hogy a baj csakugyan olyan, mint a milyennek eeseteltetik, hajlandó vagyok-e a legerélyesebben intézkedni az iránt, hogy ezen állapotoknak vége vettessék? T. ház! Ha akkorában azonnal módomban lett volna a választ megadni az interpellatiora, természetesen semmi egyébbel nem válaszolhat­tam volna, minthogy igenis azonnal meg fogom a tényállást, vizsga Itatni és a szükséges intéz­kedéseket megtenni. Minthogy azonban akkor nem volt módomban azonnal válaszolni és azóta öt hét is folyt le, most már részletesebben vála­szolhatok a felvetett kérdésre. (Halljuk!) Először is nem szükséges az, hogy én újból megvizsgáltassam azon iskolák állapotát, mivel ezen állapot ténylegesen meg van állapítva az illető kerületi tanfelügyelő által, a ki szemé­lyesen eljárt az iskolákba és az iskolákra vonat­kozó jelentését a közigazgatási bizottságnak be is terjesztette. Hozzáteszem, hogy már a múlt év végén járt el és jelentése á tél folyamán, ez év, gondolom, január 15-én a közigazgatási bi­zottságban tárgyaltatott is. Ekként hivatalos vizsgálat volt, a jelentés erről megvan, újabb vizsgálat e tekintetben tehát nem szükséges. A második kérdésre nézve, mely az intézkedésre vonatkozik, válaszom az, hogy az intézkedések egy része természetszerűleg már megtörtént, a még hiányzó része a legközelebbi időben meg­fog történni. Ks pedig a közigazgatási bizottság hivatás- és kötelességszerűen tárgyalván a tan­felügyelő jelentését, a tanfelügyelőt oda utasí­totta, hogy minden egyes iskolára külön elinté­zési tervezetet terjeszszen a közigazgatási bizott­ság elé. Ezen elintézési tervezetek legnagyobb része tudtommal már is a közigazgatási bizott­ság elé terjesztetett és ezen bizottság által elin­tézve is van; másrészt pedig nekem marad fenn az a feladatom, hogy ellenőrizzem azt, vájjon a közigazgatási bizottság; helyesen intézkedett-e egyes concret esetekben és továbbá, ha a köz­igazgatási bizottság eljárása nem mutatkoznék elég hatályosnak, törvényadta egész hatalmam­mal és eréíyemmel azon legyek, hogy az egyes iskolákban észlelt törvény- és eulturaellenes állapotoknak vége vettessék. (Általános helyeslés.) Ez volna válaszom azon kérdésekre, melye­ket a t. képviselő úr hozzám intézett. De hely­telenül, sőt mondhatnám illoyalisan járnék el, ha most nem foglalkoznám egy kissé azon indo­kolással is, a mely a kérdéseket megelőzte. Az indokolás — és pedig nem Madarász képviselő úr hibájából, mert ő azt a »Magyar Hírlap«-ból vette — úgy állítja oda a dolgot, mintha ezen felsorolt bajok egész Temesmegyében észlelhetők volnának; generalisálja, általánosítja ezen bajo­kat, holott ezek a tanfelügyelő jeleutése szerint csak egyes általa megnevezett iskolákban for­dulnak elő. A »Magyar Hírlap« közleményének czíme : »A legsötétebb megye«, tehát ezen állapotokat az egész megyére vonatkoztatja. Azt mondja, hogy a tanítók nem tudnak magyarul, hogy az iskolák szűkek és rondák, hogy a tanítók nincsenek képesítve a tanításra. Mindezen ki­jelentések azonban csak egy szűkebb keretre, t. i. azon községekre vonatkoznak, a hol ezen bajokat a tanfelügyelő constatálta, szám szerint 61 községre és természetesen úgy, hogy e ba­jok a községek között megoszlanak. Ugyanezt kell mondanom a hírlapi közle­mény azon pontjára, mely azt mondja, hogy a tanítók nem tudnak magyarul és a mely fel­sorolja az egyes községeket. Ez is csak egyes községekre vonatkoztatható, nem pedig az egész megyére. Sőt azért i-em felel meg a hírlapi közlés a teljes valóságnak, mert egyes köz­ségekre vonatkozólag nem az van a jelentésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom