Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

43. országos ülés Í882. májas 2-án, hétfőn. 455 mely parlamentben a világon egy eompaetság, erős összetartás nélkül lehetséges keresztülvinni'? Hisz tagadhatatlan, hogy vannak egyéni nézetek és véleménykülönbségek minden párton. Önök talán valami amabilis hallgatagságban vannak egymás közt akkor, a midőn egyes kérdéseket megvitatnak? Nem; természetesen megvitatják az eltérő nézeteket és mégis, midőn dde jönnek, mint compact párt jelennek meg, mert eompromissiumokat csinálnak egymás közt a nézetekben. Ez és csak ez a czél és többet nem tesz a szabadelvű párt sem és hogy csakis e czélokra, a melyeket az imént megjelöltem, előfordulnak nézet-kiegyenlítések, akkor mi szükség ezért a pártot gyanúsítani ? (Élénk helyeslés jobb felől.) De tovább megyek, t. ház. Nagyon jól tudom, hogy méltóztattak némely incidensekre reflectálni. Igenis vannak véleményeltérések, de azt hiszem, nem árulok el titkot, a mikor azt mondom, hogy más pártban is igen nagy számmal fordulnak elő bizonyos személyi conflictusok és tárgyi incidensek. És mi történik ilyenkor? Az, hogy a kisebb jelentőségű kérdésekben kölcsönös megegyezésre jutnak, azért, hogy a párt nagy czéljaira összetartásukat megóvhassák és biztosíthassák. Én megjelöltem az elsőrangú fontosságú ismert czélokat, a melyek a szabadelvű párt előtt lebegnek; megjelöltem legköze lebbről a költségvetés letárgyalása után a valuta rendezését, a tisztviselők fizetésének javítását, a közigazgatási reformok egész sorozatát és akármilyen szigorú objectivitásból kiindulva sem fogja senki azt mondani, hogy ezeknek a czéloknak biztosítására nem érdemes, nem szükséges, nem nélkülözhetetlen egy pártot összetartani és kisebb kérdésekben a vélemények kiegyeztetését a főrzélnak alárendelni. (Élénk helyeslés jobb felől.) És ha Beöthy Ákos t. képviselőtársam azt mondta, hogy e kormány nem is akarja a reformokat, azért húzza, halasztja azokat, mert nincsen elkészülve és nem kívánja azokat létesíteni: akkor én felajánlok neki egy egyszerű kísérletet. Méltóztassék fölszólítani és provocálni e kormányt a reformok terére, méltóztassék próbára tenni e kormányt és pártját tárgyilagos, alapos kritikával a reformok terén (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől. Mozgás a baloldalon.) Csak ez bizonyíthatná be állításukat, hogy e kormány nem akarja és nem képes a reformokat keresztülvinni; de a míg ezek elől elvágják az utat és más dolgokra méltóztatnak terelni a figyelmet és nem adják meg a lehetőséget, hogy az bekövetkezzék: addig e vád nem a kormányra és pártjára, hanem az ellenzékre háramlik vissza. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én azt akarom, hogy a reformok bekövetkezzenek, azért óhajtom és kívánom, hogy mindazon meddő dolgok, a melyek azzal semmi összefüggésben nincsenek, mellőztessenek; mindazon előkészítések, a melyek azokat feltételezik, létrejöjjenek, azért ajánlom az indemnyti elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök.* Helfy Ignácz képviselő urat illeti a zárszó joga. Helfy Ignácz: T. képviselőház ! Miután a lefolyt három napi vita alatt a t. túloldalról alig hallottunk pár szót, természetesnek fogja találni a t. ház, hogy rövidre szabandó megjegyzéseimben legfőkép a t. előadó úr imént elmondott beszédével fogok foglalkozni. A t. előadó úr azon kezdte, hogy az ellenzék ezen vita alatt magához a javaslathoz talajdonképen nem is szólott. De mondja meg nekem a t. előadó úr, hogy ö maga mit szólott a javaslathoz ? íme, itt van a jelentés, ez áll másfél sorból, mely így szól: »e törvényjavaslat formáját és tartalmát törvényesség és szükség által indokoltnak tartjuk és így azt általánosságban elfogadásra ajánljuk«. Ezt a kimerítő, alapos munkát terjesztette elő a t. előadó úr a pénzügyi bizottság nevében. Itt azután, a mikor a vitát megújítottuk, tartott az előadó úr egy beszédet, a melyet azt hiszem, ő maga sem fog előadói beszédnek tekinteni. Ha tehát szemrehányás rejlik abban, hogy a javaslathoz nem szólott senki, akkor méltóztassék a t. előadó úr az oroszlánrészt a maga részére kivenni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én ellenkezőleg úgy látom, hogy minden egyes szónok nagyon tüzetesen épen az indemnytihez szólott. Az egész világon bizalmi kérdésnek tekintik a felhatalmazási javaslatot. Annak tekintik önök, annak tekintik a külföldön is és bizalmi kérdés lévén, igen természetes, hogy a ki a kormány iránt bizalmat nem táplál, az előadja azon okokat, hogy miért nem viseltetik bizalommal iránta. Tehát a ki ehhez a dologhoz szól és azt fejtegeti, az directe és helyesen a törvényjavaslathoz szól. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De a t. előadó úr azt mondja, hogy mi még mindig tévedésben vagyunk az indemnytíjavaslat fogalmára és igazi jelentőségére nézve, hogy mi azt olybá veszszük, hogy az korlátlan felhatalmazás volna a kormány részére, pedig világosan benne van a javaslatban, hogy a kormány kötve marad a múlt évi költségvetéshez. Hát, t. ház, ezt mindnyájan épen olyan jól tudjuk, mint a t. előadó úr, de azért mégis helyes, a mire czéloztam határozati javaslatunkban, hogy ebből kár származik, mert vagy igás, szükség van azokra a költségekre, melyeket ai új költségvetési előirányzat magában foglal éz akkor, ha azt nem érvényesítheti a kormány z ez nemcsak rá nézve korlát, de kár magára az országra nézve is; vagy nincs rá szükség, akkor