Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

43. orsíftfos ülés 1898. májns 9.án, hétfőit. 4Qg venni, ma foglalkozni nem akarok, mert azok, ha indokukat is lelik tán a jelen indemnytási törvényjavaslatban, de azzal szoros összefüggésben nincsenek. Csak a pénzügyi évre nézve akarom megjegyezni, hogy szerintem elhibázott lenne, ha a pénzügyi évet a polgári évtől különválasztanok. Mindenben arra kell törekedni, hogy ne csak a pénzügyi administratio, hanem az administratio minden ágazata is a legszorosabb kapcsolatba hozassék a mindennapi élettel. (Helyeslés jobb felöl.) Ezért a pénzügyi évet különválasztani a polgári évtől, annyit tenne, mint egy nem természetszerű intézményt létesíteni. De ez az adózásnál majdnem lehetetlen is lenne; mert hisz számtalan adókivetésénél a törvény szerint a polgári évet kell tekintetbe venni, melyre az adófizető kereskedő, vagy nyilvános számadásra kötelezett társulat mérlege szól, úgy, hogy egész sorozata keletkeznék az administratio nehézségeinek és merev ellentétbe jönnénk azon elvvel, hogy igyekezzünk az administratiot lelie tőleg egyszerűsíteni. (Élénk helyesléá jobb felöl.) A képviselő úr még egy szemrehányást tett a kormánynak, midőn azt mondta, hogy nagy sietséggel idő előtt terjesztettük elő és kívánjuk tárgyalni az imdemnytási törvényjavaslatot. Indokul hozza fel azt, hogy lehet, hogy erre az egész javaslatra szükség nem is less, mert a költségvetés le fog esetleg tárgyaltatni május hó folyamán. Én nem tesz ;k le arról a reményről, hogy bármily kimerítően, bármily alaposan méltóztatnak is a tárgyakkal foglalkozni, május hónapban a költségvetést ne tudnók letárgyalni; de van minálunk az alkotmányos törvényhozási faetorok közül még egy másik, a főrendiház, a melynek szintén alapos tárgyalásra kell időt engedni. (Mozgás a szélső baloldalon: Felkiáltások: Egy nap !) Ezzel számolni kell és bármint méltóztatnak is a dolgokat odaállítani, a legsürgősebb eljárás mellett is az átküldéstől a szentesítésig két hétre van szükség; ezt a két hetet tehát nem lehet számításon kivííl hagyni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De van, t. ház, még egy másik is, hogy miért kívántuk ezt a törvényjavaslatot sietve és előlegesen tárgyalni, még pedig az, mert azt hiszem, hogy már legközelebb olyan javaslatokat fogunk a t. ház elé terjeszteni pénzrendszerünkre és valutaügyünkre nézve, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) a melyeket illetőleg esetleg azt kell kérnünk *— mondom — hogy ha hosszan tartanának a költségvetési tárgyalások, ezeknek félbeszakításával is méltóztassék a t. ház azon javaslatokkal foglalkozni. (Élénk helyeslés.) Most engedje meg nekem a t. ház, hogy áttérjek gr. Apponyi Albert képviselő úrnak egyes megjegyzéseire. Beszédének politikai részével nem KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. igen fogok foglalkozni, mindössze csak két megjegyzésre kívánok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő úr múltkor azt a szemrehányást tette a kormánynak, hogy az országgyűlés 19 havi permanens működése alatt nemcsak hogy eredményeket nem tud felmutatni, hanem még úgyszólván az ügyeknek mindennapi rendes menetét sem tudta biztosítani, bizonyítékul hozván fel ezt az indemnytási törvényjavaslatot. Nem kívánok arra a meglehetősen vaskos törvénykönyvre utalni, a mely ezen 19 hónap alatt és magában az 1891. évben, hajói tudom, 43 vagy 53 törvénynyel gyarapodott, a melyek között igen sok fontos törvény van, úgy, hogy egy törvényhozás, egy kormány, sőt merem mondani, egy nemzet normális működésének még hosszabb időszakát is alkalmasak volnának igénybe venni. (Úgy van! jobb felől.) Csak arra kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék elfelejteni, hogy erre a 19 hónapra esik a kormány működésének az a szerinte szintén egyik szerencsétlen passusa, a közigazgatási vita, a mely szerencsétlen passusba a t. képviselő úr is a mi osztályosunk volt. Gr. Apponyi Albert: Sajnos! (Derültség bal felöl.) Wekerle Sándor pénziigyminister: És azért azt kérem, hogy ebből a 19 hónapi, permanentiából méltóztassék levonni nem azt az időt, a melyet annak a törvényjavaslatnak a tárgyalására fordítottunk, hanem azt a másik időt, a melyben ő és társai foglalták el a törvényhozás idejét, azért, hogy bebizonyítsák előtte, mikép akkori közreműködésük csakugyan sajnos volt. (Derültség és tetszés jobb felöl). A 19 hónapi permanentiának ezt a részét legalább ne méltóztassék a mi rovásunkra írni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Másik megjegyzésem, t. képviselőház, arra vonatkozik, amitgróf Apponyi Albert t. képviselő úr most méltóztatott felhozni és a mi, azt hiszem, a kormány minden tagját illeti, nemcsak a politikai solidaritásnál, hanem az egyszerű tisztességes összetartozandóságnál fogva is, hogy tudniillik mi rendszeres összeköttetésben vagyunk a corruptioval. A t. képviselő úr nem veszi tudomásúl a kormánynak azon többszörösen nyilvánított szándékát és törekvését, hogy a mennyiben van ily corruptio, annak kiirtására a kormány minden rendelkezésére álló eszközt lel fog használni és hogy a kilátásba helyezett reformtörekvéseknek egy nagy része is épen arra irányul, hogy ezen corruptio, a mennyiben azzal szemben kellő hatálylyal fellépni a mai eszközök nem elegendők — ámbár nem ismerem el, hogy az oly mértékben volna, mint azt állítani méltóztatott, mert corruptio mindig volt, van és lesz is bizonyos mértékig (Mozgás bal