Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-27

a«. omágos Illés 1991. Április 2-iti, izembatoiu ' ú vetés részletes tárgyalása és pedig az I-ső füzet. Széll Ákos jegyző (olvassa): Királyi udvartartás. Rendes 'kiadások': I. fejezet. Kiadás. A királyi udvartartás költségei 4,650.000 forint. Lits Gyula jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! A királyi udvartartás tételénél több év óta a ház ezen oldaláról felszólalás szokott történni, még pedig abban az irányban, hogy a nemzet óhajtása, sőt jogos igénye kifejezést nyerjen arra nézve, hogy a magyar királyi udvartartás önállólag és az osztrák császári udvartartásáról elkülönítve hazánkban és itt hazánk fővárosában szerveztessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen felszólalások eddig sikertelenek voltak. (Igás! Úgy van ! a szélső haloldalon.) De ha ezek sikertelenek voltak, az minket nem riaszt attól vissza, hogy a nemzetnek ezen jogos igényét minden megfelelő alkalommal hangsúly ózzuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminister úr a felirati vitában nagy fennen intézte hozzánk azt a kérdést, hogy a szerinte nemcsak igen jó, de igen rózsás állapotokkal szemben is mi a magunk közjogi nézetei alapján minő egyenértéket tudunk és próbálunk kimutatni V A t. pénzügyminister úrhoz bátor volnék azon kérdést intézni, a királyi udvartartásnál minő értéket tud ő felmutatni, a minek egyenértékét tőlünk követeli 1 (Derültség a szélső baloldalon.) Azt hiszem, ez a kérdés elvileg minden vitán felül áll. Kétségtelen ugyanis az — hogy a királyi trónbeszéd determinatíojánál megmaradjak — miszerint a hatvanhetedik! rendezkedésekben a királyi udvartartás a közösügyek sorába föl nem vétetett. De más részről egészen bizonyos, a királyi udvartartásra nézve világosan kimondatott, hogy az a közösügyek közé nem is tartozik, hanem Magyarországnak önálló politikai institutioja, a melynek költségeit, mint önálló nemzeti institutioét, kizárólag maga a magyar törvényhozás állapítja meg. Azt is elismerem és eonstatálnom kell, hogy a hatvanhetedik! rendezkedések után következő években a parlament figyelme nem foglalkozott kellőképen ezzel a kérdéssel. Akkor úgy vélték, hogy sokkal fontosabb kérdések vannak szőnyegen, a melyeket meg kell oldani. Megoldást várt a quotalis összegek megállapításának kérdése, a közgazdasági kiegyezésnek rendezése, a bankkérdésnek ideiglenes rendezése, a honvédség intézményének felállítása és szervezése, a határőrvidék polgárosítása, a vármegye intézményének akkor úgynevezett rendezése, az állandó és független bíróságok rendezése stb. Ezek az igen nagy államszervezeti belső kérdések — hozzájuk jővén a közjogi kérdések általános vitatása — a parlament figyelmét az első években annyira igénybe vették, hogy a magyar udvartartás önálló szervezése iránt a parlament véleménye kellő nyomatékossággal nem nyilvánult. De már 1872-ben mind több és több törvényhozónak agyában merült fel a kérdés : vájjon a magyar udvartartás önálló szervezésével mi fog tehát történni V Akkor ez iránt hangok is emelkedtek a többségben levő párt soraiban, de a cabinet azt az ellenvetést tette, hogy önálló udvartartást már csak .azért sem lehet ez idő szerint szervezni, mert erre pénzügyileg nem vagyunk képesek. Az akkori civillista nagyon el volt adósodva; a hitelműveletek tactikája az udvartartás vezetésében is rendkívül nagy alkalmazást nyert. Azt mondták tehát, hogy még az egységes udvartartásra sincs elég pénz, nem hogy az önálló magyar udvartartást lehetne Szervezni. Elő is terjesztették 1873-ban a javaslatot, hogy a királyi udvartartás Magyarország részéről egy millióval emeltessék. Ugyanakkor a cabinet akkori pénzügyministere és ministerelnöke indíttatva — de hozzáteszem, közjogilag kötelezve is — érezte magát arra, hogy az udvartartás költségeinek hovafordításáról a pénzügyi bizottságnak részletes felvilágosítást nyújtson. Különösen két sérelem volt akkor. Az egyik a volt, hogy az akkor és. fájdalom, most is közösen vezetett udvartartás óriási 4—5000 főből álló .személyzetében a magyar elem alig van képviselve. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most sincs/) Ez udvartartáshoz mi ötödfélmillióval járuItmk és abban az óriási hivatali és szolgaszemélyzetben Magyarországnak alig van valamelyes contingense. Ez már pusztán közgazdasági szempontból is sérelmes. Még ha el is ismernők, hogy az udvartartásnak közjogilag közösnek kell lennie: akkor is tűrhetetlen volna, hogy midőn mi az udvartartáshoz ugyanannyival járulunk, mint Ausztria, abban a sok ellátásban, fizetésben, nyugdíjban majdnem kizárólag osztrák honosok részestíljenek s csak mintegy ezredrészben magyarok. A másik sérelem az volt, hogy az udvartartási költségvetésnek ő Felsége és családja személyes ellátásán és a korona fényének és representationalis glóriájának fentartásán kírffl vannak egyéb nevezetes czéljai is: tudományos, művészeti, jótékonysági, culturalis czéljai; és