Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

42, országos ülés 1893. április Sö-án, szombaton. 425 hatják Önök, de előre nem tudhatják. Azt azonban, hogy mit akarnak önök és a t. kormány, eddigi eljárásukból ítélve, még maguk sem tudják, vagy ha akarnak valamit, azt nem tudják itt helyeseli és úgy kifejteni, hogy ezzel legalább is tiszteletet legyenek képesek kivívni politikai tekintetben. Akármily jeles tagjai is legyenek e kormánynak és gazdasági financiális tekintetben bármit is legyenek képesek előállítani, politikai tekintetben e kormány oly szerencsétlenül indult meg, hogy el lehet mondani, hogy a változás annyira váratlan volt, hogy ha orvosilag akarnék beszélni, azt mondanám, hogy midőn azt a t. párt lérehozta, korai szülést tett. (Élénk derültség hal felöl. Mozgás jobbról.) Annyi bizonyos, hogy e kormányt, elkezdve a kormányra léptétől egészen odáig, a míg e törvényjavaslatott beterjesztette, pályáján szerencsésnek mondani nem lehet. Nekünk a kormány és annak t. elnöke ellen kifogásunk nem lehet, mert ha csak pártérdekből beszélnénk és a haza érdekeit mellékesnek tekintenők, jobb kormányelnököt, mint a minő a t. ministerelnök úr, kívánva sem kívánhatnánk magunknak. De ha számba veszszük csonka, alkotmányunkat és a hazát körülvevő sűrűn tornyosuló vészes felhőket, akkor nem közömbös előttünk, hogy ki ül a kormányelnöki székben, ki vezeti a parlament többségét és ki akar irányt adni a nemzetnek? Szükséges, hogy nemcsak a legeszesebb, legférfiasabb, leghazafiasabb egyén üljön azon a széken, hanem szükséges, hogy az illetőnek szerenesés keze is legyen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha netán nem tudnám magamat úgy kifejezni, a mint érzem; ha nem tudnám úgy megtalálni azokat a szavakat, a melyek ezen nehéz dolgok megítélésében engem megérthetővé tennének, vegyék azt gyakorlatlanságomnak, nem pedig jó akaratom hiányának. Én rám egyéninileg a t. kormányelnök ár rossz benyomást nem tett; sőt mielőtt helyemet a parlamentben elfoglaltam, azt hittem, hogy benne egy jó bureaukrata ministerelnököt fogunk kapni, a ki azokat a hiányokat és bajokat, melyeket mint minister éveken keresztül megismert, szerényen orvosolni fogja és e tekintetben a hazának valóságos meritorialis szolgálatot fog tenni. Ezen benyomásomat azonban már a múlt országgyűlés alatt elrontotta az által, hogy közigazgatási törvényjavaslatával oly merész kézzel nyúlt százados jogainkba, a milyet egy szerény embertől várni nem lehetett. A midőn ez neki nem sikerűit, még amannál is sokkal merészebben az ellenzék megsemmisítéséhez akart nyúlni. Akármit is mondjanak a múlt választásról, a ministerelnök úrnak azt a szándékát, hogy az ellenzéket meg akarta semmisíteni, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. eltagadni nem lehet. Nem lehet eltagadni azt sem, hogy az új országgyűlés megkezdése óta tanúsított fellépésével idebent e házat szintén megfélemlíteni törekszik, mert folyvást a cloture-t tartja szem előtt s azt hiszi, hogy ránk ezzel hathat. Erre nézve is el akarom mondani, t. ház, véleményemet. Ezzel a t. ministerelnök úr kárt nem tesz az ellenzéknek, hanem igenis kárt tesz a szólásszabadságnak, mert minden civilisált, alkotmányos nemzet ezt tekinti az alkotmány egyik legerősebb garantiájának. Megengedem, hogy mi itt erről az oldalról talán többet is beszélünk, mint a mennjdt kellene, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) de önök még annyit sem beszélnek, a mennyit kellene; és a mi fő, mondhatom, hogy önök szívből soha sem beszélnek. (Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Eszük lehet önöknek ; de hogy szavuk szívből jönne : ezt tagadom. A szó melegen szokott jönni a szívből, a mit önöknél nem tapasztalunk s így önöknél nem a szív, hanem az ész; a számító, rideg ész az uralkodó. Ha önök jó politikusok akarnak lenni, miért nem mondják meg a kormányelnök íírnak, hogy ő rossz politikus, mert — s ezt önök annál könnyebben elismerhetik, mert nem szavazásról, hanem csak fejbólintásról van szó — az ő számítása eddig nem sikerült, mert ha azon tagadhatatlanul igen derék és jó szónokok, kik a túloldalról felszólaltak, higgadtan bírálnák meg az innen jövő felszólalások értelmét és levonnák azokból a következtetést, el kellene ismerniök, hogy mi vagyunk ezen az oldalon a háznak legártatlanabb tagjai, hogy mi vagyunk legjobb bírái a kormány cselekedeteinek, mert arra, hogy ki jöjjön a kormányra, semmi befolyásunk sincs és így mi higgadtan bírálunk és mondjunk ki véleményünket a kormány eljárása felett. A mit Hieronymi Károly t. képviselőtársam tegnap felhozott, hogy eddig is indemnyti • vei kormányozták az országot, szintén csak elítélése a mostani kormánynak; mert ez a kormány már két éve, hogy működik és még sem tudta akkép berendezni az ügyek menetét, hogy a költségvetés rendes időben tárgyaltassék. De ha tekintetbe veszszük Ragályi Lajos t. képviselő úr felszólalását, a ki tegnap a ministerelnök urat szokatlan melegséggel védte a fekete-sárga szín kérdésében, a ministerelnök úrnak ezen igen t. pártolója legfőbb argumentumnak, a mely hazafias kebelét megnyugtatta, azt hozta fel, hogy a fekete-sárga bojt mellett ott van a nemzeti czímer és ez a felírat: »A hazáért és a királyért.« Ez sem valami új dolog, mert a mint méltóztatnak tudni, az önkényuralom idejében is, midőn Magyarország el volt nyomva; midőn még 54