Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

48. orsüAgos ülés 1892. májas 2.án, hétfőn. 453 zeti vágyak és aspiratiok jutnak kifejezésre, azokkal szemben a többség esetleg azt az állást foglalja el, hogy ezeket nem most kell valósítani, hanem később, vagy nem ebben a mértékben kell valósítani, hanem más mértékben, nem azokkal az eszközökkel, hanem más eszközökkel; de ezért azt mondani, hogy tehát ez a párt nemzetietlen és hogy csak gúnyolja a nemzeti aspiratiokat, (Úgy van! Ugyvan! a ssélsöbalm.) azt hiszem, mégsem lehet. Különbözessük meg szigorúan az álláspontokat. Nem az irány és talán nem is az eszmék közt van köztünk e tekintetben akkora különbség, mint gr. Apponyi feltünteti; hanem azok valósításának eszközei s mértékére s az opportunitásra nézve. Es ha ezt a szót használtam: opportunitás, miután annyi gyűlöletes emléket szoktak ehhez kötni. . . . Kun Miklós: Meg is illeti! Hegedűs Sándor előadó: . .. hozzá kell tennem magyarázatul, hogy az opportunitást én nem idegen érdekek, vagy bármely melléktekintet szempontjából értettem, hanem tisztán és kizárólag a nemzet saját erejének [és saját érdekeinek szempontjából. Méltóztassék elhinni, hogy azok a nemzeti aspiratiok, melyeket méltóztatik hangsúlyozni — és ezek közt elismerem, néhány eonerét dolog gróf Apponyi Albert programmjában is előfordul — nem azért nem fogadtatnak el — akár határozati javaslat, akár más formában — e többség által azonnal, mert azokkal szemben itt ellenszenvvel viseltetnek, mert azokat megrontani, ignorálni, vagy kicsinyelni akarnák, (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) a mint méltóztatott kifejezni, hanem ellenkezőleg, mert a nemzet természetes és biztos fejlődése, eszközeinek kimértsége és positiojánál fogva megkell válogatni minden egyes intézkedésre az időpontot és mértéket, a mikor és a melyben azt foganatba lehet venni. Méltóztassanak t. képviselőtársaim visszaemlékezni az e kérdésekben felmerülő vitákra. Mi önökkel szemben s talán a nemzet egy részével szemben is hamis világításba vagyunk helyezve. (Ellenmondások a szélsőbalról.) De kérem, én sem Kun Miklós, sem a többi képviselő urat ezzel nem provocáltam tiltakozásra; hisz nem sértettem senkit s csak magunkról beszélek. A nemzet I előtt tehát mondom, hamis világításban tűnünk fel, mert önök kizsákmányolják az ily mozzanatokat azzal a magyarázattal, mint hogy ha mi ezeket nem akarnók, ezekkel ellentétben állanánk, holott pedig hol az időpont, hol a mérték tekintetében van csak a különbség köztünk és aligha egyébben .. . Gr. Károlyi Gábor: Nem vagyunk színvakok ! Hegedűs Sándor előadó:... úgy, hogy ha gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam az ellenzéket oly nagyra növeszti fel, oly kivívóan színezi és azt állítja, hogy az akkora válaszfalat képez köztünk, tudniillik a többség és t. képviselő úr pártja közt, ez nagyobb különbséget okoz, mint a mekkora különbség van a közjogi alapra nézve az ellenzék két árnyalata közt, megvallom, azt hiszem, itt egy kicsit túllőtt a czélon s a dolgoknak fontosságát g a kérdéseknek súlyát megcserélte, mert hogy a közjogi alapról, a melylyel 25 éves államéletünk és fejlődésünk tagadhatatlanul összeköttetésben áll s melynek épen való fentartását ő legalább hangsúlyozza és követeli, azt mondja: hogy azok közt, akik ezt védik s azok közt, a kik ezt támadják nincs akkora különbség, mint a mekkora van egyes, bármily fontos, de alárendeltebb természetű kérdésekben a mértékre és a valósítás természetére nézve, köztünk és ő közöttük, ez a pyramisnak annyira tetejére való állítása, a tényeknek tökéletes ignorálása, hogy ez engem gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamtól nagyon meglepett. Ha tehát e tekintetben azt méltóztatnak mondani, hogy chauvinismusról, vad magyarságról hallanak beszélni, ne méltóztassanak ezen törekvésekkel ezt összeköttetésbe hozni, hanem néha a saját törekvésök nyilvánulásával és azon kifejezésekkel, azon motívumokkal, melyekkel azok előadva vannak. Nem tagadom, t. ház, hogy e tekintetben néha gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnál is veszek észre az utóbbi időben chauvinismust. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: Az nem szégyen egy becsületes magyar emberre nézve sem! Hegedűs Sándor előadó: Én nem azt mondom, hogy a túlzás bűn, vétek vagy szégyen. (Zaj a szélsőbalon.) Én nem azt mondottam, hogy a túlzás, ha hazafias nemzeti színben jelenik is meg, bűn, vétek, hiba, vagy szégyen volna az; hanem az kétségtelen, hogy akármilyen nemes ambitioból is, a politikában a túlzás és időszerűt!enség mégis csak túlzás és időszerűtlenség (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) s bevonhatják akármilyen színű színnel és tulajdoníthatnak neki akármilyen privilegisált hazafiságot, a túlzás egyszer túlzás s az időszerűtlenség mindig időszerűtlenség marad. (Helyeslés a jobboldalon.) Ehhez még egy másik charaktere járul a chauvinismusnak. Ha jól emlékszem — nem tudom igaz-e — ez a szó Sue egy regényéből veszi eredetét, . . . Beöthy Ákos: Egy színdarabból! Hegedűs Sándor előadó: . . . jobban mondva színdarabból veszi eredetét — meg van ennek a chauvinismusnak az a charaktere is, melylyel itt fájdalom — ezt már fájdalommal mondom — szintén találkozunk, tudniillik az az