Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

|gg 41. ftrsssftgös ülés 18W. májúi g-in. Hetién* felöl Halljuk!Halljuk!) —mondom, a reformtörek­véseknek is egyik része és főleg ezen reform­törekvés talán ennek az Ígéretnek sikeresebb, kiterjedtebb mérvben való megvalósításában nyeri jogosultságát. (Helyeslés és tetszés jobb felől.) A t. képviselő úr állításának igazolására a bácskai esetet hozza fel. A vád itt az volt, hogy elkergettünk ugyan 30 —32 községi jegyzőt, de fölebb már nem mentünk és ez bizonyítéka annak, hogy a eorruptioval rendszeres összeköt­tetésben vagyunk, mert megállunk a községi jegyzőnél és fölebb nem megyünk. A t. minis­terein Ök úr erre azt mondotta, ha fölebb nem megy, annak oka az, hogy azok a vissza­élések már régibb keletűek. A t. képviselő úr felhasználja ezt az alkalmat és pártjának nagy tetszése közt megint egy szokásos fegyvert kíván ellenünk alkalmazni, hogy kimutasson egy bi­zonyos ellentétet a ministerelnök úr és a korábbi ministerelnök úr, ezen pártnak mostani és a korábbi magatartása között. (Úgy van ! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás bal felől.) Bocsánatot kérek, ma a t. képviselő úr egy közelebbi interpraeta­tiót szolgáltatott ahhoz, hogyan kívánja érteni azt, hogy ne álljunk meg a jegyzőnél, hanem menjünk feljebb és erre felhozza, hogy minister­elnök és belügyminister előbb Tisza Kálmán volt, azt megelőzőleg pedig ő maga, tudniillik gróf Szapáry Gyula s ebből az következnék, hogy ezt a további persequálást a ministerekre méltóztatik érteni. (Felkiáltások bal felől: Azokra is!) Én úgy tudom, t. ház, hogy a községi jegyzők felügyeletével a szolgabírák, az alispá­nok, a főispánok vannak megbízva; (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) én úgy tudom, t. ház, hogy a visszaéléseket épen a mai főispán és alispán derítette ki és intézkedtek ennek következtében a megbízhatatlan községi jegyzők eltávolítása iránt; (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) én úgy tudom, hogy ezek a visszaélések régibb keletűek és hogy azok a közvetlen felügyeletre hívatott tisztviselők, azok a szolgabírák, a kik hívatva lettek volna e visszaéléseket ellenőrizni akkor, a mikor azok elkövettettek, ma már nagyrészt nem is existálnak : (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) tehát t. képviselő úr, akkor, mikor a további persecutio ellen az az ellenvetés hozatik fel, hogy más közegek vannak a felügyelet élén ma, mint voltak akkor, ezen más közegek alatt ne a ministereket méltóztassék érteni, hanem azokat a. szolgabírákat. (Élénk derültség és tetszés jobb felöl) Megengedem, hogy a t. képviselő úrnak sokkal kellemesebb lenne, ha a mi hiva­tali elődeinket persequáíhatnők, (Derültség jobb felöl.) de — bocsánatot kérek — fennálló törvé­nyeink azon jegyzők visszaélései ellen legfölebb a ma már nem létező szolgabírák persequálására szolgáltatnának nekünk módot. (Élénk tetszés jobb felől. Mozgás bal felől.) Es, t. ház, hogy hű maradjak azon ígére­temhez, hogy sem politikával nem foglalkozom, sem hosszadalmas nem leszek, (Halljuk!Halljuk!) még csak a t. képviselő úrnak egy múltkor fel­hozott kérdésére kívánok refleetálni, melyben a tisztviselők javadalmazásáról szóló törvényt, mint olyat méltóztatott felemlíteni, melylyel közbeesőleg, a költségvetés tárgyalásának be­fejezése előtt kellene foglalkozni a parlament­nek, mert különben az Julius 1-ére nem válha­tik törvénynyé. Gr. Ápponyi Albert: Esetleg-. Wekerle Sándor pénzügyminister: Esetleg, és akkor a felelősség természetesen minket fog terhelni, ha azon ígéretünket, hogy a nagyobb javadalmazás július 1-étől járjon, be nem válthatjuk. (Halljuk! Halljuk!) Előre is kijelentem, hogy a tisztviselők javadalmazásáról szóló törvényjavaslat, azon sok nemű kívánalmak daczára is, melyek e tekintet­ben fölmerültek és a melyek mindenesetre fel­jogosítanának arra, hogy a kívánalmaknak ily özönével szemben talán ujabb consideratio alá vegyem ezt a törvényjavaslatot, mondom, mind­ennek daczára kijelentem — és azt hiszem, a nélkül, hogy erre formaszerinti felhatalmazásom volna, e tekintetben ministertársaim nevében is nyilatkozhatom — hogy mi igenis, ma is óhajt­juk, kívánjuk és mindent el fogunk követni arra, hogy ez a javadalmazás július l-jétől járjon; (Élénk helyeslés jobb felöl) ez még nem azt teszi, hogy ezt a törvényjavaslatot a költségvetés le­tárgyalása előtt kellene tárgyalni a házban. (Halljuk! Halljuk!) Nem lesz baj, ha utólag tárgyaljuk is. Nem az a lényeg, hogy a tör­vény Julius 1-ére, vagy azt megelőzőleg bizo­nyos ideig életbelépjen; (Élénk helyeslés jobb felöl.) hanem az, hogy az illető tisztviselők Julius 1-étől számítókig megkapják a magasabb illetményt. (Általános élénk helyeslés.) És ha a tárgyalás késedelme miatt a törvény nem lenne is oly időben megalkotható, hogy az Julius í-éig végrehajtható is legyen, ha talán egy rövid időköz a már érvénybe léptetett törvény valódi életbeléptetése és Julius elseje közt lenne is, azt hiszem — s ebben talán szintén méltóz­tatnak osztozni — mindig lehet akként intéz­kedni, hogy azért a magasabb illetmények Julius elsejétől járjanak. (Általános élénk helyeslés.) Ez nem is volna praecedens nélküli, mert az 1873-iki fizetés-szabályozásnál ugyanez volt az eljárás. (Általános élénk helyeslés.) Ezek után, t. ház, ismételve azon kérésem­nek adok kifejezést, hogy az előterjesztett tör­vényjavaslatot, a beadott határozati javaslatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom