Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-27

fto ti. orssságos Illés 189S, április -SS-án, szombaton. ben olyan visszás helyzetek forognak fenn egyes törvényhatóságokban, a melyek orvoslást igényelnek, a kérvény a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnöknek adandó ki és pedig azért, mert a községi számvitel feletti ellenőrködés fi belügyminister hatásköréhez tartozik. A mennyiben azonban az elől elzárkózni nem lehet, liogy ezzel összefüggésben vannak oly ügyek, melyek a vallás- és közoktatásügyi ministerium hatásköréhez tartoznak, a magam és a kérvényi bizottság részéről elfogadom azt a módosítványt, hogy a kérvény adassék ki a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnöknek és a vallás- és közoktatásügyi ministernek (Belyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Gondolom, hogy határozatikig kimondhatom, miszerint a kérvény kiadatik a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnöknek és a vallás- és közoktatásügyi ministernek. (Helyeslés.) T. ház! Napiread szerint következik a vallás és közoktatásügyi minister válasza Madarász József képviselő úr interpellatiojáia. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Immár elodáztiatlan kötelességemmé lett a választ azon interpellatiora megadni, a melyet Madarász József képviselő úr f. é. febr. 27-én Temesmegye közoktatási állapota ügyében intézett hozzám. A t. képviselő úr a »Magyar Hírlap* egy közleménye nyomán, a melyre interpellatiojában hivatkozik is, és a mely közleményben Temesmegye közoktatási állapota a legelszomorítóbb oldalról van bemutatva, két kér* dést intézett hozzám: először azon kérdést, hajlandó vagyok-e ezen állapotokat megvizsgálni, a tényállást felderíttötni; másodszor, ha igen és ha, constatáiom, hogy a baj csakugyan olyan, mint a milyennek eeseteltetik, hajlandó vagyok-e a legerélyesebben intézkedni az iránt, hogy ezen állapotoknak vége vettessék? T. ház! Ha akkorában azonnal módomban lett volna a választ megadni az interpellatiora, természetesen semmi egyébbel nem válaszolhattam volna, minthogy igenis azonnal meg fogom a tényállást, vizsga Itatni és a szükséges intézkedéseket megtenni. Minthogy azonban akkor nem volt módomban azonnal válaszolni és azóta öt hét is folyt le, most már részletesebben válaszolhatok a felvetett kérdésre. (Halljuk!) Először is nem szükséges az, hogy én újból megvizsgáltassam azon iskolák állapotát, mivel ezen állapot ténylegesen meg van állapítva az illető kerületi tanfelügyelő által, a ki személyesen eljárt az iskolákba és az iskolákra vonatkozó jelentését a közigazgatási bizottságnak be is terjesztette. Hozzáteszem, hogy már a múlt év végén járt el és jelentése á tél folyamán, ez év, gondolom, január 15-én a közigazgatási bizottságban tárgyaltatott is. Ekként hivatalos vizsgálat volt, a jelentés erről megvan, újabb vizsgálat e tekintetben tehát nem szükséges. A második kérdésre nézve, mely az intézkedésre vonatkozik, válaszom az, hogy az intézkedések egy része természetszerűleg már megtörtént, a még hiányzó része a legközelebbi időben megfog történni. Ks pedig a közigazgatási bizottság hivatás- és kötelességszerűen tárgyalván a tanfelügyelő jelentését, a tanfelügyelőt oda utasította, hogy minden egyes iskolára külön elintézési tervezetet terjeszszen a közigazgatási bizottság elé. Ezen elintézési tervezetek legnagyobb része tudtommal már is a közigazgatási bizottság elé terjesztetett és ezen bizottság által elintézve is van; másrészt pedig nekem marad fenn az a feladatom, hogy ellenőrizzem azt, vájjon a közigazgatási bizottság; helyesen intézkedett-e egyes concret esetekben és továbbá, ha a közigazgatási bizottság eljárása nem mutatkoznék elég hatályosnak, törvényadta egész hatalmammal és eréíyemmel azon legyek, hogy az egyes iskolákban észlelt törvény- és eulturaellenes állapotoknak vége vettessék. (Általános helyeslés.) Ez volna válaszom azon kérdésekre, melyeket a t. képviselő úr hozzám intézett. De helytelenül, sőt mondhatnám illoyalisan járnék el, ha most nem foglalkoznám egy kissé azon indokolással is, a mely a kérdéseket megelőzte. Az indokolás — és pedig nem Madarász képviselő úr hibájából, mert ő azt a »Magyar Hírlap«-ból vette — úgy állítja oda a dolgot, mintha ezen felsorolt bajok egész Temesmegyében észlelhetők volnának; generalisálja, általánosítja ezen bajokat, holott ezek a tanfelügyelő jeleutése szerint csak egyes általa megnevezett iskolákban fordulnak elő. A »Magyar Hírlap« közleményének czíme : »A legsötétebb megye«, tehát ezen állapotokat az egész megyére vonatkoztatja. Azt mondja, hogy a tanítók nem tudnak magyarul, hogy az iskolák szűkek és rondák, hogy a tanítók nincsenek képesítve a tanításra. Mindezen kijelentések azonban csak egy szűkebb keretre, t. i. azon községekre vonatkoznak, a hol ezen bajokat a tanfelügyelő constatálta, szám szerint 61 községre és természetesen úgy, hogy e bajok a községek között megoszlanak. Ugyanezt kell mondanom a hírlapi közlemény azon pontjára, mely azt mondja, hogy a tanítók nem tudnak magyarul és a mely felsorolja az egyes községeket. Ez is csak egyes községekre vonatkoztatható, nem pedig az egész megyére. Sőt azért i-em felel meg a hírlapi közlés a teljes valóságnak, mert egyes községekre vonatkozólag nem az van a jelentésben