Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

454 **• •»**•« M*» 18t2. május g.ftn, hétfőn. önmagában való kizárólagos hit, minden ellen­nézetnek gyanúsítása és visszautasítása. (Ellen­mondások a bal- és szélső baloldalon.) Itt már a hazafiság oda fejlődik, hogy átalában még a lehetőségét is kizárja annak, hogy más nézet jogos és hazafias legyen. (Felkiáltások a szélső baloldalon. Az reac/io!) Én e tekintetben gróf Apponyi Albert képviselőtársamat nem okolom, csak olykor olykor veszem észre, a mikor — engedje meg — de aulicusnak, nemzetellenes­nek akarja feltüntetni azt a politikát, mely tisz­tán csak a mértékek kérdésében tér el tőle. De tagadhatatlan, hogy a chauvinismusnak ezzel a jellegével, tudniillik a csalhatatlansággal és minden ellenkező nézet és vélemény feltétlen elkárhoztatásával, többet mondok: kiirtási törek­vésével (Ellenmondás a szélső baloldalon.) talál­kozunk az ellenzék egyik-másik árnyalatánál, mely őszintén, nyíltan kimondom, olykor elmegy egészen a vadmagyarságig; mert most is tudnak beszélni arról, hogy vannak bécsi áramlatok, hogy Bécsnek hódolunk . . . Gr. Apponyi Albert: Ezek tények! Hegedűs Sándor előadó: .... mondom, hogy Bécsnek hódolunk és vannak más efféle vádak is. Az a Bécs, t. ház, jámbor polgárváros, isz­nak ott sört, de az nem csinál nekünk semmi kárt. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Igaz, vannak ott mások is, t. i. ott van a mi közös kormányunk és alkotmányos, szigorúan alkot­mányos elvek szerint uralkodó uralkodónk. Gr. Apponyi Albert: Ez igaz! Hegedűs Sándor előadó: Bátor vagyok e tekintetben, ha már ezt méltóztatik provocálni, még azt a szerény megjegyzést tenni, méltóz­tassanak akár a közös kormány bármely actu­sába, bármely cselekedetébe, bármely előterjesz­tésbe, bármely levelezésébe, méltóztassanak — nem megyek tovább, azt hiszem, hogy itt nem is szabad és önök sem fogják kívánni — bár­mely Bécsben lakó tényező bármely működésébe bepillantani és bepillantást provocálni; az úgy­nevezett bécsi áramlattal, azzal az áramlattal, mely nemzetünkre törne, melytől még gr. Ap­ponyi Albert is szükségesnek tartotta, hogy a választások alatt a polgárokat óvja és figyel­meztesse, (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) azzal az áramlattal nem fognak talál­kozni. (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, nem teszünk jó szolgálatot, nem mondom a pártoknak, mert ezekről itt, mikor ily kérdéseket vitatnak, nincs szó, hanem az ország egészséges politikai fejlődésének, ha azt a hitet tápláljuk, hogy az alkotmány által előírt és hatáskörükben pontosan határvonalozott tényezőkön kivűl itt egyáltalán bármely más áramlat vagy tényező Magyarország politiká­jára befolyást gyakorolna, Ezt a míg bárki e tekintetben a felelős közegekkel szemben bár­mely concret tényt felhozni nem fog, addig oly túlzásnak tekintem, mely túlmegy a chauvinis­muson és közeljár a vadmagyarsághoz. Én csak ebben az értelemben mondom azt, hogy igenis, ha ilyen szempontból van kifogás és emlegetik a chauvinismust, ezt igazoltnak és jogosiíltnak tartom, de nemzeti törekvésekkel és nemzeti jogok érvényesítésével szemben e párt részéről sohasem fogja hallani t. képviselőtársam azt, hogy ezt nevezzük chauvinismusnak. T. ház! Azt hiszem, hogy a vitában fel­merült azon kérdésekkel, melyek szorosabban összefüggenek a politikai állásponttal, melyet elfoglalni bátor vagyok, foglalkoztam és miután mint' előadó feszélyezve vagyok abban, hogy oly kérdésekre térjek ki, melyek a pártpoliti­kával összefüggésben vannak, befejezem beszéde­met két megjegyzéssel. (Sálijuk!) Sokszor felmerült, a legutóbbi vitában is gyakran hangsúlyozták, hogy a többség, a szabad­elvű párt kizárólagos párturalomra törekszik ennek feláldoz mindent, még az ország érdekét is. (Úgy van! a szélsőbalon.) Örülök, hogy híven adtam vissza a vádat, mert erre akarok reflec­tálni. Én azt hiszem, t. ház, hogy nem kell egyéb, hogy az ember e vádat visszautasítsa és illető­leg megczáfolja, sőt, hogy az illető meggyőződ­jék arról, hogy ez alaptalan, mint egy kis objectivitás. Nem lehet tagadni, hogy a szabad­elvű párt iparkodik egyöntetű, erős pártnak lenni és maradni. De melyik párt nem törekszik erre? Talán az ellenzéknek van ilyen árnyalata? Hisz ez természetes dolog; pártok szervezése okvetle­nül szükséges a parlamenti életben és tudom, hogy önök közt azokat becsülik legtöbbre, kik a leg­több fáradságot és tehetséget fejtik ki, hogy pártjukat erősítsék, összetartozásában megszilár­dítsák, terjeszszék. Miért teszik ezt? Tisztán a dolog politikai czéluk érdekében. De akkor mi­féle nagy praetensio az, ha azt kéri a szabad­elvű párt, hogy méltóztassanak egyenlő mér­tékkel mérni? (Mozgás a szélsőbalon.) Ne méltóztassanak a veséket és szíveket vizsgálni; méltóztassanak egyszerűen ugyanazon feltevésekből és jogosult feltevésekből és mond­hatnám, megkövetelhető feltevésekből kiindulni a velünk szemben való bírálatnál, melyben meg­kívánják, hogy önökkel szemben mi eljárjunk; ez a fair eljárás. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) Hiszen méltóztassanak csak a tényeket venni. Azt hiszik t. képviselőtársaim, hogy oly nagy párt, melynek oly feladatai vannak, a minő most legközelebb a valutarendezés, a milyen a közigazgatási reform és a milyen volt korábbi időkben a pénzügyek rendezése, hogy ezt bár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom