Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-26
26. országos Blés 1882. április 1-én, pénteken. 57 létében nem állottam szemben a nemzeti párttal; én Önökkel állottam szemben és felemlítem ma<ramat, mint legeoncretabb példát, de idézhetek akárhányat, én igenis a papokkal állottam szemben és részükről a legdühösebb harcz folyt ellenem; azokat a rozsnyói episcopalis kérdéseket hozzám épen úgy intézték, mint azon esetekben, melyeket t. képviselőtársain idézett. Ez országszerte általános áramlat volt és épen ez az aggasztó. Ez mindenesetre roppant visszaesést jelent. Emlékezzenek arra, hogy önök szabadelvflpártnak nevezik magukat; ne feledjék, hogy önök alatt fejlődött e helyzet s hogy évekkel ezelőtt ennek nálunk nyoma sem volt. Emlékeztetem önöket arra, midőn Debreezen városa, a kálvinista Róma egyszerre három katholikust választott meg képviselővé. És nem e tényben van a nagy dolog, hanem abban, hogy ez senkinek fel sem tűnt sem Debreezenben, sem azon kivííl. Hivatkozom az akkori sajtóra. Nem volt egyetlen lap, a mely ezt, mint meglepő tényt, kiemelte volna. Mindenki természetesnek találta, mint a hogy természetesnek találták évekkel ezelőtt, hogy Tisza Kálmán, az egyik református kerület főgondnoka a katholikus Nagyváradnak lett képviselője. Minek köszönhetjük e visszaesést? Az önök szabadéivííségének. Es itt nem kímélhetek senkit; hibás első sorban az igazságügyminister, hibás a cultusminister, hibás a belügy minister. Hallgattak volna a múlt években a mi figyelmeztetéseinkre. Hozta volna be a cultusminister a vallásszabadságról szóló javaslatot, (Helyesés a szélső baloldalon.) az igazságügyi minister azt a régóta kilátásba helyezett javaslatot a kötelező polgári házasságról, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és végre hozta volna be a belügyminister, egyetértőleg a cultusminis térrel, az anyakönyvek kezelésének átruházását a polgári hatóságokra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor aztán nem lett volna ma felekezeti viszály Magyarországon; abba belenyugodott volna mindenki. Legföljebb azt tehetem még hozzá, hogy a kormánynak át kellett volna éreznie, hogy a katholikus autonómia eszméje annyira tért hódított már a katholikus világban, hogy azt nem lehet egyszerű phrasissal elütni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha e kérdéseket, úgy, mint államférfiakhoz illik, bátran, biztos kézzel megoldották volna, vagy legalább a megoldáshoz közelebb vitték volna, nem tapasztaltunk volna ily szomorú, középkorba illő dolgokat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy önök ezzel nemcsak azt bizonyították be, a mit a múltkor bizonyítani igyekeztem, hogy fő programiujuk a hatalmon való megmaradás, hanem azt is, hogy a szabadelvű ezímet csak bitorolják, arra semmi joguk nincs : újból kérem a t. házat, méltóztassék az én határozati KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET, javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés és tetszés a ssélsö baloldalon.) Elnök: Molnár József képviselő urat illeti a szó. Molnár József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminister úr, úgy látszik, nem szereti, ha az ellenzék az államháztartás és a pénzügyi helyzet érmének nemcsak azon oldalát látja meg, melyet a kormányos pártja mutogat, hanem egyúttal azt is, mely a nemzet terheit tükrözteti vissza. Innen van az, hogy az ellenzék részéről kifejezett aggályok és megjegyzések ma is úgy lettek majdnem felállítva, mint a helyt nem álló kiritika példái. Merészség volna tőlem a harczot fölvenni a t. pénzügyminister úrral és ha mégis röviden reneetálok az elmondottakra, ezt inkább az általam kifejtettek igazságára való tekintetből teszem, mint harczi vágyból. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminister úr kifogásolta, mikép hozhattam fel ezen pénzügyi vitában két oly körülményt, a melyek nem is képezik jelenleg az eldöntés tárgyát. Az egyik az volt, hogy csak nem képzelem, hogy az osztrák államadósságokhoz való harmincz millió frtnyi hozzájárulás lejebb szállítható lenne. Nagyon jól tudom én az 1867 : XV T . tcz. azon rendelkezését, hogy ez változhatatlan. Én csakis mint symptomát, hoztam fel és hogy mennyire van helye a figyelmeztetésnek épen a mai napon, elég hivatkoznom azon hírlapi közleményekre, hogy most az ezüst tallérok részben való fedezésére aligha nem fogunk mi is rászoríttatni. Felemlítette a t. pénzügyminister úr azt is, hogy a határőrvidékért fizetendő két százalék levonása által nem leszünk voltaképen kétszer megadóztatva. Engedje meg a t. ház, hogy indokoljam, honnan vettem én ezen meggyőződésemet. (Halljuk!) Az 1387-ben kiküldött országos bizottság 1887 február 21 én tartott ülésében elfogadta Falk Miksa. t. képviselőtársamnak jelentését. Ezen jelentésnek csupán csak a végét olvasom fel, melyben a következő foglaltatik: (Halljuk!) »Azt pedig talán a t. osztrák cleputatio sem fo«rja méltányosnak találni, hogy a volt határőrvidékben" bevételek vagy azoknak legalább egyes részei kétszeresen számíttassanak fel a magyar korona országainak terhére, tudniillik egyszer úgy, hogy azokért a 2°/»-os praecipuum fizettessék, azután pedig úgy, hogy azok, mint horvátországi bevételek a magyar korona országainak bevételeibe beleszámíttassanak és a magyar quotát felrugtassák.« Ha tehát tévedtem ezen kérdésben, akkor első sorban Falk Miksa képviselőtársam lenne az oka. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az italmérési jövedékből származó károk tekintetében is, úgy látszik nem egészen tisztán 8
