Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-26

5g 2ft. orssApos Illés 1892, fejezhettem ki magamat, mert nem egészen tisztán értette meg a t. minister ár az én intentiomat. En ugyanis az italmérési jövedékből származó bajok kútforrásáúl nem csupán a bérlő társaságokat okoztam, hanem a városok és községek eljárását is, a melynek hatása semmiben sem különbözik a bérlőtársaságok által okozott következményektol. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A városok és községek ugyanis rendesen nem maguk kezelik az italmérési jövedék behajtását, hanem mindenütt az államtól kivetett pénzösszegnél sokkal magasabb áron adják albérletbe az ital mérést (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) és ezen albérlők eléggé gondoskodnak arról, hogy a saját hasznukat kihúzhassák, részint az ital magas árával, részint az ital rossz voltával: és mindez a fogyasztó közönség terhére történik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én ugyan örömmel vettem tudomásul azt, hogy a kizárólagos italmérési jog gyakorlását a t. pénzügyminister úr a bor és sör tekintetében nem akarja a jövő évtől kezdve már érvényesíteni, csak a szeszre nézve kötötte ezt bizonyos feltételekhez ; engedje meg. a t. pénzügyminister úr. hogy ajánljam neki, hogy igyekezzék a szabad italmérési rendszert ép a nép nagy tömegére nézve fontos szesznél is behozni. Méltóztassék elhinni, hogy ha ezt keresztűlviszi, az adózó közönség között is nagy népszerűségre fog szert tenni. A mi az államvasúti jövedelmek problematicus voltára nézve általam felhozatott, azt a t. pénzügyminister úr beszédében megczáfolva nem találom. Én nem azt állítottam, hogy az államvasutak jövedelmei veszélyeztetik az államháztartás egyensúlyát, hanem csak általános elvi tekintetekből emeltem ki költségvetési szempontból azt, hogy az államvasutak jövedelmei semmi esetre sem olyan természetűek, a melyekkel nagy és költséges reform keresztülvitelét kezdeményezni lehetne; nem pedig azért, mert ezen jövedelmek eoniuncturákon alapulnak, a melyek évről-évre, sokszor hónapról-hónapra változnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felemlítette a t. pénzügyminister úr, hogy a fogyasztási adó növekedésével szemben is az én bizalmatlanságom ezen adónem kiapadhatására nézve nem jogosxílt; engedje meg a t. minister úr, hogy arra figyelmeztessem, hogy ezt arra állapítottam, hogy a nép folytonosan szegényedve, ezen szegényedés folytán nem lesz képes a fogyasztást nagyobb mérvben eszközölni. Ennek ellensúlyozására hivatkozott a t. minister úr arra, hogy az egész müveit világon a jelzáloghitel növekedését úgy tekintik, mint hasznos befektetéseknek gyümölcsöt hozó működést. De ez nem a mienkhez hasonló államokban április l>«a, pénteken történik, a hol nem annyira a termelés fokofordíttatik ez, hanem inkább arra, hogy ennek a tőkéjéből éljenek. (Igás! Úgy van! bal felől), És mit mond a t. minister úr azon megjegyzésemre, hogy az 5 krajczáros váltó-üiiapok folytonosan szaporodnak? Szerinte ez nem azt jelenti, hogy az alsóbb néposztály szegényedik, hanem azt, hogy pénzgazdaságra tértünk át. (Derültség bal felől.) Engedelmet kérek, ha már így akarunk beszélni, akkor inkább azt lehetne mondani, hogy e jelenség a hitelgazdaságra való áttérést mutatja, nem ugyan a nyugoti államokban érvényesülő hitelgazdaságra, hanem arra, hogy mi már csakugyan hitelből élünk. (Élénlt helyeslés hal felől.) A nép elszegényedését, t. ház, azt hiszem, senki sem tagadhatja; csak tegnap hallottuk a kormánypárt egy tekintélyes tagjától a FelsőMagyarországon élő nép sanyarú anyagi helyzetét ecsetelni. Én magam sem tagadhatom azt, hogy ne fordult volna elő egyes vidékek vagyonosodása és gyarapodása, de épen az a baj, t. ház, hogy a már meglevő vagyonnak, a tőkének meg van az ereje, hogy mások jövedelmét is magához vonzza, de ez bizonyítja legjobban, hogy a közvagyonosodás nem általánosságban terjed, hanem csak egyesek jólétén gyarapszik. (Élénk helyeslés bal felől.) A t. pénzügyminister úr felhív bennünket, hogy miért nem fejtjük ki azt, hogy vájjon miként fognánk mi kormányozni, ha politikánk érvényesülne, vájjon az országra akkor is kevesebb adótVetnénk ? Hozzátette reám nézve mintegy bokképen, hogy az én beszédemből az látszik ki, mintha mi kormányra jutásunk esetén szintén nem fognánk kevesebb adózást hozni be. Kern is erről van szó, hanem szó van arról, hogy a mi pártunk győzelme esetében, ha az adózás megmaradna is, a gazdasági téren tagadhatatlanul erősebbek fognánk lenni, mint a mostani gazdasági rendszer melletr, mert a közös vámterület mellett a tisztán magyar közgazdasági érdekeket soha sem juttathatjuk teljesen érvényre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Higyje el a t pénzügyminister úr, hogy az önálló vámterűlet kérdése Magyarország gazdasági érdekének igazi szükség-kérdésévé kezd kinőni. Nemcsak az érleli meg ezt, hogy a mai világban nemcsak a növekedő állami kiadásokat nem birhatja el egy tisztán földmívelésből élő ország, hanem az is késztet bennünket ipari állammá átváltozni, hogy nálunknál szám és intelligentia tekintetében sokkal kisebb államok meghaladnak, a világversenyben megelőznek bennünket. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.)